A titokzatos stylesi eset / Függöny
Méltó első első kötet – pazar fellépés.
De kissé túl soknak (túlbonyolítottnak) tűnt.
[4]
Szinte megsirattam.
Legkedvencebb irodalmi alakom, toujours.
Ahh, Mon ami!
[4,5]
*
"Mint klarinét a zenekarban, az alázat megbújik a köröm alatt, és lüktet, mint a fájdalom, fájdalom, figyelni a másikat."
Inkább traktátusok mint szavalható versek ezek, aki nem ismerné legalább hallomásból a szerzőt a honi irodalmi életből, az is kitalálhatja könnyedén, literátor a szentem – ezt a hangot a legelső vers és a pazar kötetcím miatt engedem meg magamnak…
Első etapban visszatérő motívumok a rések (hiátus, seb, barlang) és kitöltésük, de most (még) ne gondoljunk erotikumra (majd, akkor sem úgy), a gondolat születése ez. Na erről írtam egyet én is:
A gondolat szálló ökörnyál
olyik farnehéz, dőre,
abból a költő fejére, villával
boglyát rak belőle.
Aztán narrálunk: a mesélés és a valóság kapcsolata boncolódik – kemény megjegyzés lesz, de irodalomelméleti kézikönyvek egyes fejezetei sejlenek fel egy sor 'kockavers' mögött. (Kis tenyérnyi kötet, margó nélküli „versekkel”.)
No de ne paródiázzunk, ne fitymálkodjunk (ahh ez a kötetcím!!), tessenek fogyasztani, meglehetős. Szimpatikus. [szüm- (együtt) + pathosz (érzés) De nem csak bölcsészeknek.]
Lapozgatva egyre könnyedébbek, már nem csak a farnehéz ökörnyálból kapunk, lesz játék, meg szerelem is. Persze még mindig jóval fajsúlyosabbak egy habcsóknál – megidéződik pl. a „csúnyalány” Esti Kornél vonatkupéjából. Meg a többi. Sikolya jogos: a férfiak szebben, szebbnek öregednek. Mivégre?!
"Az igazi vágy mindig magányos, nincs kinek beszélni róla."
A szó pedig csak vágyaink barlangrajza. (ismét csak cop. pável)
[4]
*
Egy sajnálatosan (és nagyon erősen) pamfletjellegű írásmű lett ez az ’56-os kis dolgozat(csokor), mely pl. nem kevesebbet állít (bár ennek következtetései már nem vonja le, pedig igen mesze vezetne), hogy a forradalom szovjet provokációra tört ki (pl. a fegyvereket ők maguk osztották szét stb.)
Látszólagos agyonlábjegyzeteltsége illuzórikus, mert pl. hivatkozásai közt szerepel az erősen vitatott életművű Ernst Nolte (ő legalább szakember), de még a sima utcai bolond kategóriába tartozó Kéri Edit is… Ennél azért többet érdemelne a téma. Előnye, hogy gyorsan átolvasható.
[3]
*
Olyan Saramagós. Szájbarágós Saramagós. És éppen ez a baj. Nem elég Martinsos. Pedig létezik olyan is.
Két embert elnyel egy nagy zuhé Lisszabonban (vö. az évszázadokkal korábbi tűzvészt), egy vak öregurat és egy félig árva kisfiút, szinte a pokol bugyrait járják meg a csatornarendszerben, majd kiderül, van közös szál a történetükben.
Nem hajítod el, de a végén – jobb híján – annak örülsz, hogy vége.
[3,5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)