Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Hód 19. bevetése - avagy szeretnek táncolni a lányok

2019.10.18. 17:04 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1989 kémkedés 18+

hod_es_a_picike.jpgNépszava, 1989.

 

Akárki is rajzolta, valószínű, hogy a KGST Cocom-listájának teljes p*na-kontingensét felhasználta. …Na nézem, ki is az elkövető: Verebics János (1958-)-nak fura életpálya adatott meg: egyetemi jogász-tanárként és mindenféle európai szervezet elnökeként rajzolgatta a Bucó, ​Szetti, Tacsi gyerekképregény-sorozatot (kinek ismerős még?!), naná, hogy valahol ki kellett élnie magát… most már értem a pőre valóság iránti vágyat.

 

Werdy Péter: A nudista sátán(És mit látok a wikin: a Mata Hari (Néphadsereg kiadás [!], 1985.) képregényben sem spórolhatott a p… pőreséggel! Meg kell jegyeznem, eddig azt hittem, a Felix Salten (1869-1945) egyedülálló az extrém életművek tekintetében, amennyiben az a gyereksaroktól a pornóig ível, hiszen a Bambi gyönyörű ellenpólusa a máig is jól olvasható Egy ​kis bécsi kurva emlékezései c. trilógia… Ám Verebics méltó trónkövetelője lehet Saltennek: az ő munkássága a Bucó, Szetti, Tacsi erősen infantilis világától terjed a Leszboszi szeretők vagy A nudista sátán illusztrálásig.)

 

Fentebb remekül ráéreztem: tényleg a cocom-lista, vagy tágabban: az ipari kémkedés körül forog a sztori: a csúnya (tényleg csúnya: eléggé sikerületlenek a férfi-rajzok, a nőket szebben rajzolja,) szóval a csúf és gaz nyugatiak (németek, olaszok) biochip- és fegyvercsempészek, fellép egy törpe is, szerepelnek még prostitúcióra kényszerített magyar nők, szóval tébolyítóan egzotikus a miliő, mint a VOR* zártkörű fehérnemű-bemutatóin, és szóba kerül az AIDS, szóval marha modern (vagy az utolsó szocialista?) képregény ez (1989-es!) És biztos, hogy erősítette a rendszerváltó hangulatot, mert szóba kerül a szexmozi is, mint olyan – amiről addig a magyar a SzER-ben sem hallott.

 

Sajnos az átdolgozás eléggé zagyvára sikerült – még nem ismerem az eredeti (és a kiadó szerint) kétszerzős (Mattyasovszky Jenő – Kulcsár Ödön, 1988) krimit, mondjuk sosem bíztam a négykezes alkotásokban, s ilyesmin aligha javíthat egy zanzásítás – de „elfogadom a kihívást”, megy a regény a várólistára, amúgy is mindig érdekesek Hódnak, a magyar Jamesbondnak a meséi.

 

 

* zsenge korú olvasóknak: Vörös Október Férfiruhagyár, ld. még a klasszikus fotót a témában: Kádár a divatbemutatón, bónusz Sütő Enikő https://www.facebook.com/121560831247609/photos/a.74040…

1989. június 16., a temetés

2019.07.26. 12:31 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: politika politikus magyarország 1956 rendszerváltás nagy imre mártír gyászbeszéd 2019 *4/5

1989. június 16., a temetés
1989-2019 : ... a nap története fényképekben, a budapesti Hősök terén és a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában elhangzott gyászbeszédek szövege
szerk. Jánosi Katalin, tanulmány Sipos Levente
2. bőv. kiad., Nagy I. Alapítvány, 2019.
(1. kiad.: Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2009 )

„Több száz embert temetünk ma” (Mécs Imre beszédéből)

„Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.” (Orbán Viktor beszédéből)

A „temetetlen holtak” antik tragédiájának csak újabb mélységet adott, hogy éppen a koncepciós perek megsemmisítésének és Nagy Imréék Legfelsőbb Bíróság általi jogi rehabilitációjának napján (1989. július 6.), a téboly évek óta húzódó büntetésének terhét végre letéve, meghalt Kádár, az egyik* főbűnös. Mintha nem Erdélyi Tibor**, Mécs, Rajk, Bachmann Gábor (stb.) rendezte volna ezeket a napokat, hanem maga Szophoklész. (Vajon Kádár, alig pár héttel halála előtt, a kórházi ágyából nézte, nézhette az gyászünnepség tévéközvetítését?)

A kötet zöme fotóanyag, de szerkesztői előszava és néhány oldalnyi jegyzete felidézi az ünnepséghez vezető utat, a jelképes párizsi síravatást és az egy évvel korábbi tüntetéseket és megemlékezést a még rendezetlen 301-es parcellánál, és tartalmazza az elhangzott gyászbeszédeket. (Mondjuk az csöppet zavaró, mindent kétszer, vagy akár háromszor mesélnek el, s mindig egy kicsit másképp.)

Miközben – 1988 nyarán, a politikai gyilkosságok 30. évfordulóján*** – a TIB, a családok és támogatóik szervezték a tüntetést, a rendőrség elkezdte újra felkutatni a jelöletlen sírokat… (Már 1984-ben is nekifutottak, akkor sikertelenül.) A koncepciós perek jogi felülvizsgálatát is csak a Németh-kormány rendelte el 1989 tavaszán.

A kivégzettek legelső „sírja” a Kozma utcai Kisfogház (http://www.kisfoghaz.hu/) udvarán volt, koporsójuk furnér és kátránypapír csak. 1958-tól 1961 februárjáig rejtegették őket a börtönudvaron, amikor is „átrakodták” őket (erről szól az ekkoriban feltárt, addig szig. titkos ”Darázsfészek” irategyüttes) a 360 hektáros köztemető fás, bokros legszélére, azaz a hatalmas „senkiföldje” 301-es parcellájába. (Ide temettek sokakat, akit 1945 óta törvénysértő módon kivégeztek, de a köztörvényeseket is, a halálos ítéletet követően.)

Ez a pártállami „exhumálás” is mentes volt bármifajta kegyelettől: a még mindig összedrótozott, egymásra dobált tetemeket arccal lefelé úgy kaparták el jeltelen gödrökbe. A köztemető lajstromaiba pedig álneveket írtak be: így pl. Nagy Imre sírhelyének álneve Borbiró Piroska lett. Az egy sírba, egymásra dobott Maléter és Gimes közös álnevet kapott: Naszladi Péter néven rejtette őket sokáig a köztemető – titkosított – igazgatósági aktája.

Az exhumálások 1989 tavaszán kezdődtek, rendőrök, antropológusok és családtagok részvételével (és amelyről Ember Juditnak és a Fekete Doboznak hála máig emlékezetes képek készültek).

Csak a gyászszertartás szervezésének nehézségei megtöltenek pár oldalt az albumban – pl. Fejti KB-titkár (Grósz meg pláne) nem vállalta a felelősséget az esetleges atrocitásokért…
Aznap 235 áldozat nevét olvasták fel – a listát az igazságügy és a TIB szakértői állították össze közösen. (Később, az album egyik fotóján egy ’89. márc.15-i tüntetés transzparens szövege: „Haynau 108 – Kádár 453” )

Hogy díszvendégként jelen volt Faludy György is (a Recski Szövetség nevében), az nekem csak most esett le, lapozgatva a kötetet. (És most képzeljük el, hogy megjelenik Márai Sándor és beszédet mond – de nem, ez akkor is elképzelhetetlen lett volna, ha megéli ’89 nyarát, már tudjuk jól – még februárban lett öngyilkos, de ki vett erről akkoriban tudomást az országban?)

Azt hiszem, a legnagyobb élő történelmi személyiség ekkor a téren a frissen hazatért Rácz Sándor, egykori bp.-i munkástanács-elnök volt. A jelképes, ismeretlen áldozatoknak szóló hatodik, üres koporsót amerikai emigránsoktól hazahozott, ’56-os utcai harcokat is megjárt, lyukas ’56-os zászlajával takarták le.
A Hősök terén aznap 150-250 ezres vett részt a gyászünnepségen. Az állampárt részéről, utólag okosak vagyunk már: koszorúzott pl. a D-209-es is. (Akkor éreztem volna igazán teljesnek a kötetet, pláne hogy ez már a bőv., javított kiadása a 2009-esnek: ha beválogatnak pár rendőrségi jelentést, csak illusztratíve, a téren, majd alighanem a temetőben is elvegyülő ügynököktől.**)
Ahogy az is csak ma tűnik fel egy fotón: Csurka és TGM egymástól pár lépés távolságra vonul a sorban a 301-es felé. Pikáns: Orbán, most olvasom csak: a (TIB és a) Nagy-család felkérésére lehetett a szónokok közt…

„…egy államférfi ott kezdődik, ahol a legtöbb politikus véget ér: azzal, hogy saját érdekeit alá tudja rendelni népe érdekeinek” (Méray Tibor gyászbeszédéből Nagy Imre sírjánál, 178. oldal)

 

* másoké, pl. Apró Antal háborítatlan nyugdíjas élete 1994-ben, Biszku Béláé 2016-ban ért véget.
** hoppá, most látom csak:
https://mobile.facebook.com/story.php…

** Losonczy Géza már 1957 telén belehalt a kínzásokba (a koporsóján, jól látható sok fotón, mégis 1917 – 1958 szerepelt), Szilágyi Józsefet 1958 áprilisában végezték ki, és amihez a jelen évforduló kapcsolódik: 1958. június 16-án végeztek Nagy Imrével, Maléter Pállal és Gimes Miklóssal.

 

 

Jolsvai András: Nincsen ​számodra hely

2019.07.17. 13:43 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: író reformkor 19. század 2019 *4

Fekete Sas, 2019

Nem életrajzi, de nem is történelmi regény. Inkább színes portréfüzér a reformkor dicső emlékű , ám a valóságban annál sokkal emberibb: azaz nyomorult, kekec, áskálódó, törtető – és közben mégis nemes ügyekért bajmolodó férfijairól. Akik persze ittak rogyásig és kurváztak, de közben megírtak a fél érettségi tételsort.

