[Animus, 2011]
Regénynek, kriminek egyaránt gyenge, rém gyenge, nagy ritkán villant valamit (pl. amikor Johnt és kollégáját írj le munka közben – kb. az egyetlen szép bekezdés), az eleje rémségesen unalmas és felesleges, az pedig ma már kevés egy skandi krimihez, hogy a piszkos és kiégett zsaru alakját lecseréli egy még szoptató, de máris forró vérű, ja és persze még gyesen lévő rendőrnőre… s aki mindössze ezzel tűnik ki szekérderéknyi idióta kretén svéd zsaru közül.
Ahogy egy moly írja: tényleg érdemes lenen megvizsgálni, miféle kretének osztogatják a „Svéd Krimiakadémia” díját…
[3,5]
*
[Európa, 2011, ered.: 1929]
Nabokov mester oroszlánkörmös korából van ez még, de már megcsillan a humora, remek karakterfestő tehetsége, és hogy orránál fogva képes vezetni az olvasót – alakjait amint megkedveltük, azonnal elkezd belőlük gusztustalan szörnyeket csinálni, és mi még azt is élvezzük…
[3,5]
*
[Athenaeum, 2011]
Észbontó (cop. Pista bá)
A legtöbb poén olyan kínnal kifacsart, hogy tuti az ínhüvelygyulladás a szerzőnél (Szászi Móni), de a helyenként elpotyogtatott poénokért megéri a hascsikarás.
[3,5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)