Fucskár Ágnes - Fucskár József Attila [fotó és szöveg]: Magyarország
Pécs - Alexandra, 2012.
[4 elhordott és borospincébe beépített templomboltozati zárókő]
Bizony ilyen albumokat olvasgatva (szemet legeltetve stb.) mindig ráébredek, még mindig nem írhatom ki teljes joggal a pólómra, hogy 'Bennszülött vagyok, nem turista!' Mert mindegyik ilyen kötet mutat valami újabb csudát.
Jó a felütés, Szabó Zoltán Szerelmes földrajzának egy idézetével nyit a magyar történelem dióhéjban-féle bevezető s mivel másfél oldalon bajos összefoglalni torzítás nélkül a teljes magyar históriát, erre nem is teszek kritikai megjegyzést. Ezután már jobbára a fotóikra bízzák magukat, inkább a képeknek az illusztrációi a rövid kis szövegfelhők, melyek aztán mintegy cirrocumulusként (csak hogy elkerüljem a szóismétlést) kísérnek a túra során…
A borítókép kissé délibábossá varázsolja éppen azt, amit jól láthatóan el akart kerülni a könyv is, elvégre Hollókő egy Patyomkin falu, néprajzi skanzen, egy zárvány. Ellenben vannak példák az értékőrző fejlődésre is, én pl. (az építészetileg is) megújult Pannonhalma látképét tettem volna ki a könyvre, pl. ilyesmit - a bencés atyák méltó teraszt építtettek a pálinkáiknak:
Ami feltűnő, nagyon építészetörténet-központúak, mind fotósként, mint szövegíróként, emiatt néha megkopik az album fénye, urambocsá, unalmassá válik. Egynehány anekdotával feldobhatták volna. (Mea culpa – rajtam kívül aligha van ember, aki egy ültő helyében falta fel ezt a könyvet.) Ez amolyan lapozgatós kiadvány, pipával, borral és alkonyattal. (Egyetlen apróbb kényelmetlenséget okoz: az idézetek szerzőit hátul kell visszakeresni, pedig plusz egy sor szöveg még elfért volna a szellős képanyag közt.)
Útikönyvnek persze nem való, ahhoz túl nagy és nehéz, inkább ajándékkönyv, szobadísz, fröccsös tálca az ámbituson. Kevés benne a részletes meg aktuális helytörténet, helyismeret (ami van, abban meg természetszerűleg sok a közismert dolog), de jólesett körbeutazni az országot fél óra alatt, karosszékből. Néhány zsupszkulcsot is rejt a kötet, legalábbis pár helyen újra otthon(osan) éreztem magam. Osztálykirándulások, randik színhelyei mellett benne van pl. a munkahelyem meg öreganyám középkori kistemploma is. (A legjobban talán a badacsonyi képek sikerültek… Vagy csak egy jó pincehideg fröccsre vágyom?!)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)