Köztük a korszak Sorosa: Széchenyi, meg a sok pártoskodó zsurnaliszta és szerkesztő, tudós és leendő államférfi, vagy épp futóbolond csodabogár: Bajza, Döbrentei, Deák, Fáy, Helmeczi, Schedel… Kissé túl részletesen is talán, elénk tárul a kora 1830-as évek irodalmi élete, hopp, még a niklai remete, Dani úr is színre lép, de főszereplőnk mégiscsak: Vörösmarty. Akit elborítanák a kéziratok és néha, a nők.

Szándékosan frivol korrajz, erősen csapong, s nem lehet nem észrevenni a Tudós Társaság ügyeinek aktualitását, s mindenekelőtt az ügy törékenységet: hogy majdnem hamvába holt ügy lett az a palkovicsok nélkül is.

Vámos Miklós: Az ​isten szerelmére

2019.07.10. 09:01 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: portré író 20. század 2019 irodalmi élet kádár-kor *4/5

Athenaeum, Budapest, 2019

Az isten szerelmére! – sóhajtott fel néha Mándy (egyre ritkábban, mert régen minden jobb volt, de már az is rég volt, s mert az élet már csak ilyen, versenyt fut az inflációval, minden csak ritkul, mint a haj,) szóval mondta ezt olykor a vén, csillogóan ősz halántékú józsefvárosi faun, amikor valami olyasmit akart mondani, amit egy másik nemzedék úgy fejezett ki: Gerinomo! [ejtsd: dzs-vel, Mel Gibson hangján], megint mások, hogy heuréka!, vagy, közelebb a mához, már csak úgy tudják kifejezni: LOL!, szóval, visszakacskaringózva Mándyhoz, Vámos talán legkedvesebb írójához, atyai barátjához: őnála ez volt a dicséret (szigorúan csak sóhajtva, semmi hangoskodás), a non plus ultra, mert Mándy nem tékozolta a szavakat, a legtöbb idő is, amit Vámossal együtt töltöttek, hallgatással telt. (Nem múlt, hanem telt. Annál több karáttal lett ékes az a néhány közös mondatka.)

Hát eléggé elkalandoztam. Csapongás maga a kötet is, héderelés a huszadik század magyar íróisteneinél (főleg íróknál), riport és skicc, intim riportok és szerbantalos miniesszék vegyesen, néha – szerencsére csak elvétve – nyárykrisztános nyálcsíkkal (azaz: vagy oda, vagy ránk nem tartozó kukkolásokkal), de inkább tisztelgések ezek, szeretetteli emlékfutamok – s ha az illető személye úgy kívánta, és hát Karinthy Cini nemzedéke még úgy kívánta, tréfákkal és nyomdafestéket akkoriban nemigen látott szavakkal. Meg hát anekdotákkal, a Kádár-kori művészeti élet krémjének mindennapjaiból – és éccakáiból. Kedvencem, de ebben nem lesz semmi pikáns, csak némi kádári úrhatnámság elleni partizánkodás, hogy Simonffy András a Ráday utcai lakásukban tartott házibulikon (alkalmi összeröffenéseken), ha meglátott valakin egy nyakkendőt, egy nagy szabóollóval kettévágta és kitette a falra – gondolom egy idő után már csak az ugrott fel hozzá kravátliban, aki útközben már betankolt és elfelejtette a házigazda habókját.

Akad itt felkérésre írt nekrológ is (pl. Janikovszky Éváról), de a legtöbb csak úgy kikívánkozott, meg hát Vámost örök perverziója, a (most szigorúan nem havashenriki értelemben vett) tanáruraskodás (lánynevén: ismeretterjesztés, gúnynevén: népművelés) is hajtotta, hogy kötetek legyenek ezekből a meleg hangú búcsúzásokból.

Szerencsére olykor „kellő komolytalansággal”, ahogy a fül írja, és tényleg ne gondoljuk, hogy vigyázállásból diktált szövegek: Vámos egyik legszellemesebb, sokat érlelt kötete ez, nagyon jól elhelyezett poénokkal. (Nekem Vámos amúgy is az a halk szavú, szellemes alak, egy csendben vigyorgó buddha a tévéből – épp amire ő a legkevésbé büszke, ő, aki a hazai tévézés legokosabb beszélgetőműsorait vezette, és most hagyjuk a bulvárt a cserepadról elsőként beállító Vitrayt, meg tanítványát, azt a cégéres fikuszt, Vámos ráadásul mindezt csak úgy mellékesen tette le az – adásrendezői – asztalra. De ez olyan rég volt, hogy sokan már Kepesre sem emlékeznek a műfajból…)

A kötet amúgy két könyv igazából, első fele a már megjelent Hogy volt (Ab Ovo, 2005.) főleg személyes íróportrékat tartalmaz, nem egy szereplő gyerekkori ismerőse – mármint Vámos volt gyerek, és a sok leendő érettségi tétel pedig az ő kamaszkori, ifjúkori ismerőse, kollégája, mentora, ebédpartnere. (Vámos igen korán kezdte a szakmát, már érettségi előtt kilincselt a legkülönfélébb redakciókban.) Karinthy Cini, Hofi, Mándy, Örkény, de a „kötelezőkön” túl (úristen, kikkel állt barátságban!) olyan írókat ajánl, és nem hencegésből, akiket tényleg azonnal felírsz a könyvtári várólistádra – ha még nem tetted volna: Lengyel József (aki még Lenint is látta, és nem halt bele), Tardos Tibor (Párizsban mosogató novellista), Császár István (hivatásos tűzcsapellenőr és Hajnóczy felbukkanásáig a legnagyobb májpukkasztó novellista), Gáll István (a félállású cenzor (szerkesztő) s közben mégis a legnagyszerűbb ember, Vámos emberi példaképe), vagy a nagyszerű, vén Endrék: Vészi és Illés. És még sokan mások. De nem csak magyarokat szerepeltet: vendégeskedhetett pl. Arthur Millernél is.
Az Írhatnám polgár kötetben csak most jelent meg, olyan íróportrék ezek, akikről ő már lecsúszott, vagyis túl fiatal volt, hogy velük (l)ehessen (Vámos sajnos nem iszik, így alighanem rengeteg kocsmai anekdotáról csúszott le, viszont annál hitelesebbek, amiket feljegyzett.) Itt, a második félidőben megidéződnek, s most csak kiragadott nevek következnek: Kosztolányiné, Kozmutza Flóra, Csáth, József Attila, Nagy Lajos, Márai – bár érettségi tétel szagú a lista, és már nem is személyes hangú emlékek, hanem „csak” esszéforgácsok, de éppúgy érdemesek a figyelemre, mint az első „felvonás”. Ebben a műfajban talán épp a szintén frissen megjelent Háy János: Kik vagytok ti?-vel rokonítható.

Schmidt Mária: Új világ született 1918–1923

2019.07.09. 10:32 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: trianon magyar kiállítás szocializmus tanácsköztársaság 1919 2019 1. világháború kommün *3

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány
Budapest, 2019., 156 oldal · keménytáblás

 

Légnyomásos történetírás
A Nagy háború, vallom, az emberiség legnagyobb traumája volt. Most joggal vetheted közbe, de hát a második… igen, minden számszerűen mérhető összevetésben embertelenebbé vált a 2. vh, de akkorra a világot már egy erősen traumatizált emberiség dúlta tovább.
A baj csak az, hogy ezt a traumatizáltságot épp az ilyesfajta indulatos, demagóg, propagantisztikus könyvek is csak tovább örökítik, pedig 100 év távlatából csak higgadtan el kéne mesélnie, miként nőtt ki több tízmillió hulla egy osztrák főherceg lelövéséből. Szóval a higgadt mese elmarad, kapunk helyette előre csócsált véleményeket a század rossz- és jófiúiról, s ha épp latolgatni kell, a tényszerűség vagy a nemzeti pátosz maradjon-e meg egy mondaton belül… már sejthetjük, melyik győz a másik felett.

Csapjunk a lecsóba: „Churchill … egész életében, így mindhárom világháborúban háborús héja volt” (p30., 6. lábj.) Hmm, ezt a „három világháborút” tekintsük netán nyomdahibának? vagy inkább egy eszelős túlgondolt gondolatnak? Röpke guglizás: nem nyomdahiba. De akkor mi is? Schmidt fejében valamikor volt/épp zajlik egy 3. vh. is, és lehet, hogy még nem is ért véget? Mindenesetre a győztes mindig ugyanaz: az álnok Nyugat, mi pedig mindegyikben a vesztes oldalán landoltunk. A kötetzáró fejezetben végül kimagyarázza ezt a 3 világháború-dolgot: a folyamat 3. szakasza volt, írja, a hidegháború. Mondjuk úgy hülyeség ez a 3 db világháború, ahogy van: a hidegháború lényege volt, hogy csak egy-egy régióban és csak néha csapott össze a két pólus. És hát az Európát a náciktól megmentő Ch.-t nem héjáznám le. (Amivel máris elkezdődött az olvasó trenírozása.) Más apróságokat is felhegyeztem, de szinte szégyenlem megemlíteni ezeket: pl. a kötetcímben 1918–1923 az időhatár, míg a kiállítás címe, melyből a kötet fotói származnak, 1914–1922 alcímet viseli… De nem ez fogja összezavarni az avatatlan olvasót. (Másik apróság, szintén mindjárt a kötet elején valahol, a tankokról egy félreérhető – befejezetlen – mondat arról, mintha már ekkor (1. vh.) is fontos szerepük lett volna a hadviselésben.

A csócsálás művészete
A „harag és részrehajlás nélkül” maszlagát simán elveti (önmagának ezt úgy magyarázza, hogy csak ellensúlyozza amazok propagandáját. Feltűnően drukkol a németeknek – miközben nyíltan illiberális baszdüh ellenszenvvel visel Franciaország és még inkább az USA iránt. (Ráadásul kiemelt szövegrészben: „A modern totalitarizmus számos eleme … a wilsoni Amerikában jelent meg először” (p47.), majd máshol: „A világ vezetőjének szerepétől megrészegült Wilson…” (p52.) Néha értelmezhetetlenek a vastag betűs kiemelések, mind tartalmilag, mind stilárisan: így pl. 1917-ben „a németekből kifogyott a szusz” (sic!) Ez nem történelemkönyv, ez esti mese. Vagy: „Istentelen bolsevikok kaparintották kezükbe Oroszországot…” (p30.) Persze, esszé, mint az alcím is hirdeti, a legszabadabb műfaj, na de akkor is. Verbális petárdázás ez, akárhonnan nézzük.

