lélekboncolás a krimi királynőjétől
Mary Westmacott (Agatha Christie): Távol telt tőled tavaszom
[Absent in the Spring, 1944.]
ford. Görög LíviaŰ
Hungalibri, 2000., Partvonal, 2005. és 2010.
[négy és fél tükörkép]
Mit is mondott Blanche?
„Kérdés persze, hogyha napokon át nem lenne más dolgod,
csak az, hogy önmagadról gondolkodjál, mire jutnál?”
Három csillaggal indult, majdnem öt lett belőle a molyon. Mert az eleje (mit a eleje, az egész első fele) végtelenül vontatott, persze ez nem véletlen, mondom a leendő olvasóknak, mégiscsak ajánlás ez, hősnőnk sokáig még az jóllakott, kérődző lelkű "memszahib", aki az önteltségben dagonyázik, bár ilyet illetlenség egy koros úrhölgyről mondani.
Aztán jön a sok műben fontos szerepet szerepet játszó szimbolikus hely, a sivatag* - útban Irak és London közt, valahol a török határ mellett egy lepusztult szerájban, ahol ott ragad egy időre -, és ahol mint kövek alól a sütkérező gyíkok, törnek elő az emlékek, hogy ő mégsem olyan kedves, csak tetszeleg, nem szeret, csak zsarnokoskodik, férje sajnálja, gyerekei, akiket ő nem is szeret, átnéznek rajta, egykori iskolatársnőjével kölcsönösen szánakoznak egymáson... Ez utóbbi találkozás indítja el benne az önmarcangolást, amely akaratlanul tör fel benne a magányos sivatagi séták alatt, majd egészen eluralja őt, szinte delirál, tombol benne az őszinteség. Teljes átváltozáson megy át, valóban katartikus élmény az olvasónak is, ám a neheze még hátravan: hazatérve új embernek megmaradni.
Apró igazságok, úgy bújnak elő, mint a gyíkok, és azt mondják:
-Itt vagyok, Te ismersz. Nagyon is jól ismersz. Ne merd az állítani, hogy nem!
Ez azonban csak a szenteknek sikerül - idézzük fel a hazaúton a közös vonatfülkében vele utazó német-orosz hercegnő szavait, akinek igaza is lesz, Joan katartikus lélekboncolgatása emlékké fakul, mintha csak délibáb lett volna, ugyanolyan nemtörődöm, őszintétlen némber marad, és mi végtelenül sajnáljuk a férjét, akinek egykor, ifjú hitvesként rácsimpaszkodva, kisiklatta az életét.
Hirtelen átvillantak agyán az Úrvacsorakor mondott szavak:
-Mostantól fogva új életet kezdeni.
-Erre csak Isten szentjei képesek – Szása hangja nagyon komolyan csengett.
Joan rábámult.
De hisz… én nem vagyok szent.
*remeteirodalom, Szent Ágoston, Kis herceg, Casablanka - ki mit tud még ilyet?
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)