Lawrence Block: Hosszú út a sírkertbe
Agave, 2010 (Matthew Scudder 8.)
[A Ticket to the Boneyard, 1981]
ford. Varga Bálint
[öt bourbon kávéval]
"Nem láttam rajtuk, hogy féltek volna a letartóztatástól. Nem csoda, manapság letartóztatni valakit marihuána birtoklásáért olyan lenne, mint egy gettólázadás közben megbüntetni azokat, akik nem a zebrán mennek át."
Remek. A molyon utánaolvasgatva @Pupillának hittem először, mert már én is találkoztam gyenge Block-kal (általában mind jó, de néha hosszas lapályokon kell túljutni a szövegeiben - és itt most egyáltalán nem volt ilyen). Ez a kötete valami esszenciális novel noir (van ilyen?)
"Aztán egy keddi napon, amikor már lassan tíz napja tartott a meleg, az isten, aki a világommal flipperezik, hirtelen vállal nagyot taszított a gépen. Mire minden világítani kezdett."
Nem krimiként erős szöveg, bár annak sem átlagos (a kopó az üldözött), mégis inkább maga a szöveg erős szövésű, teljesen átadhatod magad neki, megtart, mint egy jó tűzoltóponyva, ha egy könyvnyi időre ki szeretnél lépni a világodból, sehol sem reped a burok, értsd: egy oldalon sem emeled fel a fejed belőle, hogy mi van idekint, mert éppen unod a történetet. Szóval gyerekre vigyázni, főzni mellette nem tanácsos, sőt a strandra sem ajánlott, mert ki fogja akkor bámulni a hosszú combokat, mint Scuderra a bárokban?
Hősünk valóban nem az a klasszikus hőstipus, macsó oldalát inkább a tűrőképessége felől villantja meg (már ha egy macsó villanthat bármit is), erre a molyon @egy_ember már jól felhívta a fgyelmet: ahogy kiáll (talpon marad) az absztinencia mellett - a mosdóba öntött pia jelenete (az egyik) csúcspont. Ez a kissé túlnyomásos, kissé kéjesen borzongató, de még éppen kellemesen elviselhető atmoszféra megteremtése, ez a képesség teszi igazán nagy íróvá Blockot.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)