Elegye a kiállítási katalógusszövegnek (zanzásít) és az ún. népszerűsítő történettudománynak (sztorizik), erős pamlet- és vitairat-beütésekkel (megrágja helyetted: csócsál). A lábjegyzetekben és a kötet végén számos olvasnivalót ajánl, de a hivatkozások épp akkor hiányoznak, amikor idézőjel nélkül mond valami sarkosat, pl. amikor az ENSZ ill. a Népszövetség kudarctörténetének ecsetelésekor így fogalmaz: „kortársak szerint nem volt más, mint perverz keveredése a korszerűtlenséggel” , stb.: a „kortársak szerint” megért volna egy utalót – a perverz meg egy lektort. Szóval szájba rágja, amit felismernie kéne az olvasónak. S nem csak didaktikus, de erősen ideologikus is. Ezt fel is vállalja: az egész 20. századi történelmet ezzel magyarázza – Breszt-Litovszktól kezdve, ideológiák harcának, amiben persze van is (rész)igazság.

Nem csak utáltak ott minket: inkább nem is érdekeltük őket: ez van
Felsorolja, kik gyűlölték Magyarországot a párizsi békekonferencia népes stábjából – ráadásul nem is említi a legnagyobb magyarfalót (nem, nem is Clemenceau volt az, hanem külügyminisztere, Stephen Pichon). Sajnos az kell mondanom (és most higgadtabb történészkollégái szavait tolmácsolom, akik politikusi fenekek helyett inkább levéltárakat bújnak), hogy bele kell törődnünk: nem pár alaknak a magyarság iránti bosszúvágya okozta Trianont, hanem éppen hogy az ország iránti közöny. Annyira sokadik szempont volt a „világrendezés” során a magyar érdek, annyira a „tornasor végén” álltunk a szétesett monarchia süllyedő maradványaként, hogy nem kellett hozzá személyes indíték. És nincs szükségünk az üldöztetés hamis tudatára sem, eléggé elvakít az ilyesmi.

Kétségbevonhatatlan érdeme, hogy kihangsúlyoz (néha indulatosan) olyan eseményeket, melyek nem elég közismertek, pl. hogy a Németországot még a fegyverletétel után is közel egy évig blokád alatt tartották. És az emiatt éhen halt kb. egymillió német civilt nem szokták felróni a felelősöknek, köztük Churchillnek, vagy épp a későbbi elnöknek, Hoovernek, aki ekkoriban az USA európai élelmiszersegélyeit intézte. Azt viszont nem lehet elégszer felsorolni, hogy a háborút követő világrendezés során elkövetett hibák – nevezhetők nyugodtan igazságtalanságoknak vagy akár történelmi bűnöknek is – az origója az ezután következő káosznak és tragédiáknak (diktatúrák, 2. vh.), és ő ezt sokszor hangsúlyozza is. Talán nem csak a kommunizmus, de egy világháború is olyasmi, hogy tud még rosszabb lenni, azzal, ami utána következik. Részletesen beszámol a vh. utáni polgárháborús helyzetekről is, világszerte – és itt olvashatod, nem is Orwell ördögi leleménye az a kínvallatás, hogy kiéheztetett, megkínzott patkányt erősítünk az élő testre egy lyukas ketrecben: az orosz polgárháborúban már alkalmaztak ilyesmit.

Az utolsó harmad a magyarországi eseményeké, itt Tisza természetesen a pozitív és Károlyi a negatív főszereplő (Kun Béla talán már nem is ember), a hivatkozott irodalom pedig eléggé egysíkú, de nagyjából korrekt. (Tudom, teljesen annak kéne lennie.) Mondjuk Károlyi „hasznos hülye”-minősítését finomíthatta volna pl. egy „jószándékú pojácára” akár. Mert a nagy mesélőtől, Tormaytól idézni (azt, hogy felpofozták őt az utcán) magában hiteltelenít egy munkát, többet árult volna el Károlyiról, hogy meglett felnőtt korában is még a titkára kötötte meg a cipőéjét. (Ez hitelesebb forrásból lenne. Mondjuk az is beszédes adalék egy demokratát játszó főrangúról, hogy pl. nem kínálta meg teával a nála alacsonyabb rangú vendégeit. Persze mindettől még lehetett volna karakteres történelmi személyiség, de inkább csak peches volt, marveli antihősként vonzotta a baljós eseményeket egyetlen fókuszba, ebből lett a kommün.) De hagyjuk Károlyi ócsárlását, a baj inkább a kommün sommás bemutatása, olyan infantilis félmondatokkal, hogy pl. „a nemzeti érzést betiltották” (p108.) – ilyesmit még egy általános iskolai dolgozatban is aláhúznak, nem? (Szegény szerkesztő, Békés Márton, amilyen karakán szerző volt egykor, mostanában házhoz járhat neki a masszőr, kigyúrni a bólogatóizmát.) Ne higgyük el minden sorát: nem csak azért bukott el a vörösök felvidéki hadjárata, mert „nem tűrték a magyar zászlókat és a himnuszt”. Népmesébe gyúrt propagandát hallgató gyermekké dajkálja az olvasót a szerző: a gonoszok „mentik az irhájukat”, hogy Bécsből folytassák az „aknamunkát”. Miközben a „nemzeti érzésűek” tennék a dolgukat, de Wilsonék folyton gáncsoskodnak. (Hmm, ezzel az utolsó mondattal a fele könyvet összefoglaltam. Minek firkáltam eddig ilyen sokat? Abba is hagyom mindjárt.)

Nemzeti csőlátás
Meg sem próbálja alulnézetből, a kisember szemével ábrázolni az egymást váltó rezsimeket: humanizmusa is csak milliókban számolja az embert, a történelem neki csak politika- és főleg: ideológiatörténet, a társadalom helyett pedig csakis a nemzet szót használja. A fehérterror szót csak egyszer írja le – hogy mosdassa: csak azért kerül szóba, mert a derék Horthy és Teleki megfékezte, akik túlzásba estek. Véralgebrázni – hogy melyik oldal gyártott több hullát – még szaktörténész-konferenciákon is fájó és kínos tud lenni. Schmidt elavult hivatkozásaival ellentétben bizony a fehéreké e számháború kétes dicsősége – még úgy is, ha nem számoljuk egybe a román különítményekkel karöltve elkövetett kivégzésekkel. A Clio intézet egyik folyó kutatása éppen ennek a vitának a lezárásáról szól.) Inkább csak azt a szakmai bravúrt említem még meg, hogy a Héjjas-apológiával szolgáló, amúgy roppant zavaros és kritikátlan Domonkos László-könyvet úgy idézi, hogy belecsomagolja azt – a könyvet ízekre szedő – online Gellért Ádám-kritika linkjébe, miközben a lábjegyzetbeli idézet mindössze Horthy mismásoló, kegyelmi szövegét tartalmazza… Schmidt a korrekt tájékoztatásnak is, meg a félretájékoztatásnak is jól megadta itt a magáét. (p113.) Dicsérhetnők is, de inkább azt mondom erre a sunyiságra: fúj.

A könyv vége felé (trianoni fejezet) szinte több a felkiáltójel, mint a pont a mondatok végén. Ahogy egy molykolléga is említette nemrég valahol: önmagában kizáró ok, hogy ezután hármas fölé értékelje bárki józan olvasó.
A kiállítás és a kötet közönségcsalogató koncepcióját egyébként az is mutatja, hogy még egy (közhelyes) Harry Potter-idézet is szerepel benne mottóként. Adyt, Fejtő Ferencet is idéz, illetve ajánl: hát én nem tudom, mit írt be erről a kiállítás vendégkönyvébe a szabadkőműves-vadász Raffay Ernő…Én már csak a kiállítás vendégkönyvének beírásait szeretném látni – ezek mindig épületes megjegyzések, nincs szórakoztatóbb/rémületesebb a vox populinál.

 

 

 

 

Hello, Kitty! – mondta Bethlen

2018.12.04. 10:41 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: budapest parlament album 2018 *4

Csákó Beáta, Samu Nagy Dániel: Mindennapok az Országházban
fotók Bakos Ágnes et al.
Országgyűlés Hiv., 2018.


Pár kuriózum az ország legnagyobb irodaházának történetéből – a kellő tisztelettel, de néha a szükséges frivol hangnemben:

Kié a vár…?
-1919-ben, a Kommün idején a parlament a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egyik bázisa, akik itt is, az alagsorban „foganatosítottak” kihallgatásokat és „előállításokat” (kérdés, ez jelentett-e pl. a verést is)
-az 1920-as években a friss határokon túlról menekülők, a „vagonlakók” családjából több száz gyermeket itt szállásolták el
-a Rákosi-érában szervezetileg is annyira háttérbe szorult a parlamentarizmus, hogy a Ház üzemeltetését is átvette a kormányfői hivatal (Minisztertanács), magának az Országgyűlésnek mint testületnek már irodája is alig volt az épületben
-az elnöki szék üléspárnája forgatható: műszakváltáskor nem egymás seggmelegébe ülnek bele a levezető elnökök

