Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pavel (2) pável (4) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Maigret lejön vidékre és a konyakról (Simenon 4x, itallappal)

2014.08.05. 11:06 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2005 1982 2004 2007 1968 1972 1954 *4/5 *4

Maigret-rajongóknak egy figyelmeztetés: tessenek kapaszkodni, lesz olyan kocsmai jelenet, ahol Maigret vizet kér a csapostól! De lesz ennél rosszabb is, amikor savanyúvizet iszik pohárszám. Négy, találomra választott Georges Simenon-krimit pipáltunk ki az életmű-olvasás részeként:

Georges Simenon: Maigret az iskolábanGeorges Simenon: Maigret VichybenGeorges Simenon: Maigret osztálytársaGeorges Simenon: Maigret és a csapodár közjegyző

 

 

 

 

 

 

 

Georges Simenon: Maigret az iskolában
[Maigret à l'école, 1954] ford. Tótfalusi Ágnes
Park, 2004.

 

 "Leszállt az este. Maigret sétált még egy kicsit a téren, kiverte a pipáját a cipője sarkán, majd nagyot sóhajtott, bement, és leült az asztalhoz, amely már az övének számított. Thérèse pedig kérés nélkül letett elé egy félliteres boroskancsót meg egy poharat.
Théo időről időre a kártyái fölül huncutul ránézett, mintha azt mondaná: Igyál, csak igyál! Még néhány évig így folytatod, és olyan leszel, mint bárki más!
"

 

"Louis fogadójában már a borszagtól be lehetett rúgni."

 

 A falusi tanító, akit már eléggé kiközösítettek, egy vén banya meggyilkolása után Párizsba rohan Maigrethez, hogy ő védje meg a vádtól, mert a falu őrá kente az egészet. Maigretben nosztalgia támad a vidék – bár inkább csak a fejérbor és az osztriga – iránt, és hazakíséri a reszkető tanítót.

 

"Tulajdonképpen mit is csinált idáig? Már százszor előfordult vele egy nyomozás kellős közepén, hogy elöntötte a tehetetlenség, vagy inkább a hiábavalóság érzése. Fejest ugrott olyan emberek életébe, akikről az előző nap semmit sem tudott, mégis ki kellett kutatnia a legrejtettebb titkaikat. Ebben az esetben ez még csak nem is az ő dolga volt. Önként jött ide, mert egy tanító órákon keresztül várt rá a Bűnügyi Rendőrség purgatóriumában."

 

Az áldozat, a vén, gonosz banya szintén közutálatnak örvendett, talán azért lőtték szemen, mert régen, postás korában fél szemmel mindig mások titkait leste, mint kiderül, a banya a lakásán precíz kartotékrendszerben őrzött „kézbesítetlen” levelekből. Épp mintha Örkény Tótékjában a falu bolond kézbesítőjét vágták volna négybe ismeretlenek. Kriminek, gyermeklélektannak, és főleg: faluszociográfiának is egyaránt remek.

 

"– Szívesebben mennél börtönbe? – Talán. – Miért? – Csak hogy lássam. Nem tette hozzá, hogy a börtön egészen biztosan sokkal mulatságosabb hely, mint a szülői ház."

 

"A szemben lévő boltban két asszony állt, olyan mozdulatlanul, mint egy képeslapon, csak az ajkuk mozgott egy kicsit. Hol az egyikük, hol a másikuk mondott valamit, az eladónő minden mondat után bánatosan megcsóválta a fejét. Vajon Léonie Birard-ról beszéltek? Valószínűleg. Az is lehet, hogy a holnapi temetést tárgyalták, mely nyilván fontos esemény Saint-André történetében. A férfiak még mindig kártyáztak. Nyilván így csapták agyon az időt minden délután, századjára is elismételték ugyanazokat a mondatokat, néha az ajkukhoz emelték poharukat, kézfejükkel megtörölték a szájukat."

 

"Maigret-t már a bor szagától is émelygés fogta el."

