Dave Eggers: Az árvízi csónakos
[Zeitoun, 2009] ford. Szántó Judit
Park, 2012.
[4 és fél csobbanás a sötétben]
Katrina és Guantanamo, mi a közös? Újabb dokumentumregény Amerikából, Mark Twain és Cormac McCarthy tájairól.
Egy hurrikán olyan lehet, mint a kommunizmus: a legrosszabb az, ami utána jön.
Eggers a vihar előtti csend leírásával kezd, közben részletesen megismerjük a szír Abdulrahman Zeitount és Kathyt, a született amerikai feleséget, aki első gyermeke születése után, egy barátját követve felnőttként tér át az iszlámra. Végső lökést az adott neki, mikor keresztény gyülekezetében nyilvánosan megalázza őt a helyi lelkész. (p86.) Ez a történet sem akármi, magában megérne egy könyvet a téma.
„Kikötötte a kenut a hátsó teraszhoz, és bemászott a házba.”
De térjünk vissza a Katrinához: 2005 nyara, napok óta tomboló vihar. Sokan, így Kathy és a gyerekek északra mennek, Zeitoun (továbbiakban: Z.) marad. Aztán áttöri a gátat és 4-5 méteres víz lepi el a várost. Z. egykor tengerészként is szolgál, a víz szerelmese, és valamikor szert tett egy ócska kenura, most azzal járja a várost, barátok és megbízói házait ellenőrzi, meg lakásfelújító vállalkozása telephelyének szerszámait. Mellesleg embert ment és kutyákat etet, alkalmi utasokat is szállít két emeleti terasz közt, még egy munkába igyekvő prostit is felvesz...
a gugli dobta: "Katrina, 2005"
Az állami szervek mentőalakulatainak legkisebb baja volt, hogy a légcsavaros jószágok legénysége nem hallhatott meg a motorzajtól semmilyen segélykiáltást. Valamivel nagyobb baj volt az anarchia, melyet a továbbiakban primer sőt mi több egyetlen problémának tekintettek, még hátrább sorolva ezzel a problémalistán magát a természeti katasztrófát. És persze nem szabad alábecsülni a fegyveres fosztogatók teremtette terrort a feldúlt városban.
a gugli dobta: "Katrina, 2005"
Eggers ügyesen szerkesztette a memoárfolyamot (legfőbb forrása az érintettek, Z családjának oral historyja volt), észrevétlenül mindent megtudunk Z fiatalkoráról és egész szíriai családjáról, pedig van tesója épp elég – egyikük hosszútávúszó világbajnok, fiatalon meghalt egy balesetben.
A városvezetés a rossz emlékű Superdome-jában remélte elszállásolni az evakuáltakat, de a zárt hely bűnözőteleppé züllött, rabló- és kéjgyilkosságfok terepe lett, zárt gettó, ahol napokra a banditák lettek a maguk törvényeinek őrei. Eközben zsoldosok tízezreit vezényelték New Orleansba, a seregnyi fegyveres a legkülönfélébb testületektől jött, az FBI-tól a nyugdíjas rendészekig, képzelhetjük, mennyi köztük a fegyverbuzi és rendpárti majom.