…és kié a lekvár?
-az alagsorban több szolgálati lakás is volt a századforduló óta, pl. orvosnak, tűzoltóknak, gépkezelőknek, szerelőknek, egyes tisztviselőknek pedig a félemelet körül alakítottak ki ezeknél lakályosabb szolg. lakásokat. 1945 után a Ház éttermének akkori orosz vezetője is itt lakott átmenetileg.
-voltak szerencsésebbek, akik évtizedeken át itt laktak, mégpedig a Kossuth térre néző, berendezett, többszobás lakást kapott pl.1910-1937 közt bizonyos Edelényi István hivatalnok és családja – akik, külön kamra híján, a Ház egyik kisebb lépcsőházában tárolták lisztet, mézet, lekvárt stb… Edelényi 1937 után feljebb lépett a ranglétrán, gazdasági főig. lett, így nagyobb szolg. lakást kaptak, akkorát, hogy az előszobában hintát szereltek fel a gyerekeknek
-annyira lakóház jelleget öltött néha a T. Ház, hogy a pincében baromfit tartottak ketrecben (amelyekből a tyúkok gyakran kiszöktek), a belső udvarokon még poroló is volt, a mosott ruhát pedig a padláson szárították (csak a házmester hiányzott, de azóta lett az is, szép kövér bajusszal)
-irodaház (vagy inkább pártház) jellege leginkább 1948 után volt, amikor egy db tűzoltó kivételével minden szolgát és alkalmazottat kiköltöztettek

Rendbontók
-a 1904-es rendbontás és üléstermi randalírozást követően felállított, majd a tiltakozások miatt hamarosan le is szerelt Parlamenti Őrség díszes egyenruháját az Operaház kelléktára kapta meg (1913-ban újjászervezik őket – és a díszszablya mellé már revolvert is kapnak. Mellettük külön detektívcsoport is működik a Házban a két vh. közt.
-bár a Ház a méretes panamák és svindlik helyszíne, kicsiben is történtek bűnesetek: pl. 1909-ben egy irodatiszt elsikkasztotta a dolgozók bérházának beszedett lakbérösszegét, cserébe nyolc hónapnyi mandátumot nyert a börtönbe
-1935-ban a házi múzeum – csupán egy madzaggal elkerített tárlatából – ellopták Deák Ferenc aranyóráját, de hiába nyomoztak a házidetektívek (máig lezáratlan a hazai Q ügyosztály eme aktája)*

Afterparty a Házban!
-1911-ben nyilvános (!) teraszétterem nyílt a Duna felőli alagsorban, többek közt itt dolgoztak elsőként pincérnők Budapesten, de a Ház akkori fura ura (Házelnök) gyorsan visszavágta a hangulatot.
-u.itt a világháború utáni nyomorban szociális konyha nyílik a hivatalnokoknak, a trianoni menekülteknek
-a Kommün idején a Kommün kormányához a konyhafelszerelést a Wenckheim palotából (ma: FSZEK) hozták át (vajh' mit szóltak ott ehhez, amikor Báró Wenckheim hazatért?)
-1930-ban egy akkori bérlő népiesch-é alakíttatta a képviselői éttermet, csárda-miliőt teremtett, és még búbos kemencét is beépített egy étkezőbe (ahol is Csóka Feri bandája húzta)
-a két háború közt két bérlő is csődbe ment (sűrűn cserélődtek a bérlők az előírt alacsony árak miatt), ezért elárverezték az éttermi bútorokat (ma próbálj meg inkasszót kimondani ott bármire)
-1989-ben épp a Gundel mondta fel a szerződést, utánuk a Belügy, majd a HM vette át a konyhát
-saját fodrászat 1907-től van, máig (házi, saját fogorvos pedig 1957-től – ez utóbbi mára a szomszédos pártirodaházba költözött)

A fejre vigyázzunk!
-orvos is rendelkezésre állt a kezdetektől, kellett is, mikor pl. 1910-ben – verekedés közben – Khuen-Héderváry Károly kormányfő fejéhez vágtak egy súlyos tintatartó-fedelet
-Mayländer Mihály (Fiume 1897-ben megválasztott polgármestere, majd képviselője) itt hunyt el 1912-ben: infarktust kapott a ruhatárban.
-de a legfurább orvosi eset a Házban: egy pincért kellett elsősegélyben részesíteni, miután a feje beszorult az ételliftbe (dátumot itt nem ír)

Betört kapuk és egyéb zugok
-’56 abszolút legelső forradalmi jelenete 1956. január 22-én zajlott: ideges tömeg nyomta be az egyik bejárati kaput – és nem is filmforgatás volt: valójában a TIT szervezett túl sok látogatót aznapra és türelmetlen néplélek, a tömeglélektan szolgálatba helyezte magát…
-hasonló történt két ízben is Rákosi idején (!), 1946 legvégén nők egy csoportja, majd építőmunkások rontottak be és jutottak el memorandumukkal egészen Rákosi irodájáig, árcsökkentést követelve (kaptak ígéretet)
-a nyitás óta ingyenes karzatjeggyel látogathatók az ülések, erre gyakran túljelentkezés volt, a csúcs Gömbös idejére esett.
-a Ház turistáknak is régóta nyitott, az 1980-as évekre már két saját idegenvezetője is volt a Háznak
-1924-ben az addigi vegyszeres rágcsálóirtást felcserélték Kittyre, a kutyára, aki kísérőjével naponta járta át a Ház zugait. (Hello, Kitty! – mondta Bethlen, majd tovább konszolidált.)

* bár nem e füzetke tárgya, hadd egészítsem ki a magyar nemzeti panteon hiánylistáját: eltűnt még, geszti kriptájából, Tisza István koponyája, valamint hasonló módon, sírja kifosztásával, Kádár felsőteste. Valahol, valakik nagyon intim házigyűjteményt őriznek…

Pálosfalvi Tamás: Hunyadi Mátyás

2018.11.13. 12:08 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: uralkodó mátyás 2018 hunyadiak 15. század *4/5

Kossuth, 2018.


Soha ilyen hatékony propagandagépezetet, mint Mátyásét! Bő félezer év telt el és a derék nép körében – nem kis részben a még mindig használt, bár lassan kifutó tankönyveknek hála – még mindig az a kép él róla, amit a király akaratára az idecsődített reneszánsz tollforgatók, a korabeli habonyárpi: Bonfini és kollégái elhintettek róla. (Hol lesz a Habony Művek munkássága 5-600 év múlva? hol lesznek a mai Corvinák, a stadionok akkorra?)
Aztán a legendárium kapott még egy vajszínű 'nyalatot is a népmesékben, a következő nemzedékek idején, amikorra még rosszabb lett a helyzet: a Jagelló Zrt. ugyanúgy beszedette Mátyás hatalmas adóit, cserébe legalább nem csináltak érte semmit (már akkor sem vitték el a szemetet, másról nem is beszélve, hosszú a lista, mit nem csinált az állam, ebben végre hasonlítunk) – ill. már pechesebbek is voltak, az új korszak török invázióit már Mátyás sem tudta volna megállítani).

És ebben a mátyási magánmitológiában (magyar hangja Helyey László, nyugodjon békében) minél előkelőbb helyen állt egy-egy neki tulajdonított jellemvonás az érdemek rangsorában, nos, annál inkább nem igaz. Első számú jelzője mindjárt a híres igazságos, ugye. Hát ezért jó, hogy a friss kutatásokat szintetizálva ún. népszerűsítő történelmi kiadványokban (mint ez) végeznek néha egy kis mítoszrombolást: ugyanis Mátyásnál kekecebb uralkodót nehéz említeni (lásd mostantól a hülyenevűek listáját: Bluetooth Harald, Földnélküli János, Kekec Mátyás stb.) – persze nagy stratéga volt – ez már kamaszkorában kiderült, mikor trónra került nagybácsija segedelmével –, de ugyanennyire hangulatember is, ami ugye nem szerepel a hr-esek listáján egy királyi pozíció betöltésekor, elég életveszélyes jellemvonás, mármint az udvari személyzetre nézve, az még a töredékes forrásokból is kinyomozható, hogy nem egyszer volt súlyosan igazságtalan saját híveivel szemben is – és az efféle dolgok akkoriban ritkán jelentették a korai nyugdíjazást, annál inkább a fő- és vagyonvesztést, vagyis még a családdal is kiszúrtál, ha beszóltál a királynak.

Na persze Mátyás egy zseni is volt, annyi nyűg közepette birodalmat épített ("Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára"), de hatalmas áldozatok árán (nem csak Bécs nyögte, sokkal inkább a magy. kir. jobbágy), és sajnos csak elodáznia sikerült a ránk váró történelmi kataklizmát, a török megszállást. (Amelyből majd Trianon is kicsírázik, de ezt még a legfurmányosabb bolgárkertészek sem láthatták előre, csak olyan történészek utólag, mint pl. Szakály Ferenc.)

Szóval, a könyv, ami inkább album csak, remek, és nem hiba, hanem a sorozat sajátossága, hogy csupán szűkszavúan (de nagyon precízen, nem véletlenül, szerzőnk élvonalbeli "hunyadiológus") mesél e fontos korszakról és annak névadójáról.

Históriások

2018.11.06. 16:57 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: magyarország történész 2018 *4/5

Történészek története : kutatók hivatásukról, pályájukról, eredményeikről 
szerk. Czeferner Dóra, Szőts Zoltán Oszkár, Szőts-Rajkó Kinga
Bp., Fakultás K. : Újkor Alapítvány, 2018.

 

 

 

 

 

 

Még pár ilyen kötet, és gyakori jelenet lesz mondjuk töriérettségin, hogy a diák azzal adja vissza a kihúzott tételt, hogy: -Nézze, elnök úr, a dualizmus témaköre elég szerteágazó, pl. a legfrissebb kutatások alapján beszámolhatok Deák és a nők kapcsolatáról, de mivel a korabeli parlamenti ellenzék története máig feltáratlan, ami ráadásul csak ez egyik súlyos vakfolt egy teljesebb korrajzhoz, engedelmével visszaadnám a tételt és választanék olyan szakterületet, amelyet már megnyugtatóan feltártak és szintetizáltak a „kollégák”… Hápogna a tisztelt érettségi bizottság, azt hiszem.

Szóval nem akármilyen veszélyeket rejtenek az efféle remek kötetek – hála a lassan 5. szülinapját ünneplő újkor.hu szerkesztőbizottságának, akik kiválogatták az eddigi kb. másfélszáz történészriportjuknak az ötödét és papíron is közreadták (a sorozat várhatóan folytatódik).

