Neal Bascomb: Vadászat Eichmannra
[Hunting Eichmann: How a Band of Survivors and a Young Spy Agency Chased Down the World's Most Notorious Nazi, 2009] ford. Varga Benjámin
Park, 2012.
történelem / háborús bűnös / Izrael / Argentína / angol_usa / kortárs / dokumentumregény
[post-it a bújdosó, tyúkokat nevelő exfőnáci konyhafalán:
4 tálca tojást holnap átvinni a szomszéd zsidónak!]
Igen alapos nácivadász történet, túlontúl is az, nem igazi vegytiszta história, ellenben azzal emel be a történetbe, hogy megregényesítette: elhiszem, hogy mindent tud a szereplőkről (nem), az író tucatnyi segédje utánaolvasott és interjúzott mindennek, de az hogy szereplői mikor mit gondolnak vagy éppen mikor gyújtanak rá (és sok más érzet, mely nem szerepelhet forrásokban) inkább afféle dokumentumregénnyé gyúrja a könyvet (dialógus kevés akad), mintsem igazi történelemmé. Ami nem baj, csak előre szólok, hogy erre számíts, ez lehet az angolszász történetírás új műfaja, előnye, hogy talán többen vesznek a kezükbe történelmet. Mivel fentebb ügyesen elejtettem a dicséretemet, még egyszer: alapos, sodró lendületű munka ez, és még úgy is izgalmas, hogy már réges rég lelőtték (na jó, akasztották) a poént a végén…
Adolf álcaruhában, álnéven
(post-gazette.com; tabletmag.com)
A vaskos (és klasszul illusztrált) kötet legelején mindjárt belecsöppenünk a levadászás perceibe, az esti Buenos Aires határában lesben állnak a Moszad emberei, dörög az ég, mindenki feszült, mert késik a Mercedes gyárból hazatérő Klement alias Eichmann. Az ő markában elemlámpa, a torkokban gombóc. Regényes, na.
E kedvcsináló után – a kötet első harmadában – visszautazunk a Harmadik Birodalomba, megtudsz (sok) mindent Eichmannról, és követjük őt a bujkálás hosszú éveibe is: részleteket nem nagyon akarok mesélni, de több évig bujdosik (még otthon, Németföldön) mint pl. favágó, majd tyúkokat nevel és tojást árul (vásárlói közt zsidók is vannak), végül Itálián keresztül (még évekkel a háború után is prímán működik a nácik kapcsolati hálója), egy magyar származású ferences és mások segítségével elhajózik. Teljesen nincstelenül – a gyilkológép, a zsidó holokauszt legfőbb logisztikusa annyira elvakult náci volt, hogy realistább kollégáival szemben nem harácsolt semmiféle vagyont, pedig remek lehetőségek nyíltak előtte… Baksis, zsarolás helyett inkább még egyszer megalázta az elé életekért könyörögni járuló zsidókat, ennyi esze volt..
mint Ricardo Klement, Európából szökve
De tényleg nem mesélem el, tele van vele a net és ez már magyarul is legalább a sokadik könyv róla (lásd a poszt alján egy kis szakbiblit), inkább csak annyit panaszként: a kötet második felét iszonyúan elnyújtotta, szinte pillanatképekben kapjuk meg az elfogás megszervezését majd lebonyolítását, ezt sokkal jobban meg lehetett volna húzni, de a nagyközönség alighanem éppen erre vágyott.
Egyetlen megjegyzés a történettel kapcsolatban: igen szerencsétlen és szégyenteljes dolog, hogy a nagyhatalmak igen hamar leálltak a nácivadászattal (persze, tele volt velük a tudósvilág, sőt az államigazgatás is, lásd még Adenauer környezetét is*), és ciki, hogy füles nélkül talán sosem kapták volna el Eichmannt a zsidók – u.is egy szintén helyi német, de korántsem náci, sőt zsidó ősökkel bíró német katona fedte fel gyanúját levélben, és még így is éveket késlekedtek az elfogással. Ahogy Mengelét is csak majdnem csípték el, alighanem a Moszad sem volt mindig olyan fasza, mint ahogy erről a testület a legendája szól.
(2009)
*ps.
Sőt. Azt írtam, végetlenül alapos a szerző – hát mégsem. Csak most találtam ezt a cikket, és erről nem tett említést: "Németország és az Egyesült Államok azonban nem adta át ezt az információt Izraelnek, mert attól tartott, hogy a volt náci tiszt beszélne Hans Globke, Konrad Adenauer akkori német kancellár nemzetbiztonsági tanácsadójának náci múltjáról." (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=13937) Szóval erről, hogy az USA és az NSZK hírszerzése tudott róluk és hogy visszatartott infókat, nem ír, sőt német oldalról csak egyetlen vén ügyészt emlegetett néha a könyv, akit szegényt sosem avatott be semmibe a Moszad, szinte sajnáltuk, hát ezek szerint saját hazája is megvezette. (Az is Lehet hogy nem tűpontosan idéztem fel a könyvet, erről párbeszéd a molyon.)
Leszállítva
Pár könyv még a témában magyarul:
-Eichmann a markomban / Peter Z. Malkin és Harry Stein
-Eichmann : élete és bűnei / David Cesarani
-Ítélet Jeruzsálemben : Az Eichmann-per története / Gideon Hausner
-Eichmann Jeruzsálemben : tudósítás a gonosz banalitásáról / Hannah Arendt
-A Garibaldi utcai ház : Adolf Eichmann elfogása / Iszer Harel
- Tárgyalástól ítéletig : feljegyzések a börtönből / Adolf Eichmann
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)