 

"Az orvos szemlátomást a papokat sem szerette.
– Azt hiszi, hazudott?
– Ezt nem mondtam. Nem hiszek semmit. Ha huszonkét éve falusi körorvos volna, maga is olyan lenne, mint én. Csak az érdekli őket, hogy pénzt keressenek, azt aranyra váltsák, az aranyat üvegekbe rejtsék, és az üvegeket elássák a kertben. Még abból is pénzt akarnak nyerni, ha betegek, vagy baleset éri őket.
– Nem értem.
– Vannak biztosítások vagy segélyek, valamiből mindig lehet pénzt csinálni.
Majdnem úgy beszélt, mint a postás.
– Egy rakás gazfickó! – jelentette ki végül, de a hangja meghazudtolta a szavait. – Nagyon mulatságosak. Szeretem őket.
"

 

"Faluhelyen olyan sok a rokon, aki az egyik pillanatról a másikra meghalhat, hogy az emberek szinte gyászruhában élik le az életüket."

 

"Miért képzelte őket Maigret hirtelen az iskola udvarára? A nevetésük, az egymásra vetett pillantásuk valahogy gyerekes nevetés, gyerekes pillantás volt. Együtt jártak iskolába. Később ugyanazokat a lányokat döntötték le a szénakazalban, ott voltak egymás esküvőjén, a szülők temetésén, a gyerekek esküvőjén és az unokák keresztelőjén."

 

Itallap:

(A borgőztől terhes a jó vidéki levegő, olcsó italoktól állott és savanyú majdnem mindvégig a regény miliője, épp mint a Portugál színdarab kocsmabelsője) Rengeteg félliternyi fehérbor, calvados, kávé, számtalan dupla pernod – főleg hentesnek (akiről aztán kiderül, miért vedeli a pálinkát még nagyobb poharakból, mióta Maigret megjelent a faluban)

[4/5]

 

(series-tv.premiere.fr)

 

***

 

Georges Simenon: Maigret Vichyben
[Maigret à Vichy, 1968] ford. Ilosvay Katalin
Magvető, 1982


 "Mialatt Maigret vetkőzött, az asszony egyre figyelte, és nagyon különösnek találta az arcát.
– Mit gondolsz, hány évet kaphat? Maigret megtömte utolsó aznapi pipáját, már csak néhányat szippantott belőle lefekvés előtt, és annyit mondott: – Remélem, felmentik…
"
(utolsó sorok)

 

 

 

 

Bár Migret korához és főleg a munkakörülményeihez képest (állandó éjszakászás és talpalás) egész jó kondiban van, azaz a napi több liter pia mellett még nem kapott infarktust, de már kissé tohonya, ezért egy doki vízkúrára küldi Vichybe.

 

Bár én arra számítottam, hogy a pályakezdő, süldő Maigret-vel a német megszállás korába utazunk vissza, itt most Vichy mint balneológiai központ ad helyet az újabb gyilkossági nyomozásnak. Az áldozat és a tettes is a vendégek közül került ki. Maigret (és neje) is mint „beteg” kerül ide először, persze idővel már csak álcának használja a napi sok kilométeres sétát és a savanyúvizes poharazgatásokat, és magánszorgalomból beelőzi még a helyi nyomozást is.

 

"Maigret igyekezett úgy enni, ahogyan Rian doktor előírta. Mindent alaposan megrágni, mielőtt lenyeli, még a krumplipürét is. Nem szúrni újabb falatot a villájára, amíg az előzőt le nem nyelte. Csak egy-két korty vizet inni, épp csak megszínesítve egy kevés borral…
Inkább le is mondott a borról.
"

 

Nem a remekművei közé tartozik, de üdítő standolvasmány lehet.

 

 

"Maigret nem először tapasztalta, hogy ravaszabbnak, agyafúrtabbnak tartják, mint amilyen a valóságban, s ha tiltakozott ez ellen, meg voltak győződve róla, hogy csak tetteti magát."

[4]

 

 

***

 

Georges Simenon: Maigret osztálytársa
[L'ami d'enfance de Maigret, 1968] ford. Takács M. József
Park, 2005.