A válogatás ugyan 'randomnak' tűnik, de hát bármilyen is, abba mindig bele lehetne kötni, pl. feltűnően hiányoznak az őstörténet és a régészet szakértői, miközben kiemelik, épp ez a téma éli leginkább reneszánszát (értsd: soha ennyi szittyológus és sumerológus nem zsizsegett, mint napjainkban), de nem okoz problémát, annyi más korszak és téma élvonalbeli kutatója és egyetemi tanára mesél munkásságáról és életéről.
Bár az interjúk minden esetben a sablonos -Mi vitte rá, hogy történész legyen? kérdéssel kezdődnek, és megmosolyogtatóan sokan adják rá a -Gyerekkoromban meghatározó élmény volt a Gárdonyi Géza: Egri csillagok -válasz, innentől ezerfelé ágaznak az életutak és érdeklődési körök, és sziporkázóan szakmáznak kedvenc (illetve számomra eleddig ismeretlen) történészeim, köztük pár személyes ismerősöm is (bár egyikük sem volt a tanárom, sajnos.)

Szóval, adott esetben – nem szakmabelieknek – lehet érdektelen a sok életpálya, meg a tanszéki, intézeti integrációk elég kusza jelene, de az interjúk második fele színtiszta historiográfia, szakmázás. Akit érdekel, milyen témákban, milyen szempontú könyvek várhatók a közeljövőben, annak már csak ezért is érdemes vagy ebbe a kötetbe, vagy az online rovatba belenézni: http://ujkor.hu/rovat/portre.

De talán az a leghatásosabb, ha efféle kis színesekkel ajánlom: miszerint pl. a 'németes', illetve 'nagyháborús' Bihari Péter régi vágya történelmi krimit írni 1914-ről; vagy: a nyilasszakértő Paksa Rudolf egy társasjátékot kreált otthon a 18. század megismeréséhez; vagy: a kötetben a nőtörténeti szálat részben megjelenítő Pető Andrea egyik újabb kutatási témája a kémnők lesznek.

György István: Fegyvertelenül a tűzvonalban

2018.10.27. 14:34 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: holokauszt szovjetunió zsidóság 1945 munkaszolgálat 2018 2. világháború don-kanyar *5 bori láger

György István (1912-1977).. Fegyvertelenül a tűzvonalban
Noran Libro, 2018.

 

Ha csak egy memoárt olvasol el a világháború poklából… ez legyen az, mondhatnám gusztustalan zsurnalista stílusban. Újramesélhetném most szóról szóra botorkálva ennek a Pannónia utcai zsidó magyar munkaszolgálatosnak a pokoljárását, de.
De csak eltátogni lehetne, kifogysz a szavakból, átjár az iszony, nem is lehet erről egész, kerek mondatokban. Még tőszavakban se, hiszen a betegségekben, mocsokban lefoszló végtagokhoz képest egy jól illeszkedő rag merő szemérmetlenség volna. A lefoszlott bőrre, húsra, elfagyott lábujjakra visszahúzott bakancsok, foszló harisnyákból kimutató csontujjpercek körül a kerek, húsos mondat már buja szégyentelen szintaxis, egy fölös jelző kifakadt tályog. Hazugság itt a puszta lélegzetvétel is. Állítmányt tenni egy elfagyott lábakon tántorogva haldokló, hetek óta elzuhanni készülő test mellé, tisztességtelenség. Három pontot kitenni egy folyton menetelni kényszerített menetoszlop végére gyalázat, ha azt a menetoszlopot harminchármasával elhullott hullák pontozzák végig. Elválasztó vesszőt tenni oda ahol a másik menetoszlopba menekülsz át a tömeg testéhez tapadsz szorosan a másik rongyaiba bújsz így maradsz picit életben mert üldöz egy szadista keretlegény az gyávaság a zihálásnak nincs szintaxisa a fagyban nincs kikandikáló nagybetű mert koppanva lehull ékezet sincs csak a Fel menni menni mert a szomszédod súgja vissza amit te tegnap neki hogy család otthon gyerek anya puding lekvár uszoda ő már áll ő a dőlt felkiáltójel maga csak a sebes sarka van az előtted tereltnek bekezdés sincs mert nincs ami elkezdődne csak folytatódik ez az egyre szűkösebb minden folyik el lassan mint az örökké nedvedző fagyott seb át a papírkötésen le a tetves szalmára amit majd ránk gyújtanak szerencsére boldogok akik bennégnek még boldogabbak a fejbe lőttek de még a tegnap heccből fejbe rugdosottak is
Idézőjelbe tenni bármit, amikor már megkaptad az idézést az otthonodba, csomagolj bármit, úgyis elveszik majd tőled, miután elcipelted Ázsiáig, amid marad még, azt hetek múlva te magad is koszos kenyérmorzsára cseréled. Az éhség foka, amikor a szemétben mások kiköpött porcogóira veted magad. Kikötés, más is belehalt már. Arra ébredni, hogy még mindig élsz. Tyúkketrec: gödör, ráccsal, csak állsz a nyilas csillagkép alatt. Vagy topogsz, mínusz negyven fok. A mulatságból levizelt topogó, akinek sárgás jégpáncélcsizma kúszik fel a lábára, másnap hajnalban persze vonul a robotba, a munkabérből snapsz lesz a keretnek, újra lehet vizelni. Pakkokkal sorokozó feleségek, akiknek zöme már özvegy, de ők még nem tudják, csak amikor postázóban visszaadják a csomagot hogy már nem kell. A kéjjel megöltek, nem csak parancsra. Orgia, ha visszarémlik a nőd főztje. A fotói, amik utoljára maradnak veled a bűzös rongyaidba csomagolva. Hogy aztán újabb, bori munkaszolgálatod után, mert volt merszed az elsőt túlélni a Donnál, arra ess be a kifosztott lakásodba, hogy elvitték és megölték. Na most kezd újra, ha még mindig mered.

 

az egyik 1945-ös kiadás

Még egy megjegyzés az új kiadásról: nagyon gáz, kedves Noran, hogy egy "muszos" történet illusztráláshoz - jól láthatóan - fegyveres katonákról választottatok fotót  a borítóra - ki tudja honnan. Bár a munkaszolgálatos és a katona sok mindenben osztoz(hat)ott kint a fronton: ételben, tetvekben és a halálban is, de egyben biztos nem: tűzfegyver birtoklásában. Ja és illett volna pár lábjegyzettel is megspékelni a szöveget.

Kandúrságok

2018.04.24. 15:08 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: macska 2017 *4/5

Bukowski, Charles (1920-1994).. Macskák
drMáriás illusztrációival
[On cats] ford. Pritz Péter
Helikon - Trubadúr, 2017. 

 

 "az egyik legjobb dolog a macskában az,
hogy ha az ember rosszul érzi magát, nagyon rosszul,
és csak ránéz egy macskára, ahogy lazán, nyugodtan fekszik,
ahogy azt szokta,
az olyan, mintha leckét kapna abból, hogy kell túlélni az élet
viszontagságait, és
ha az ember egyszerre 5 macskát tud nézni, az
ötször olyan jó."
(Tökéletesen jól)

 

Látom a moly.hu.-n, többen is panaszolták, hogy nem éppen Bukowski-esszencia ez a kötet – annyi igazság vagyon ebben, hogy minden nagy író végzete, hogy halála után kimazsolázzák tematikusan a műveiből a macskákra/kutyákra/élet- és ételreceptekre/lakáshitelre/autósamponra vonatkozó sorait és mintegy posztumusz munkát ollóznak belőle össze – brrr. (Kvintesszenciája e műfajnak Bob Marley füveskönyve)

Lám, így járt Ch.B. mester is, ám az ő zsenialitása kifog az efféle pénzharácsoló kiadókon: ő világéletében átlátott, izé, átnézett a macsekokon, itt a kandúrok és cicákok csupán jelképek, lásd ennek bizonyítására pl. a zseniális A macska golyóit nézem c. verset* (41.o.) – van-e ennél letisztultabb, egyben bestiálisabb képlete a (férfi)állat-sorsnak?! És persze a cicás sorok sem a macskalányokról szólnak…

Ja és még a szent sör is hány szövegben ott rejlik, issza vagy éppen kiizzadja, nem mindegy? Szóval bár a macs' itt csak ürügy, hogy eladjanak még könyvet az öregtől, voltaképpen csak Bukowksi ürügye, hogy újra belekarmolhasson az üvegszemeinkbe, jó csikorgósat.

Egyébként ha majd végleg kifullad az X-man széria, adok egy tippet, mivel lehetne újraéleszteni a gigászok harca témát:
Nyitó jelenet: baljós western zene, lengő kocsmaajtó, a pulton a galaxis utolsó bontatlan söre – és balról belép a szomjas Bukowski, jobbról pedig a még szomjasabb Garfield.

olvastam még [201802]

2018.03.01. 12:10 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2017 csakbeleolvastam *4/5 *2/3 *3 *3/4 *4

Anna-Leena Härkönen: Köszönöm, nem
Áfra János: Rítus
Szombati Bálint: drMáriás rendelője
 Gyuricza Péter – Kardos Ernő: A viszkis

 

Oliver Stone és Putyin, Budavár, Spiró és drMáriás ('18 febr.)

2018.02.27. 11:56 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: budapest politika politikus magyarország oroszország putyin album 2017 2016 *4/5 *2/3 *3/4 *4

Oliver Stone: Putyin-interjúk
Halász Csilla (szerk.): Budavári séták
Spiró György: Kőbéka
Szombati Bálint: drMáriás rendelője


Oliver Stone: Putyin-interjúk
előszót írta Robert Scheer
[The Putin interviews] ford. Seress Ákos
Alexandra, 2017.
Oroszország / politikus / történelem / háború / ezredforduló / interjú

Ha egyszer még Mr.Stone pornót forgatna, nos, már nem szükséges fel$z0pót castingolni, ő maga is kéznél lesz.

