Budapest régóta el van magától ájulva, és bár mondható, hogy a könyvhét tulajdonképpen fővárosi ünnep, érdemes megnézni, mit nyújtanak ennek keretében a következő napokban - ahogy a butapesti ember mondja: "lent" - vidéken.
(és a LVIII-ik progija)
Bár minden nagyobb városban lesz egy két író-olvasó tali, pl. Lakatos Pista Füreden (gondolom, csobban is egyet), Tóth Kriszta Gödöllőn, Bodor Ádám Gyulán stb. (valamiért nem irigylem a kiskunlacháziakat Karafitáthért [a "kultúrdémon"!], vagy a kazincbarcikaiakat Kukorellyért), meg az irodalmi élet vidéki fellegvárainak helyi erői leereszkednek saját cíviseik közé (Debrecen), de nagyon nem jellemző, hogy pl. a "pesti liberális értelmiség" (sok sok idézőjel...), a Kánon maga kidugja a fejét a budai-pesti homok aszfaltból.
egy emberközeli JAK-tábor
Mondjuk Nádas helyében én sem hagynám ott a jó zalai berlini levegőt, de jellemző (nem sok kivétel van), hogy minden megyében a saját (helyi) tudós- és művészréteg lép fel, vagyis a fesztivál szót sikerült elmagyarosítani: amit amúgy is kapnátok, sőt kaptok az egész évben, azt most jól felpántlikázzuk, kedves lakosság és búcsú helyett idetévedők! Pedig ilyenkor felkerekedhetne a művészvilág apraja és nagyja, és vándorcirkuszként bejárhatná a Kárpát-medencét is, akár. A lehetőségek végtelenek (az írók felléphetnének amatőr színészként, főzhetnének, akár trambulinról is lóghatnának egyet - csak semmi komolyság). De még a városhatáron sem nagyon jutnak tovább - ideidézhetnék jó pár példát, de azok inkább a kivételek.
Závada Pál kinyomja Bán Zsófiát
Olyan szegény rokon szaga van az egésznek. Egy tipikus vidéki eseményen előad a helyi irodalom/töritanár és a könyvtáros, vetítenek egy filmet és jobb esetben szereztek egy darab, országosan is ismert írót vagy tudóst, aki azért a megyéből való, mert különben fizetni is kéne neki, így meg rábeszélhető, és elalszik a nagynéninél.
FISZ-toborzó
Bónusz, ha találtak még egy ingyen munkaerőt a művházból: "Meglepetés játszóház a könyvtárasszisztens vezetésével" (putnoki példa.) Vagy hogy mindenki vigye ki magával a főtérre a kedvenc könyvét... (Nagykőrös, talán.) Meg csupa olyasmi, amilyen programot egész évben az arcába kaphat a derék patrióta a kultúrházban, csak most vattacukor sincs mert az ragad, mert a Vattás Jóska is Nyírőt árul a ponyváról, az most jól fogyik.
A hoch kánonba bekerült opuszok legjobb esetben is csak pár százas, rendkívüli esetben pár ezres példányszámban fogynak, és aligha olvas sokkal többet a pesti, mint a vidéki városi ember - pláne hogy ott még ritkábban járnak a sínautók meg egyebek, így még több idejük lehet olvasni várakozás közben, főleg napi 2 busz/vonatjárattal. (Bocs, együttérző élcelődés volt ez.) És ők mégiscsak négyszer annyian vannak. Szóval kiadom a jelszót: Az urbánusokat a vidékre, népi írókat* a flaszterre! Vagy: Sziráky Lucyt a Hortobágyra! Kávéházi Konrádokat a búcsúkba!
(* Jó jó, mára egy Linné kéne, hogy elkülönítse a kettőt, de azért mindenki tudja, hogy az árkok még megvannak.) Aztán ha elég sok könyvet eladtak az írókommandók, hazamehetnek fröccsözni.
Nem sokat segít az ügyön (ezt is definiálni kéne, minek is az ünnepe ez? vagy az MKKE-é?), ha a Vörösmarty téren szinte csak annak a "kemény magnak" olvasnak fel az írók, akik amúgy is minden könyvbemutatón megjelennek, ahol büféasztal van, nem olvasnak semmit, de beszélnek róla, és csak akkor vesznek valamit, ha dedikáltathatnak beléje.
Tóth Kriszta...
..és Vacskamati dedikál
A Vörösmarty tér valamikor régen állatviadalok színhelye volt, ma nem alig több, mint könyv/írósimogató.
És persze az ilyesmin is túl kéne már lenni:
A könyvhét kezdetének árnyoldala, hogy Esterházy Péter írót "Nem kérünk a kultúrmocsokból" transzparenssel fogadták az egri Eszterházy téren.
(2011, via)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)