[The subterraneans, 1953] ford. Kepes János
Cartaphilus, 2005.
Mekkora szerencse a kevés K.-rajongónak, hogy nem vagyok kiadó, se cenzor… mert kevesebb jelenne meg tõle, gondolva pl. a papíripar erdõpusztítására. Ennyit bevezetõül.
Bár becsületére legyen mondva, hogy az elsõ oldalakon annak bevallásával kezdi, õ egy iszákos és lejmolós alak.
Az mindenesetre vicces, hogy a sok nõbe menekülés és ivászat közt társai jelleme érdekli, mindig azt kutatja, de bizony mit is remélt szegény, azok éppolyan részegek és kábák, énjükbõl kifordultak, vajon józan pillanataiban, ha éppen nem hasogatott a feje és kínozta az elvonás, azt remélte, talál a környezetében valami emberit? Mint akik barlangba menekülnek csillagászati felfedezés reményében.
Stílszerûen: egy jó pofa sör, sok habbal. Nyelvében olyan szétesett, amilyennek lennie kell, a friss, remek-gyanús fordítás végre a magyar szlengben is elmélyedt. Ki sejti pl. mit jelent a ’hipszter’? nekem fogalmam sincs. [Ne írjatok, már tudom! - 2014, pável]
(2005-2006-ból)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)