[2/3]

*

Budavári séták : házak, terek egykor és most
összeáll. és szerk. Halász Csilla
Látóhatár K., 2017.
Budavár / helyismeret / 20. század / album

Az Árpád-házi tenderektől egészen a friss, Matolcsy-féle fejlesztésekig. Hála a Fortepannak, páros – de a fotós bénasága miatt azért sokszor elcsúszott – képpárokban mutatja meg, hol mi volt – és mi lesz (kacsaláb, lovarda, űrkikötő stb.). Vékony albumhoz képest meglehetősen részletgazdag, de hogy pl. a Hadik András-fejezetben nem meri megírni, ráadásul egy férfiszerző, mely tájékán is simogatták fényesre az amúgy már csüdjétől a csákójáig patinás lovasszobrot a turisták (a lónak a tökénél, még pontosabban: a heréinél), az vagy ócska prüdéria (mert turista-csalogatáshoz ez a rejtélyeskedés kevés) – vagy már elég volt egy lófasz emlegetése a kötetben (ld. fentebb).

[4]

*

Spiró György (1946-).. Kőbéka : mesély
Magvető, 2017.

Mi sem bizonyítja jobban napjaink és holnapjaink újkádárista jellegét, mint hogy Spiró írt egy kiköpött Moldova György-regényt. (Ez a hasonlat egyben rámutat a Spirótól, khm, nem megszokott színvonalra, ugyanakkor megfűszerezi az összevetést, hogy ezt mindketten kikérnék maguknak… Moldova joggal, mert pályája delén ő ennél sokkal jobbakat is írt. Spiró pedig egy szerkesztőt kérhetne ki a Magvetőtől, mert ennek a regénynek nevezett, humorosnak, szatírának szánt novellafüzérnek a zömét ki kellett volna húzni. Kőbéka felfújta magát és kipukkadt. Bár kétségtelen, hogy az a néhány maradék poén mar, mint a nyílméregbékák váladéka.)

[3/4]

*

drMáriás rendelője
Gulyás Gábor megnyitószövegeivel, szerk.  Szombati Bálint..
Újvidék - Forum, 2016.
festőművész / Délvidék / Magyarország / politika / album

Ha Lipóton látnád őt orvosi köpenyben, tuti szökésben lévő ápoltnak vélnéd – ha koszos mackóban lógna a csillárról, akkor meg biztosra vennéd, hogy ő csak az égőket cserélő orvos lehet műszak után, civilben, olyan beteg srác .

DrMáriás a robbanócukor a Magyarország címkéjű székletmintában.

A „műterem”-sorozat (politikusok, közéleti arcok bizarr művészettörténeti környezetbe emelve) káprázatos. (Lásd pl. Kocsis Máté gitárórát tart Oszáma bin Ládennek Matisse műtermében; vagy: Szíjjártó Péter Egon Schiele műtermében; vagy: Orbán Viktor megtekinti a róla mintázott Társadalmi Igazságosság és Egyenlőség szobrát a Városligetben stb stb)

[4/5]

 

Életképek a Horthy-kori arisztokrácia mindennapjairól

2018.02.25. 10:53 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: magyarország latin-amerika 2017 arisztokrácia emigráció horthy-kor *3/4

[Gróf] Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna (1911-2004).. Feljegyzések és életképek
szerk. Nyizsnyánszki Anna Eszter, a német szövegeket ford. Nyizsnyánszki Ferenc
Szépmíves, 2017.

Egy pingvint terelő albínó puli az argentin homokdűnék közt (!) a vadakat terelő juhásznál is szürreálisabb egy fokkal, ugye? Na itt ez is megvan, annyi más fakó tablóképpel egyetemben, amit csak a 20. század produkálni képes volt, különösen azokról, akiket aztán a leginkább fejre állított: az arisztokratákról.

Mesélőnk a hazai Windisch-Graetzek Sárospatakon felnőtt leánya (a kiegyezés óta a birtokuk), a fóti gyermekváros Károlyi-kastélyának egykori grófnője, legalábbis itt éltek a Horthy-korban, itt nevelte fel gyermekeit. Na persze innen bonyolultabban kerültek a pampákig, mint a családi ezüst és porcelán, melyek rövidebb úton jutottak magánmancsokba és a közgyűjteményekbe, utóbbiakat, pontosabban, a családi ezüst maradékát, majd vitrinekben, arisztokrata nyugalommal meg is szemlélheti a Kádár-korban, mikor egy ízben hazalátogatnak, argentin útlevéllel.

A memoárfüzértől ne várjunk összefüggő, szerkesztett irodalmi szöveg-élményt, egy hoteligazgatóvá (s ezzel együtt szakáccsá, cukrásszá és házvezetőnővé) kényszerült grófnő jegyzetlapjai csupán, melyeket a családi fotóalbum képei köré kanyarított idősebb korában, hol német, hol magyar nyelven (plusz akad pár fogalmazvány Károlyi István gróftól is).

A kis Windischgrätz Mária sosem volt elkényeztetett grófkisasszony, együtt vadászott a férfiakkal – akár nagyvadra is –, nem ijedt meg a munkától és a kényelmetlen derékaljaktól, persze azért a szövegekben kiérezhető az (1945 után) erősen megváltozott életkörülmények feletti aggodalom… Pláne miután képet kapunk a Horthy-kori arisztokrácia mindennapjairól, az import tenyészállatoktól a luxus vadászházon át a vadászatokat kísérő lakomákig. Az ún. szociális érzékenység hangja is megpendül, halkan, bár inkább csak az emigrációbeli nadrágszíjmeghúzás váltja ki belőle: el-eltöpreng, hogy is élhettek a cselédek, miután hazamentek a kastélybeli szolgálatukból a falujukba… Ennél kissé morcosabb, amikor a kastélyaik 1945-ös kirablásáról mesél (amikor is saját embereik alig hagytak valamit a szovjet zabrálóknak).

Nem csak a Windischgrätz, és – férje oldaláról – a Károlyi-család életébe pillanthatunk be, de általában az egész korabeli magyar elitébe is (a vadászatokon néha feltűnik Horthy kormányzó is), de meglepő volt levonni azt a tanulságot, hogy az 1926-os (fél-állami) frankhamisítási botrány után hónapokig börtönben hűsölő papa (herceg Windischgrätz Lajos katonatiszt, a Wekerle-kormány tárca nélküli minisztere) miatt egyáltalán nem tűnt úgy, hogy az elit bármilyen mértékben is nem kívánatosnak tartotta volna a családot, akár csak egy eltartott kisujjkörömhegynyit is. Összezártak, csakúgy, mint amikor családi ékszereket dobtak piacra, hogy abból támogassák a frissen trónfosztott kis Habsburg Ottó svájci neveltetését.


windisch-graetz_maria_magdolna_es_karolyi_istvan_1930.jpg
Windisch-Graetz Mária Magdolna és Károlyi István (1930)
kép: librarius.hu

Kedvenc részletem az elegáns uraságok életéről az, hogy a vadászat hosszú, unalmas óráira (hiszen a felzavart vad el is kerülhette őket) egyesek könyvet vittek a szélfogóval és akár székekkel is kényelmessé tett lesállásba, akkori kifejezéssel: „standra”: „Andrássy Sándor és Keglevich Gyugyus* arról voltak híresek, hogy könyvet vittek ki a standra.” (p102.) (* „valamelyik Keglevich Gyula” – köszönet a tippért Bern Andrea történésznek)

Az emigráns magyar fehér puli pedig úgy terelget egy pingvint a latin-amerikai pampákon, hogy az eltévedt tengeri jószág megsebesült, ők pedig ápolták, egy másik emigráns család pulija pedig eljátszogatott vele – míg a pingvint le nem nyilazta egy stupid turista kölyök. Ezzel a jelenettel meg is érkeztünk a mába. („Daddy” és a grófnő már elhunytak, egy hagyatékot olvastunk, életük alkonyáról a fülszöveg ír pár szóban. Ők már fóti kriptájukban pihennek, legalábbis István, Mária sírhelye a kötetből, ha jól emlékszem, nem derült ki.)

 

Härkönen, Sánta Gábor, Fekete István, Kehlmann, Márai ('18 febr.)

2018.02.23. 10:42 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: párizs író 2017 csakbeleolvastam *3 *3/4 *4

Anna-Leena Härkönen: Köszönöm, nem
Sánta Gábor: Fekete István hagyományai
Daniel Kehlmann: El kellett volna menned
Márai Sándor: Párizsi vasárnapok


Härkönen, Anna-Leena (1965-).. Köszönöm, nem
[Ei kiitos] ford. Sütő Beáta
Napkút K., 2017.
finn / kortárs / regény

Humoros, keserédes, intim párkapcsolat. -terápia. -kísérlet, a feleség szemével.
Avagy (ez most 18+ lesz) nemcsak az éhes disznó álmodik makkal. (Bár ennyitől még nem lesz milf-pornó.) A regény ugyan néha seggre ül, a Napkút igen jól lehalászta a nagy kiadók által hátrahagyott írók raját, és Härkönennel [e. herkönen] úgy tűnik, igazi, nagyobb hal is került a hálójába - huh, egy kis freudi merítés? -, hogy leírjuk az első hasonlatot, ami eszünkbe jut: legyen mondjuk ő a finn irodalom Greta Gerwig-je.

(Fantasztikus lenne olvasni ugyanezen történetet a másik, a depresszió és a félszegség 'buborékjában' élő férj szemszögéből - és van is erre némi esélyünk, mert a wiki szerint Anna-Leena - aki amúgy színész is - második férje, Riku Korhonen író.)

És hála Anna-Leenának újabb szavakat tanulhatunk finnül - eddig tudtam kettőt: ha leszólítanának Suomiban az utcán, csak annyit kell mondani, _Ei kiitos_ [ejj kítosz].

[4]

*

Sánta Gábor (1967-2016).. Fekete István hagyományai
szerk. és a jegyzeteket írta Bíró-Balogh Tamás
SZEK JGYF K., 2017.

Szomorú hagyaték egy pályája delén elment kutatótól – így született, jegyzetekből immár 7., posztumusz kötete Feketéről, sok érdekes, de néhol inkább csak lábjegyzetbe illő megfigyeléssel.
Sánta első számú, alighanem már korábbi könyveiben is lefektetett tétele: Feketéből kizárólag az ötvenes évek Ifjúsági/Móra kiadója csinált ifjúsági írót – bármelyik könyve is jut hirtelen eszedbe, na azt sem annak szánta.

