[The cuckoo's calling, 2013] ford. Nagy Gergely
Gabo, 2014.
"Strike tapasztalatai szerint a laikusok állandóan az indítékot keresték, a profik listáján azonban az alkalom állt az első helyen."
(p89.)
Gyerekek! (akik már felnőttetek), ez a Rowling néni minden műfajban remekel? Gyanús, milyen bűbáj segíti ezt a nőt, hogy a gyerekirodalmat - és egyáltalán, ezt az egész analfabéta, olvasáskulturálatlan világot - forradalmasító meseregény-sorozata után nem hogy írt egy pazar "felnőttregényt", amiért odafent, a klasszikusok szférájában sorban áll Balzactól kezdve mindenki, de most meg Lady Agatha nyögött fel kéjesen, hogy "Végre! végre, lesz mit olvasnom, már Simenonnal is kivégeztük egymást!"
Az ember már majdnem megfojtja magát Anthony Horowitz selyemzsinórjával, mikor olyan híreket hall, hogy előre megfontoltan, folytatólagosan cibálják elő a legnevesebb kopókat (mint most Sophie Hannah, Poirot-t), az ilyen esetek már kimerítik a kegyeltértés vagy a sírrongálás esetét. Hiába, amilyen könnyű a karaktergyilkosság, olyan ügyes-bajos a teremtés.
Igaz, a klasszikus krimi karcsú vonalai mellett XXL-es méretekkel bír ez a regény - akárcsak itt felbukkanó kopónk, a szupernehézsúlyú Cormoran Strike. A krimitől, legalábbis a brit krimikirálynőtől megszokhattuk, hogy aránylag rövid, mint a bűnbeeséshez vezető út. Itt viszont kapunk egy robosztus, katonai nyomozói és bokszolómúlttal rendelkező fazont, akit, ha fogyatékosnak nem is merném mondani, de fél lábbal is többet bír ki, mint az életen csak teli bukszával átmankózó senkik -, szóval, itt van ez a (imádom Rowlingot!) "fanszőr hajú", csúf, hatalmas ember, aki egy celeb eldobott kölyke, és megmutatja, hogy mezítláb töri a diót. (Ezt a poént loptam valakitől, aki maga is lopta, de a lényeg az, hogy majd meglátja a kedves olvasó.)
Rowling ismét nem adta alább egy nagyregénynél, és jól tette, úgy csigázza az olvasót, mint a középkor vallatásügyi szakemberei, de megmondom őszintén, nem is ez a lényeg, akár ki is találhatod, mert annyira csavaros, hogy ha minden - a klasszikusoktól már eltanult - trükköt végigszálazol, csak egyvalaki marad a legkevésbé, vagyis leginkább gyanúsak listáján... Na de csak semmi spoiler.
Rowling úgy kreálta meg első krimijét, hogy miközben fel-feltűnnek a mai korra utaló használati tárgyak, pl. a mobiltelefon vagy a keménydrogok, megőrizte a hard boiled műfaj időtlen elemeit.
Én a legritkábban olvasom a bűneset és megfejtése miatt a krimiket - helyette úgy fogyasztom őket, amiképpen a regény nagy korszakaiban élt ez a műfaj, társadalmi, lélektani regényként. Ezekben csak a legritkább esetben nem történik valami kriminális, és viszont: egy jó krimi, ha kifiléznék belőle a dekektívtörténetet, meggyőződésem, hogy ha soványabban is valamivel, de megállná a helyét csonka mivoltában is, akár kis-, vagy Rowling esetében nagyregényként. Mindez persze okoskodás - most veszítem el legkitartóbb olvasókat is, abból a pár tucatból, üdv a mazochista maradéknak! -, csak azt akartam mindezzel érzékeltetni, ahelyett hogy elmesélném, miről is szól ez a krimi, hogy mindegy, mi indítja el a bűntettek láncreakcióját, a pénz, netán a szerelemféltés, mindennek a gyökércsúcsánál ott lapul a jó öreg, már a derék régi görögök által is jól ismert Hübrisz. Hogy aztán őkelme "sima" vagy detektívekkel megbolondított regényben főszereplő-e, az mát szinte mindegy.
Lehetne még arról fecsegni, hogy Rowling kiírta minden bánatát, kifröcsögte némi utálatát a média eránt - még finom volt, vagy ahogy illúziómentes minden pillanatban, még ha az isteni, megragadhatatlan szépségről vagy a szerelemről is esik szó:
"Ebben az országban a sajtó még a csőcseléknél is rosszabb. Mindenkit saját kibaszott maguk alapján ítélnek meg!"
(p313.)
"Strike nehezen tudta eldönteni, őszinte-e, vagy csak a szerepét játssza; a lány szépsége mindig útban volt, mint valami vastag pókháló, amin keresztül nem is lehet tisztán látni őt."
385.
Az utóbbi idézetben szereplő lány csak egy sokadik szereplő, szintén modell, mint barátnője, akinek halála ügyében Strike a megbízást kapja a regény elején. Ciarával ellentétben a halott lány, Lula Landry egyáltalán nem egy kirakatbaba, megvolt a magához való esze - sajnos erős depresszióval súlyosbítva, de sokkal több volt benne, mint amit a világ hagyott megmutatni magából. Talán Rowlingot is ez a vágy hajtotta, mikor belekezdett Cormoran Strike magándetektív történeteibe: ha egy remek regény kevés volt kitörni saját gigasikerének Azkabanjából, Cormoran kemény (fanszőrhajú!) feje most biztosan áttöri az eddigi írói skatulya börtönvastag falait.
Hogy álnéven adta közre, nem mond ellent ennek a teóriának, sőt megerősíti azt, hiszen az ő brandjével már egy bevásárlólistát is el lehet adni bestsellerként. Hogy idejekorán kiderült a turpisság, mármint az álneves bújócska? Talán saját kiadója "dobta fel", a gyorsabban elkönyvelhető profitra törve.Természetesen nem maga a tökély a könyv (ezért is az 'öt alá'), a kissé elhúzott második fele, és a túl sok - szándékosan - homályban hagyott részlet miatt (az alapos kolleginának más dolgok nem tetszettek), de a bizalmam töretlen, Joanne Kathleen néni örökös dobogós marad a várólistámon. (Még ha ezzel udvariatlan is vagyok, mert ott többen toporognak, mint a Helikon csúcsa alatt a kortárs magyar kötők, ugye nem kell magyaráznom az iróniát.)
Ja és sorozat lesz, hurrá, bár ezt már olvasás közben is gyaníthattuk, lásd fent: a számos kibogozatlanul hagyott történetszál, pl. Stike katonamúltja és exei, stb. mián.)
(via lgghanem.com)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)