G. Fodor Gábor: GFG blog
Századvég, 2014.
politika / esszé / blog
"Van egy hiány.
A baloldalnak ma nincs víziója. Azért nincs, mert nem képes megújulni. Foglya egy kényszernek. Csak egy dolgot akar: le akarja győzni Orbán Viktort."
Sokkal* intelligensebb a Fidesz szekértábornál, sajnos náluk még magabiztosabb, szóval nem jutottunk sokkal előrébb.
Képes viszont önkritikára, mármint elismeri, a tábor - melynek ő nem politológusa, hanem "politikai gondolkodója", huh! - bizony nem egy hibát vétett eleddig, viszont minden "befeszülést" az "ostromlott erőd" szindrómával magyaráz, és ez bizony nem tölti el elégedettséggel a kritikusabb olvasót. Mert a kerényiségeket semmi nem magyarázhatja, és azt a magabiztosság mellett régesrég elszáguldó önteltséget sem, ami ezután uralja a posztokat - és általában az ország kormányzását, egyazon stílusban nyomják, nem véletlenül.
Van mire önteltnek lenni (vigyázat, ez csapda a másik oldali olvasótábornak), kétségtelen, de ez nem elegáns. Ha GFG így folytatja, nemsokára a politika hatalom nárcisztikumának apoteózisánál köt ki, egyszerűen nincsenek gátlások a gondolatrendszerében, érveléstechnikájának, alkalmazott paradigmáinak origója mindig maga a hatalomgyakorlás, és ha erre rákérdeznél nála, nem értené. A Grimm-testvérek horrorisztikus mesegyűjteménye a modern korra gyerekkönyvvé finomult – lehet, hogy őneki Machiavellit olvastak fel gyerekkorában a valamiféle Benedek Elek-átdolgozásban?
Saját érvrendszere sem olyan tökéletes, mint ahogy ő gondolja, hol fikázza a liberalizmust, hol meg nemzeti-liberálisnak nevezi a Fideszt. Máskor meg - hogy hosszan ne kötözködjek, mert valamennyi szimpátia még mindig maradt bennem a szerző iránt, erről még lesz szó -, szóval máskor olyan elánnal értekezik a politika macsóizmusáról (annak szükséges férfias karizmájáról), hogy otthon Felcsúton még féltékeny lesz Anikó asszony. Mert Orbánnak itt bizony a férfiasság jegyében kultusz épül (senki ne keverjen majd ide gendert meg feminizmust, másképp kell érteni: férfiasság ősi attribútuma a tetterő, az aktor karizmája, valahogy így értheti).
Amiért mégis mindenkinek ajánlom a könyvet, persze előfeltétel a politikai hisztéria-rezisztencia, annak az az oka, hogy valamelyest mégiscsak érthetően megvilágítja (amire a hatalmas médiagépezet zöme nem képes) a jelenleg korományzó garnitúra politikai filozófiáját. De hogy aztán akik ennek a filozófiának a végrehajtó aktorai, mindennapi vezénylő- és közkatonái, tudatában vannak-e egyáltalán, hogy mindaz, amit cselekszenek, az filozófiai gyökerű-e, vagy csak újabb újabb csúcsragadozók prédálnak nap mint nap, azt nem tudom, de talán a rendszeren belül sem tudják sokan. Érthetőbben: valószínűsíthető, hogy GFG és Lézer János valaha szót váltottak egymással, de az már aligha, hogy szót is értettek egymással.
Nem ördögtől való ez a politikai filozófia, bár az ördögben több affinitás lehet önkritikára, mint őbennük együttvéve (nem a szerző munkahelyére célzok, hanem a legtágabb körre).
Végül a szövegek stílusáról, hiszem az maga is beszédes, nem csak amit közöl. Érződik, a szerző irodalmi babérokra tör, ám nem az én ízlésem szerint való, pedig én is hajlamos vagyok a modorosságra. De ez már néha kenetteljes. GFG kissé ügyetlenül és erőlködve fog hozzá saját Krasznahorkai univerzumának kiépítéséhez, de gyenge a vonósugara, azt hiszem, nincs kellő fogása rajta. Persze mindenkinek szíve joga dekonstruálni és megtextualizálni bármely szövegkorpuszt, de blogba kitenni, majd aztán könyvbe is átemelni már egyértelmű felelősséggel jár: a kritika lehetőségének felelősségével.
Mindennek ellenére becsüljük meg: ő egy ritka példány az elkötelezett (hiszen pártintézményt vezet) jobboldali értelmiségből (az el nem kötelezett jobbos értelmiségből azért még akad pár), GFG egyáltalán nem egy Tóth Gy. László-féle salabekter, sőt, nem mindennapos önuralomról tett tanúságot, mikor beült a szellemileg a jelek szerint már teljesen leépült Havas Henrik stúdiójába és egy idő után már nem vágott a médiaguru szavába, hagyta, hogy szénatomokká égesse magát a hazai médiaszakember-képzés istene - emellett adás mellett az elhíresült Kálmán-Schiffer párbaj ovis hiszti csupán.
És ha éppen Spirót nem is, de Krasznahorkait legalább olvas.
ápdét:
írtam volt mindezt még a 888-ozás előtt...
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)