[csak beleolvastam, 3/4]

*

Kehlmann, Daniel (1975-).. El kellett volna menned
[Du hättest gehen sollen] ford. Fodor Zsuzsa
Magvető, 2017.
német / kortárs / kisregény

A kis Daniel azt hitte farsang van és beöltözött Stephen Kingnek
(Az első könyved után le kellett volna tenned a tollat, én lennék az első számú rajongód, inkább átengedlek az Annie Wilkeseknek.)

[3]

*

Márai Sándor (1900-1989).. Párizsi vasárnapok
vál., szerk. és a bev. tanulmányt írta Mészáros Tibor
Helikon, 2017.
magyar / idézetgyűjtemény / Párizs / album

Vasárnapra elmegy (bár azért karcol is sok Márai-mondat, nem körünnep nála sem a város…), hétköznapokra inkább ez való:
Rejtő Jenő (P. Howard): Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam

[4]

 

 

Ó, ió, redakció! Szociofotók és -paták ('18 jan.)

2018.02.04. 19:12 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: budapest kiállítás holokauszt fotóművészet 2017 szociofotó láger verses reci *4/5 *4

Jolsvai András: A napok színe
 Bruno Bourel – Parti Nagy Lajos: Fényrajzok Budapest
Korniss Péter: Folyamatos emlékezet
Holländer Margit: Lágerutazás

 

Jolsvai András (1953-).. A napok színe 
Scolar, 2017.
kortárs / regény / újságírás / rendszerváltás

Krúdys komótosságú próza, de mi inkább megverseltük:

Szerkesztőségi dúdolók (lamento)

Míg tintacerkát nyaltunk,
mások csak nyakaltak –
szemüvegünkkel
nekimentünk a falnak.
*
Míg a betűt szedtük,
ők megszedték magukat –
redakciónkba ki befektetett,
bennünket jól kifektetett.
*
Törzshelyünk a pincekocsma:
sötét, zajos, tökmeleg –
Borjúlábam nem disznóláb!
Milyen szó hogy tömkeleg ?
*
Summa
Míg váltottunk pénzt,
rendszert meg nőt,
a szerki'ben a tacepaót
felváltotta a note.

[4]

*

Bourel, Bruno (1957-).. - Parti Nagy Lajos: Budapest - fényrajzok
Lichtzeichnungen - impressions et lumieres - lightscapes
5. kiad.. Bp., Szerző, 2017.
Budapest / album / kispróza

Ahogy slaggoz' a fény.

[4/5]

*

Korniss Péter (1937-).. Folyamatos emlékezet
kurátor Baki Péter, társkurátor Jerger Krisztina
Szépműv. Múz. - MNG, 2017.
szociofotó / Közép-Kelet-Európa / Erdély / munkásvonat / parasztság / portré / kiállítási katalógus

Időutazások – miközben a feketevonat füstje és a tisztaszoba giccsei rámázzák körbe az életeket.

[4/5]

*

Lágerutazás - Holländer Margit (1926-1987) feljegyzései a vészkorszakról és az újrakezdésről, 1945-1946
bev. és az utószót írta, a szöveget gond. és a jegyzeteket összeáll. Huhák Heléna, Szécsényi András
Jaffa, 2017.

-Többen jöttetek vissza, mint ahányan elmentetek! – vágta a hazavánszorgó lány szemébe egy „polgártársnője” – nos, az ilyeneknek legyen csak egy „pizsamaparti”, de minden más, nem nyilas lelkületűnek egy szívszorító, fájdalmas napló/memoár egy egyszerű túlélőtől, talán épp emiatt, a közvetlenségével, nyerseségével ragadja meg az olvasót.

[4/5]

 

Kuflik, láger, csillagok és nyáréj ('18 jan.)

2018.02.03. 18:59 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1969 nyilasok fotóművészet 2017 1945 láger *5 *4/5 *4 kuflik

Dániel András: A világ első kuflizenekara
 Millok Sándor: A kínok útja
Ladányi Tamás: Öt kontinens csillagai
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem

  (A pontozásról)

*

Dániel András (1966-).. A világ első kuflizenekara
Pagony, 2017.
mese / képeskönyv

Kissé kakafon, de hát a kuflik ezt sosem szégyellték.
(A kufli-t még mindig aláhúzza a szövegszerkesztő – ez skandallum! [Ezt is aláhúzta.])

[4]

*

Millok Sándor (1887-1959).. A kínok útja - Budapesttől - Mauthausenig - élményregény
Scolar, 2017. (Müller, Bp., 1945)
nyilasok / láger / Mauthausen / politikai foglyok / memoár

A hírhedt "Fő utca"* – már csak emiatt is fontos kordokumentum, majd Mauthausen. Ami nemcsak a III.Birodalom melegeinek gyűjtőlágere, de a nácik által gyanúsnak talált mindenféle elemeké is – itt „gyűlt” össze a hazai politikai elit is, Apponyitól a zsidó nagyiparosokig, a szocdem vezetőktől egészen a hazai széljobb (!) figurákig – utóbbiak meg voltak győződve róla, hogy tévedésből vannak is, a „művelt közönség” nem kis derűjére… (Szvatkó Pál vérjobb publicistáról pl. így fogalmaz: őt olvasva még az olykor elcsüggedt Hitler is visszanyerte bizodalmát a háború sikerében…)

A Népszava egyik vezetőjeként Millok az egyik leghitelesebb tanú, mint pol. fogoly, jó szeme van a pokol egyre mélyebb belső köreinek meglátásához: hogy még a láger sem tesz egyenlővé, legalábbis a magyar arisztokrácia szemében semmiképp, külön klubjuk volt a „körletben”, és nemcsak idő előtt jut (némelyik) haza, arcpirító a távolságtartásuk a sortársakkal, pedig nem is földtúrókkal vannak összezárva, hanem már „pantallós” emberekkel. Talán az (id.) Andorka Rudolf (diplomata) vagy az ifjabb Kállay Miklós (az épp lemondatott kormányfő dandy fiának) arroganciáját emlegeti fel leginkább, de a (Horthyt is utáló, királypárti) legitimisták vagy pl. a németbarát Somogyváry Gyula vakságán már ő is csak nevetni tud/na, ha épp nem köhögne vele vért is.) Vannak csendes hősei is, pl. Peyer Károly.

Ahogy a lágerbe kerülése is egy dolgozattal ér fel a hazai viszonyokról (a Gestapo és a magy. kir. rendőrség „munkássága"**, a Fő utcai rabosítás, a kínzások), úgy a szabadulás egy-egy jelenete is megelőlegezi az egész 1945 utáni korszakot: pl. amikor Péter Gábor megszemléli a frissen felszabadult lágert és annak magyar, "horthysta” túlélőit… (Pestiesen: felkészül Recsk.)
Szóval sok szempontból az egyik legtanulságosabb lágermemoár.
Éljen a Scolar kiadó Tanúságtevők sorozata – már csak egy névmutató kellene a végére.

* http://urbface.com/budapest/a-fovarosi-buntetes-vegreha…
** jellemző példa a németes alaposságra, hogy még Kéthly Anna bejárónőjének a férjét is behurcolták és megkínozták a Fő utcában

[5]

*

Ladányi Tamás (1972-).. Öt kontinens csillagai
Balatonfüred Városért Közalapítvány, [2017].
égbolt / fotóalbum / fotóművészet

Ha belelapozol, minimum a Tatuinon találod magad.

[4/5]

 *

Fejes Endre (1923-2015).. Jó estét nyár, jó estét szerelem
Magvető, 1969 [1968]

A legősibb frusztráció, modern, proli környezetben, bravúros dramaturgiával.
(Mellesleg, ha Harsányi Gábor kissé nyugatabbra játssza ezt el, jó pár Oscarral megszőnyegbombázzák a kisregényből készült filmet. De Niro is megemelné a kalapját az alakítása előtt. De hát ő a mi kis saját, éhes prolink volt.)

[4/5]

Szirének és szirénák, pestis és boszorka ('18 jan.)

2018.02.02. 12:35 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: london leszbikus közel-kelet pestis 2017 csakbeleolvastam 17. század *4/5 *2/3 *3 *4

Karafiáth Orsolya: Szirén
Al Ghaoui Hesna: Félj bátran
Daniel Defoe: A londoni pestis Gulisio Tímea: Baszorkányok

 (A pontozásról)


Karafiáth Orsolya (1976-).. Szirén
Scolar, 2017.
kisregény / kortárs

Szegény Karaf'át az 'ronthatta meg' – nem tudom, férfi vagy nő volt-e az illető –, aki meggyőzte őt arról, hogy ő író. (Már elnézést, de ennyi rosszacska kötet után abba lehetne fejezni, a pszichoterápia hasznos, a lejegyzése is, de nem muszáj megosztani.)

[3]

*

Al Ghaoui Hesna (1978-).. Félj bátran - hajtóerő az élethez, iránytű a kihívásokhoz
Bookline, 2017.
magyar / kortárs / lélektan / háborús tudósító / közel-kelet / memoár

Ha épp menekülsz, Hesna a legjobb útitárs.
Avagy
régen rossz, ha a közeledben látod őt.
Miközben
az egyik lehető legjobb társaság,
mind ő, mind a könyve, nagyon okosak mindketten,
bár a könyv könnyebb, míg ha személyesen ő mesélne neked, alighanem rajtad is épp golyóálló mellény van, ami tizen' kiló – kész is a feszkó, aztán mégiscsak előveheted a könyvét, ami cserébe legalább a poszttraumás stresszről is mesél. (Ja, a PTSD nem csak háborús övezetben kapható ám el!)

Szóval, az egyik legjobb társaság ez a kötet – magáncellában párnakönyv is lehet, tűz esetén lángokat is csapkodhatsz vele, és még a kisebb repeszeket is felfogja.

(Legközelebbi könyvrokona a Galaxis Útikalauz stopposoknak – egy a jelszavuk is: Ne pánikolj! A törölközőről ugyan nem szól, de lehet hogy benne van a kérdés ahhoz a bizonyos válaszhoz. De félre a tréfával: Adams szabadon viccelődhetett, itt a szánkra fagy bármilyen nevetés, nem épül újra utánunk a Föld 2., de még csak Szíria sem.)

