
Hungarovox, 2008.
"Répássy Róbert (…) ha meglátom,
az jut az eszembe, hogy még a Jóisten is tévedhet."
"Ó, Hiller… Hiller… És meddig lehet még fokozni ezt az őrületet?"
Hát én még nem láttam élő embert, ki egyszerre munkatársa a Vigíliának és a Népszavának. (!!!) Sőt, előbbinek szerkesztője is volt sokáig.
Aki nem ismerné: Rónay György költő-műfordító fia a szerző, immár nagypapa-korban (70 körül). Én még „ex katedra” láttam, egy jóságos okosnagypapis prof-ként ismertem meg, a katedra asztala mögött gubbasztva kb. úgy nézett ki a diákseregre a zakója megemelkedett válltöméseiből, mint ahogy a Dr.Bubóban a teknőc les ki a páncéljából… Egy csupa szív, jókedélyű okos ember volt, mostanra talán kissé elzsémbesedett, ami azért nem csoda a korát és betegségeit tekintve.
Szóval, egy rejtély számomra, hogy valaki, aki egyaránt fikázza az össze pártot (tényleg kivétel nélkül mindet, balról jobbra), köztük a maszopot is, főleg a kórházügyek miatt (gyakorló betegként ezt testközelből látta, ill. lánya még orvos is)
A kötet, még nem is mondtam, egyetlen év naplója, sőt kb. csak harmad évé: 2007. jan-ápr.-ig.
A napi bejegyzések állandó menete: dühöng/kesereg/mulat a napi közéleten, meg olykor a felette lakó lakásfelújításáról (ez végigkísér(t)i a naplót…), majd a szakmáról (tanszéki hírek, tanárelbocsájtások, Hiller emlegetése, amitől az biztos csuklott néha, visszaemlékezés régebbi tanár múltjára, a 20. század irodalmára, sok Babits- és Kosztolányi-idézettel, keresűen figyelve az asztala sarkán növekvő könyvhegyre, amik recenzálásra várnak…), majd az utolsó bekezdésben komolyzenei rajongásának ad hangot, mindig ujjong vmi új lemez, egy új felvétel megszerzésének.
Visszatérve picit a közélethez, tényleg unikum: a kormánypártok sleppjét „hazaáruló bagázsnak” nevezi, a szadeszos Fodort pumuklinak, Kókára már csak legyint döbbenetében, a leginkább Molnár és Horváth Á. eü. miniszteren és át.-on van kiakadva, őket szerinte Haynal Imre egyszerűen felpofozná, ha élne… a Fideszből főleg rühelli Orbánt (egyik fő droidjáról pedig lásd az idézeteket!), és: nagy katolikusként (Rónay L. Vigília főszerk.- volt sokáig!) alaposan lealázza KDNP-t is, főleg Semjént… :) Ez mind nagyon szimpi, mégis be-becsúsztak öregkori zagyvaságok, szerencsére, nem sok, nem is említem ezeket.
Az a rejtély számomra, mi köti a Népszavához, ill. őt hogy tűrik meg ott ilyesfajta hóbortokkal: Rónay ráadásul még a lapot is rendesen alázza: bár utálja Kövért is, és nem vette a szájára a proli szót, de a (saját) lap(jának az) olvasóit kb annak minősíti…sőt. Meg persze gyakran jól leszolgalelkűzi a lap pol. rovatának íróit… (hogy éppen Fletónak nyalnak) ("Öcsi" nevű rokona vmi középfőnök lehet a lapnál, gyakran rá hivatkozik… talán a veje? Ilyesmi sem nagyon magyarázza a dolgot: Vigíliás a Népszavánál?? )
Mellesleg: sok sok irodalmi pletyi is el van dugva a kötetben a 20. századi magyar irodalmáról. (Rónay , aki nem ismerné, „huszadik százados”, Nyugat-szakértő.) Apróságok, de szakmabelieknek kincsesbánya. Nem maga a kötet, az ehhez kevés – hanem inkább a prof. úr naplósorozata, ha egyben tekintjük….
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)