Z-t egy kommandó a saját házában gyűjtötte be, két szomszédjával együtt. Volt itt egy döntő pillanat: a fosztogatókat begyűjtő csapat eléggé feszült volt azokban a napokban és mivel elvileg mindenkinek el kellett hagynia az otthonát, egy házban pakolászó férfiakat automatikusan rossz fiúknak gondoltak a rendvédelmisek – és úgy gyűjtöttek be mindenkit, még a segítségre szorultakat is, mint ahogy a Vörös Hadsereg a málenykij robot-kvótát töltötte fel az utcán járó kelő emberekből. (Gábor Áron: Embertől keletre)
Nem nézték meg az igazolványaikat sem, pedig azt kérték tőlük először, hanem azonnal beszállították őket a központba, ahol immár mint eleve gyanús elemekkel kezdtek foglalkozni, még durvább bánásmód volt a jutalmuk újabb őreik kezén, akik mint utóbb kiderült, ezek igazi durva bűnözőkhöz szokott fegyőrök voltak. Ha telefonáli akartak és a jogaikat követelték, paprikaszprét kaptak az arcukba és verést, persze orvosi ellátás nélkül, leterroristázták és lealkaidásozták őket – persze amikor odavetettek nekik valami élelmet, az gyakran éppen disznóhúst tartalmazott. (Z "társaságában" volt vegyesen volt fehér és színes bőrű, muszlim és keresztény egyaránt.) Annyira gonosztevőkként bántak velük, hogy besúgót is kaptak a cellájukba, a médiát pedig messze zavarták a közelükből. Mindezt saját városának vasútállomásán, egy sebtében felhúzott drótkennelben, pár méterre a jegypénztártól.
Z eleinte egy ideig azt hitte, csak kényszerevakuálják őket. Z, mint eddig sokszor kiderült, végtelenül jámbor ember, de azért a bilincs feltűnhetett volna neki... Aztán lassan leesett, hova került, ebben segített neki pl. egy alapos testüregmotozás is... Meg a bánásmód, amilyet csak csak durva vallatós kémfilmekben látunk. Rokonaik sem érhették el őket, mert bár állami börtönben helyezték el őket, elkülönítve és nem volt róluk nyilvános nyilvántartás, a FEMA (szövetségi katasztrófaelhárítási ügynökség) rabjai voltak, akik viszont sokig nem adtak ki infót...
a gugli dobta: "Katrina, 2005"
Sok más alkalommal is lyukra futottak Bush birodalmi rohamosztagosai, csak azért nem írja az ember hogy "sok más hasonló esetben", mert mind egyéni tragikomédia tragédia volt: pl. egy öreg beteg nőt azért kaptak el fosztogatás vádjával egy szál kolbásszal a kezében egy hotel parkolójában a terrorelhárítók, mert a kocsijában őrizte a rendelet szerint megvásárolt 3 napi hideg élelmet és abból vitt volna fel a szobájába... A nénire ráadásul extrém nagy óvadékot is kivetettek. Óvadékot róttak ki Z-re is egy zárt "tárgyaláson", de nem tarthatott kapcsolatot a külvilággal, hogy esetleg kifizethesse azt... Extrém jogesetek garmadáját produkálta ekkoriban a "szabadság földje". Érdemes ilyenkor elmélázni a híres amerikai jogrenden, amely ilyen illékony egy ütősebb vis maiornál. Titanic-civilizáció az ilyen, ahol az alkotmány mindenkori titkos kiegészítése egy Kafka-novella.
Z hamar rájött mi vár rá, emlékezhetett a 09/11 utáni esetekből, amikor bírósági ítéletek nélkül, nyomtalanul tűntek el hosszú időre vagy örökre akár egyetemi tanárok is, nemhogy muszlim, szíriai születésű szobafestők-szerelők.
Végül a sajtóhoz fordult a feleség, és a lassan meginduló igazságszolgáltatás – hónapok múltán - kiköpte magából Z.-t, aki fizikailag nagyon lassan jött rendbe, neje pedig poszttraumás idegbetegséget szedett össze – férje távollétében a nyakában a gyerekekkel munka és ház nélkül egyedül küszködött a kafkai peres gépezettel.
Végül Z lassan, de büszkén újra integrálódik, megbékél*. A könyv vége kissé dagályos patetikus lett, de ez nem von le a dokumentumregény értékéből. Nem görbe-, hanem pontos, hű képet adó tükre lehet ez a ma Amerikájának, amely a jelek szerint bármikor képes elkövetni még egyszer korábbi bűneit, csak immár bocsánatos hibának nevezve őket.
Abdulrahman Zeitoun and his family, 2009
* Azóta történt velük egy s más...
Dave Eggers (1970-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)