[4/5]

*

Defoe, Daniel (1660?-1731).. A londoni pestis
A journal of the plague yearş, ford. Vámosi Pál
Bratislava - Tatran; Budapest : Európa, 1967. 
angol / járvány / Anglia / 1665 / memoár / dokumentum

Eleveníts fel egy kemény zombifilmet – és most képzed magad a jelenetekbe. Mert az utcán haldoklók, vitustáncot járó félhalottak világa leginkább talán ilyesmikhez hasonlítható a ma embere számára. Ha nem is a foghíjas zombik, de a rettegés rendesen kikezdte az embereket. ("..ritkaságszámba ment, ha a heti halálozási jegyzékeken nem szerepelt két-három személy, aki az ijedtségtől halt meg, vagyis – ahogy ez esetben jogosan mondhatjuk – rémületében szörnyethalt.")

Ja és másfél évre rá megkapták bónuszként még a Londont leégető tűzvészt is.
Egyébként fura, fiktív napló ez, ál-riport, beékelt halott-statisztikákkal. Defoe ugyebár kisgyerek volt ekkor (1665), és több mint fél évszázaddal később írta meg (1722), de úgy, mintha maga is felnőttként élte volna túl, pedig csak emlékezők és más írásművek alapján dolgozott. (Talán ez az első 'oral history'?)

[4]

 *

Gulisio Tímea (1989-).. Baszorkányok, avagy Leszbinek lenni mocskosul jó
[S.l.] : [s.n.], 2017.
magyar / kortárs / memoár / leszbikus / gerontofilia

A pszichésen súlyosan beteg szerző esete ez – nem is az extrém perverziója miatt (nem egyszerű leszbikus: csak az idős néniket szereti szeretgetni), hanem a kényszerközlései okán – ahogy az interjúkötete (Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Peremvilág) szenzációsan érdekes volt, ez inkább csak gyomorforgató.

 [2/3]

Fókahús és kémbörze, CIA és nyalóka ('18 jan.)

2018.02.01. 12:16 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: összeesküvés cia kémkedés 2017 civilség csakbeleolvastam elsőkötetes *4/5 *2/3 *4

Ian McGuire: Északi vizeken
James B. Donovan: Idegenek egy hídon
Mécs Anna: Gyerekzár
F. William Engdahl: NGO Titkos Akták

(A pontozásról)


McGuire, Ian (1964-).. Északi vizeken
The north water, ford. Pék Zoltán
Európa, 2017.
angol / regény / kaland / tengerész

„A jég hátán is megöl.”
Az ún. civilizáció mint legkülső, legvékonyabb hámréteg, melyet hiába kenegetsz akár fókazsírral is, mindig nyílt sebbé fakad.

(Másképp? Cormac McCarthy tengerre száll, és ott diktálja regényét John Williamsnek… avagy a csontozókés és az ópiumgolyóbis találkozása a hajófenékben. Ja, és pazar a fordítás!)

[4/5]

*

Donovan, James B. (1916-1970).. Idegenek egy hídon - Abel ezredes rejtélye
Strangers on a bridge, Ford. Sóvágó Katalin
Európa,2017.
angol / USA / kémcsere / hidegháború / dokumentumregény

A kémek hídja túl messze van.
avagy
A kémeket behozzák a hidegről.
(Csak hogy a címekkel játsszak.)

Amúgy egy száraz, de okos dokumentumregény.

[4]

*

Mécs Anna (1988-).. Gyerekzár : n_v_ll_k
Scolar, 2017. 
kortárs / novellák / kisprózák

Mellbevágó.
Egy (pár*) mell öntudatra ébredése. (*Bár a finnugor nyelvekben ugye a páros testrészek egyes számúak, mégis zavarba jön az egyszeri élménybeszámoló.) Mint visszatérő motívum, legalábbis – persze fel lehetne fűzni a novellákat másképp is, majd megteszik mások.

Új (értsd: elsőkötetes) írónk született, de nem bakfis, kész Pallas Athéne. Jobb megfigyelő, mint egy ipari kamera, de olyan képeket mutat utána ezekből, hogy beléd ég, mint gyermekkorod kedvenc diavetítőjének házimozijai. Vigyázz, talán most is épp megles, hogy aztán megírjon, kevesebb szóval, mint ahogy a spúr Hemingway valaha megálmodta.

Ebben az új, pazar külsejű Scolar l!ve sorozatban Herczeg Szonja kötete mellett az eddigi legjobb. Vigyázat, ez is remekül csúszik.

[4/5]

*

Engdahl, F. William (1944-).. NGO titkos akták - Washington fegyverré teszi az emberi jogokat
[miként szítanak forradalmakat, puccsokat és háborúkat a CIA fedőszervei]
M. Menedék Könyvesház, 2017.
világpolitika / CIA / Soros / civilek / összeesküvés-elméletek / paranoia / hiszti

Bár az élet tébolya keltetőgépe az összeesküvés-elméleteknek, és bár mi sem tagadnánk meg az éppen ilyen című, a témában alap mozifilmet (Conspiracy Theory, 1997, rend. Richard Donner, Jerry Fletcher szerepében Mel Gibson), nem szabadna ennyire túlzásokba esni, pláne ilyen patologikus, ennyire amatőr nívón.

Putyin lólába úgy lóg ki ennek az USA-ellenes hisztinek szinte minden egyes bekezdésében, miképp bolondok szájából a nyálcsík, és még a fanatikusok elméjében is zavart kelthet pár olyan túlzás, miszerint mindenért a CIA-Soros-tengely a felelős.

Nem esnénk ennek az egybites, ráadásul nem egyszer pongyolán fordított pamflet alapvető hibájába, miszerint mindent csak egyetlen nézőpontból szemlélünk, az USA külpolitikája bizony olyan amilyen, kevés szennyesebb van nála ebben a műfajban, de azért legyen már egy határa az önbecsapásnak. Summa summarum:

A részigazságoké a leghazugabb propaganda.

 [2/3]

 

olvastam még [201801]

2018.01.31. 18:18 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2017 csakbeleolvastam *5 *4/5 *2/3 *3 *3/4 *4

Mécs Anna: Gyerekzár
Zdeněk Svěrák: Kettős látás
Jolsvai András: A napok színe
Szabó Edit (szerk.): Gyengébb? Nem!

 (A pontozásról)

Magyarok Kubában, kötélen és mp3-ban ('18 jan.)

2018.01.31. 10:53 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: politika 2017 verses reci 1848-49 *4/5 *3/4 *4

Kozák Gyula: Kész a leltár
Török Gábor: A lakott sziget
Prágay János: A magyar forradalom
Hegyi Zoltán Imre: Shizoo

(A pontozásról)

 

Kozák Gyula (1941-).. Kész a leltár - Vásárhelyi Miklós
Balassi, 2017.
Rákosi-korszak / szocializmus / Kádár-kor / újságírás / sajtó / életútinterjú / memoár

Emberarcú kommunisták – és egyéb állatfajták.

[4/5]

*

Török Gábor (1971-).. A lakott sziget - utazás a politika világába
Athenaeum, 2017.
politológia / ismeretterjesztés

A legősibb mesterségről. Igen, még annál is régibb.

[4]

*

Prágay János (1811-1851).. A magyar forradalom
sajtó alá rend. Katona Csaba, a bev. tanulmányokat írták Csikány Tamás, Katona Csaba. Ford. Burza Patrícia Kármen.
Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2017.
1848/49-es szabadságharc / emigráció / angol / USA / Kuba / memoár

Mint 1848/49-es forrás rém pontatlan, de a történészi előszavakban vázolt, magyarok a Bermuda háromszögben Kubában téma rém izgalmas (Disznó-öböl 1.0), a lábjegyzetek viszik el a kötetet (khm!). (Hála Csikány Tamás és Katona Csaba munkájának.)

[3/4]

*

Hegyi Zoltán Imre: Shizoo
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2017
kortárs / magyar / vers / album

Kissé sok benne az Enigmán gépelt A fekete zongora, majd megbeszéljük egy sör mellett – a verset amúgy sem érteni kell, hanem.
Inkább jöjjön egy haiku - saját:

körbehajóztam
a feneketlen tócsát
papírhajómon

(A csatolt linkek ugródeszkájával meg is hallgathatod a slemmelő költőt.)
[3/4]

 

Rejtő, Péter Gábor, sok fű és egy PSZH ('18 jan.)

2018.01.30. 17:52 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2017 1941 verses reci *5 *3/4 *4

 Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor
Sam Munson: Szívás
Kakuk Tamás: Keleti zóna


(A pontozásról)

Rejtő Jenő (1905-1943).. A csontbrigád
Nova, [1941] Radó Ny.

A Regény, akinek Humora van, mégis együtt sírtok a kantinban.
Öt sou az élet.
(in m. Rejtő 75)

[5]

*

Müller Rolf: Az erőszak neve - Péter Gábor. Az ÁVH vezetőjének élete
Jaffa, 2017.

Volt egyszer egy E. Benő,
ki nem várta meg,
míg a körmöd benő.

[4]

*

Munson, Sam: Szívás
The November criminals, ford. Ruff Orsolya
Menő Kv., [2017].

A szomszéd srác fűje végül mindig zöldebb.

[4]

*

Kakuk Tamás (1952-).. Keleti zóna : regény
Tatabánya : Media-Press, 2017.

Horváthviktorosan:
„PSZH-m”

[3/4]

olvastam még [201711]

2017.12.01. 11:59 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2017 2016 csakbeleolvastam *4/5 *3 *3/4 *4

Sípos (S) Gyula: Különös!
Szita Szilvia: Gézlapok
Váncsa István: Lakoma 2.
Terék Anna: Halott nők

(A pontozásról)

olvastam még [201710]

2017.11.02. 09:20 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2017 2016 csakbeleolvastam *5 *4/5 *3 *3/4 *4 *2

Thomas Cullinan: Csábítás
Pető Péter: Leshatár
Bödőcs Tibor: Addig se iszik
Szöllősi Mátyás: Váltóáram

 

süti beállítások módosítása