Tillmann J. A.: Más-világi megfigyelések - utak és utazók Typotex, 2011.
Egyszerre esszégyűjtemény, útikönyv, Hellászba (ő is a mosoda – katarzis –, stb. feliratokat keresve, mint én), Tibetbe, a Szentföldre, stb. No meg az elme labirintusaiba, de ehhez már nem nyújt turistáknak való útirajzot, csak bóklászik az néprajzosok és felfedezők, az útikönyvek előtti idők utazóinak feljegyzéseiben, az ágyban lakó Oblomovoktól a teljes életüket utazással töltőkig (pl. Bruce Chatwin). Kitekintéssel az útirajz műfaj, a turizmus születésére.
Az esszék és útinaplók váltakozásának sajátos ringatózása mégsem álmosít el, sőt, összességében kalandos, olvasmányos, elmés útikönyv Bárhovába.
(Marha jó könyveket ajánl. Muszáj lesz újraolvasnom – pl. Xavier de Maistre: Utazás szobám körül ; Johann Gottfried Seume; Miroslav Mandíc; Mary McCarthy; Zeke Gyula stb.)
Orosz István: Száműzetésben - beszélgetések külföldön élő magyarokkal, 1985-1986 Katalizátor Iroda, 1987.
Egyetlen, szamizdat kiadás: Katalizátor Iroda, 1987.
A beszélgetések témái:
Szász Béla, író, a híres-hírhedt 'Minden kényszer nélkül' c. memoár szerzője:
online is olvasható - róla majd külön, megéri.
Kemény István szociológustól sajnos nem jegyeztem fel sokat, így meg- sem, de ez nem az ő hibája... persze ő is érdemes, ha jól rémlik, szakmázik.
Siklós István költő:
BBC magyar osztály, az emigráció nyelvhasználata, India (szanszkrit nyelvet is tanult), Illyés, a "nemzeti totemállat".
Sárközi Mátyás:
Feneketlen mesélőkedvvel a családról (S. Márta és fészekaljnyi írója, sőt udvarlói: Király Béla pl.), írókkal zsúfolt gyerekkorától és az Amerikával szomszédos zugligeti telküktől (ahol a kerítés résein át mindjárt emigrálni is lehetett a nagykövet telkére…) és ’56 első lövöldözésén át (amit egy ablakmélyedésben élt át a Rádióval szemben) emigrációjáig és kinti (Nagy-Br.) életéig, ezek majd olvashatók későbbi memoárjaiban is.
+ részetek ’56-os témájú – remek, tréfás (!) – novelláiból (Később: „Torkig Bizánccal” c. jelentek meg, Fehér Holló, 1987)
és 3 Schöpflin:
-Gyula (1910-2004, Schöpflin Aladár fia)
hithű kommunista, de svéd nagykövetként ő is besokall, és emigrációba megy marad, tőle talán a legérdekesebb a Horthy-kori ifjúkommunista mozgalom és a „királyi” titkosrendőrség viszonya… (keress rá Stolte István nevére!), ajánlott könyve: Szélkiáltó, (ABC Független Kiadó, 1985. Eredeti kiadása: Párizs: Irodalmi Újság Sorozata, 1983)
-Katalin, Gyula neje (...ő nyilatkozik a legkevesebbet)
-György (1939-, fiúk, politológus, jelenleg Fideszes EP-képviselő)
kísérlettétel az értelmiségi-entellektüel definíciójára, kelet-európai körkép, a hazai ellenzék, semmi extra, de intelligens beszélgetés.
Tiszai Klára, a British-Hungarian Fellowship titkára:
Apja a Fészek klub bérlője volt 1947-ig, akkor emigráltak, mert lakás sem kaptak, ő 14 éves volt. Kint járt iskolákba, majd a ’60-as évektől haza: elég lesújtó a véleménye a tapasztaltakról (főleg: lelkivilág ügyben).
*
Threnus inclyti comitatus Albensis, az-az A' tekéntetes nemes Fehér vármegyének keserves sirássa az ö halottyán,
melly a' méltóságos galanthai groff Eszterházi György
ur ö excellentiaja, Beczkó várának örökös ura, császár,
és koronás királyunk ö felsége titkos és belsö tanácsa,
komornyika, fölséges királyi hely-tartó tanácsnak egyik
fö-tagja, magyar-országi királyi ajtósoknak mestere,
tekéntetes nemes Fehér vármegyének fö-ispánnya, kinek-is,
idegen országban lévö bóldog el-nyúgovássa után, a'
tekéntetes nemes Fehér vármegye elött nagy solemnitással
tartatott szomorú exequiain élő nyelvel prédikállott feö tisztelendö és tekintetes Jerebiczi Stehenics János … szabad nemes királyi Székes Fejérvárott lévö tisztelendö pp. franciscánusok templomában M. D.CC.XXXIV-dik esztendöben, Kis-aszszony havának 27-dik napján
Mint a körítésből kiderül (s amennyiben helyesen fejtettem meg), két fiútestvére közül az idősebb, E. Imre esztergomi érsek (később Károly lányának, Mária Teréziának megkoronázója), a másik, az öccse, János pedig a franciák elleni csatában esett el Reggionál, 28 évesen.
Ő maga a cseh Károlyfürdőn fejezte be 44 esztendőre kiszabott földi pályafutását. (Alighanem belefulladt valami gyógyvízbe, mert sűrűn káromolja és átkozza a cseh fürdő vizét a szónok – p16-17.)
Róla magáról sok személyeset nem tudtam meg, vagy unalmas, hercig kis herceg* volt, vagy holtában is félelmetes… Persze hadi erényeit megvillantja a gyászbeszéd, de ez afféle kötelező kör lehetett akkoriban ("Neapolisban… kardja hízott az ellenség vériben")
(* Nem teljesen világos, a hercegi ág sarja-e, vagy „csupán” grófi, de utolsóként így említi őt a szerző.)
![olvastam még [201710]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/049f9e6954ce70f37ff3784aeb0097a6_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)