Gárdos Péter (1948) : Hajnali láz OlvasóSarok, 2010.
A Hajnali láz Gárdos szavaival "egy földi poklon túl kibontakozó diadalmas szerelem története". Egy 19 éves leányt és egy 25 éves fiatalembert, akik csodával határos módon túlélték a németországi haláltábort, 1945 nyarán Svédországba szállítottak, rehabilitációs kórháztáborokba. Egymástól több száz kilométerre ápolták őket. Mikor a 27 kilóra lesoványodott, súlyos tüdőbetegséget szerzett fiatalember már képes volt írni, különös vállalkozásba kezdett. Beszerezte több tucat Svédországban ápolt magyar lány nevét, címét, és ismerkedő levelet írt nekik. Többen válaszoltak neki. Ebből a dús levelezésből végül egyetlen lánnyal bonyolódott egyre szenvedélyesebb, egyre érzékibb levélváltásba. A fiatalember még abban az évben, 1945 decemberében három napra meg is látogatta a lányt. Hét hónap alatt több mint 100 levél született. Végül 1946 márciusában, Stockholmban örök hűséget fogadtak egymásnak. "10 évvel ezelőtt, mikor apám meghalt, anyám átadott nekem két levélcsomagot. Megrázó találkozás volt az a pillanat szüleim múltjával. A levelekből pontosan lehetett rekonstruálni szerelmüket. Így született meg a forgatókönyv. (origo.hu)
Az nem világos előttem, az első vázlat regénynek vagy filmszövegnek készült-e, de a megható történet forgatókönyv-szerűen egyszerű nyelven szól a szerző szüleinek találkozásáról, miután mindketten kiszabadultak a náci lágerekből, Svédországban.
Félig-meddig levélregény: apja, Gárdos Miklós amikor szembesül vele, hogy már csak fél éve van hátra a lágerben szerzett tüdőbetegsége miatt, bősz levelezésbe fog a hasonló kórháztáborokban lévő magyar lányokkal, a 100-nál több levélből pár tucatnyira jön is válasz, majd leszűkül a kör Julira – szerzőnk édesanyjára, aki egy másik svéd kórházban lábadozik a veséjével.
"És Lili egy szóval sem említette, sem akkor, sem később a tizenkét napos utat a vagonban, Németország felé.
Mondta volna el, hogy a hetedik napon felfedezte, hogy a vagon ablakáról le lehet nyalni az éjszaka ráfagyott jégpárát? Olyan szomjas volt, olyan rettentően szomjas! Miközben Lili a vagon falát nyalta, mellette már a huszadik órája folyamatosan sikítozott Koszárik Tekla. Tekla talán szerencsésebb volt. Koszárik Tekla ugyanis akkorra már megbolondult."
Lesz még kalamajka, meg tragédia is, összességében egy megható emlékműállítás egy ez egy íróembertől a szüleiről… Az életerő csiholta ki belőlük a szerelmet, vagy a szerelem az életerőt? Maradjon költői kérdés. De a levelek valóságosak, ez a kötet igazi ereje.
Próbáltam utánanézni az apának, de összezavarodtam. Úgy rémlik, a regény szerint pár évvel élte túl a világháborút, de a netes és könyvtári adatok szerint 1998-ban hunyt el (hiszek nekik). Talányos személyéről töprengve ír Ungrári Tamás is - kissé vonalas író lehetett, de a tisztességesebb káderek közül való. Verseit is megidézi Gárdos, és ezek közt igen szép is akad:
Fagyott tócsára léptem tegnap
reccsent a szürke jég,
vigyázz, ha szívemhez érsz,
csak egy mozdulat elég,
hogy megpattanjon rajta a
védővé dermedt zúzmara!
Úgy jöjj hát el, pille könnyedén,
csak mosollyal ajkadon
magad keresd meg, hol fagyott
még jéggé a fájdalom,
csak simogasd meg melegen
váljon harmattá szívemen.
![Fotó: Hajdú D. András [origo]](http://www.origo.hu/i/1006/20100621gardospet5.jpg "Fotó: Hajdú D. András [origo]")
A fiú
1 rokon könyv:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)