[Når jeg er hos deg, 2001., ford. Földényi Júlia, Scolar, 2011]Csak az ember zuhan.
Az ember, odaát, már angyal.
Az angyal nem zuhan: repül.
A zuhanó ember már halott.
Szóval a repülő halott angyal lenne? Nem olyan egyszerű ám ez.
Az ember inkább jegyet vált egy óriáskerékre.
Vagy öngyilkos lesz, nem az első a családfáról.
És minden olyan zavaros… pláne, ahogy legalább 3-4 generációt hallunk felváltva, kakofón forgatókönyvszerű az egész, nem könnyű olvasni, néha lapos, máskor meg felsziporkázik. No nem a humorát értem ezalatt, először csak a 170. oldalon röhögtem fel. [Ha emiatt belenéznél a könyvesboltban, ne tedd, kellenek hozzá az előző oldalak is.]
Egyetlen szóval, szívszorító.
És Stella, még a végtelenné nyíló két másodperc alatt próbál nevet adni az angyalnak, akit magával vitt.
[négy másodperc súlytalanság]
*
[Gulliwer's travels, rajz. Vinod Kumar, átd. Lewis Helfand, 2010?, Ventus Libro, 2011]
Érdekes viszontlátni egy „felnőtt” szatírát-disztópiát gyerek képregényként… Pláne, ha ilyen hírek érkeznek a nagyvilágból… Legközelebb talán Swift Szerény javaslata jön rögtön a tévémaci után… Persze alaposan átdolgozva.
Mint ez itt. Bár nem éppen gyerekverzióra utalnak az ilyen sorok: „Ki akartak éheztetni, de attól tartottak, hogy egy ilyen hatalmas test bomlása pestist okozhat.” (p10.)
Persze csak azért jár a szám, mert gyerekként én még nem találkoztam Swifttel, se képregényben, se az igazival. Sőt, a teljes verzióval máig sem. (Szégyen…) Szóval, tkp, nincs ezzel semmi különösebb baj, a rajzok is (általában) elég jók. És Swift sem hagyja magát: még lebutítva leegyszerűsítve is zseniális.
[négy nyihaha]
*
[Na rubu pameti, 1938., ford. Csuka Zoltán, Európa, 1976]
Kafka pere 2.0 + egy kis Svejk.
[négy keserű olíva]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)