[Der Geschmack von Apfelkernen, 2008] ford. B. Szabó Károly, a versrészleteket ford. Tótfalusi István
General Press, 2012.
német / kortárs / regény
A nyelv a lét háza, írta oly szépen Heidegger, ennek a fajta regénynek inkább ez a mottója: A ház a lét nyelve. Szép, mint minden – persze okosan megírt – történet, melyben egy ház örökség lesz és így ejti 'fogságba' a szereplőket, s lesz tablója egy családtörténetnek, ezúttal egy német matriarchátusnak. Nem tudtam befejezni, sajnálom, mert érzékeny, finom próza.
[4]
*
[Priče] ford. Radics Viktória
Libri, 2012.
bosnyák / kortárs / novella
Auschwitz után verset írni is lehet, népet irtani meg pláne. Déli szomszédaink polgárháborúja – s mindez ráadásul gyerekszemmel – tragikus, de ez a könyv attól még kevés. Inkább forrásértékű memoár, mint katartikus feldolgozása a rettenetnek, amiről azt hitte mindenki, hogy már csak a történelemkönyvekben lapozhatunk vissza rájuk..
[3,5]
*
ill. M. Miltényi Miklós
Tericum, 2012.
kortárs / magyar / publi / közélet / MaNcs
Fura egy figura a Mancs 'tánctanára', matematikus-picológus meg egyéb mifene (épp olyan elvetemült tudós, mint Csányi Vilmos, aki kémikusként kezdte és végül kentaurszakértő lett, ugye), akinek mindenről van véleménye és bármiről eszébe jut egy másik bármi. De néha úgy éreztem, kissé megfelelési kényszer is hajtja trendiség ügyileg: pl. kissé hencegésnek tűnik a sok titokzatosan menő karriert befutó és dúsgazdaggá lett tanítvány, vagy: a Harry Potter az egyik legkedvencebb könyve (Ottlik helyett is ezt vinné arra a bizonyos lakatlan szigetre), ami azért már komolytalan egy ilyen ex katedra, nagyszakállú bácsitól.
Nem minden esetben értettem kristálytisztán – néha azért mert matematikus, máskor meg túl egyszerű, vagy csak simán szájbarágós, vele mégis könnyű egyet érteni, elég normális alak, politikailag sem az a tipikus szekértáborita. (Azért az árulkodó, hogy még a direkt apolitikusnak szánt fejezetek is sokszor a politikáról szólnak.) Summa summarum mégis jó kis könyv esszé- publicisztikai válogatás ez, kissé szélesebbre nyitja a világot, amit hajlamosak vagyunk magukra zárni ebben a mindennapos információs dzsungelben.
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)