 

"A légy három kört írt le Maigret feje körül, majd leszállt az előtte fekvő jelentés legfelső lapjára. Maigret kezében megállt a toll; a főfelügyelő derűs kíváncsisággal meredt a légyre. Csaknem félórája tartott ez a játék, és mindig ugyanaz a légy szerepelt benne. Maigret esküdni mert volna rá, hogy felismeri. Egyébként sem tartózkodott másik légy az irodában."
(első sorok)

 "Hogyan halt meg? – Lelőtték. – Kicsoda? – Nem tudom. – Hol történt? – A lakásán. A hálószobájában. – Te hol voltál akkor? Egyre nehezebben ment a tegezés. – A ruhásszekrényben…"

 

Agyonlőnek egy nőt a saját lakásában, a szemtanú a szekrényben lapul. A férfi egyben Maigret egykori, gimnáziumi osztálytársa, egy kissé ügyi-fogyi, de legalább annyira sunyi alak, aki egykor az iskola vagány bohóca volt, mára egy tönkrement egzisztencia, a meggyilkolt nő szeretője, civilben, legalábbis névjegye szerint régiségkereskedő. Helyesebben: Léon Forentin csak első számú szerető az egyenlők közt: mikor a többi kuncsaft közül érkezik valaki egy-egy estére vagy netán egész éjszakára, ő sétál egy nagyot vagy visszahúzódik saját, lepusztult agglegényvackába, egykori műhelyébe. Szóval ha nem is egy igazi nem kurvát, de egy többszörösen kitartott nőt lőtt torkon valaki saját hálószobájában. a tettes alighanem a majd' minden napra jutó vendégek közül kerül ki, akik nem is tudnak egymásról, kivéve persze Florentin.

 

És akkor még nem is szóltunk minden titkok őrzőjéről, a potrohos, pókszerű házmesternőről, aki úgy ül a kis ablaka előtt naphosszat, mint ahogyan pók várakozik moccanatlanul a hálója sarkában. De nem is pók, inkább a filmvászon világából Jabba jut az ember eszébe róla, legalábbis testi jegyei alapján.

 

(enquetes-de-maigret.com)

 

"...letette a kalapját. – Mi lenne egyszerű? – Letartóztatni Florentint. Mindenki ezt tenné a helyemben. Ha csak a felét elmondanám mindannak, ami ellene szól, a vizsgálóbíró azonnal utasítana, hogy tartóztassam le… – Akkor miért tétovázol? Mert a barátod volt? – Soha nem volt a barátom, csak osztálytársam – helyesbített Maigret. Megtömte a tajtékpipáját, amit csak otthon használt. – Más okból nem visz rá a lélek…"

 

Maigret egyelőre, szánalomból ki tudja, ő sem érti önnön magát, nem tartóztatja le Florentint, még akkor sem, amikor már kezd egyre kínosabb lenni - rászáll az ügyre a sajtó is. Majd csak akkor, amikor már egyértelmű, hogy a gyilkosságban nem ő a bűnös... Persze mindennek megvan az oka, bízzunk mi is Maigret-ben, aki, bár erről nincs dekrétum, de a jelek szerint csalhatatlanabb, mint a pápa. Csavaros, izgalmas krimi, remek karakterekkel a többi szerető esetében is.

 

"– Roncs vagy, Florentin. – Minden szétfolyt a kezem között… Igen, lecsúsztam, jól tudom, de… – De még mindig makacsul remélsz. Mondd, miben reménykedsz? – Nem tudom. – No, jó. Most, hogy ezt megbeszéltük, megszabadítalak egy nagy kőtől, ami a szívedet nyomja… Maigret várt egy kicsit, majd Florentin szemébe nézve kijelentette: – Tudom, hogy nem te ölted meg Josée-t."

 

 

Itallap:

Maigret, mint mindig, leginkább egy pár pohár fehérbort vagy sört fogyaszt, a tévé előtti bambuláshoz az eperlikőr csúszik, de amikor már nagyon érik Florentin letartóztatása, a dugikonyaktól vár ihletet, legvégül, immár jutalomként, kikéri magának a világ legnagyobb sörét!

 

Előbb persze az ebéd a törzshelyen:

 

"Telefonált a Richard-Lenoir körútra, hogy nem megy haza ebédelni. Inkább elballagott a Dauphine sörözőbe, és leült az egyik sarokasztalhoz. Munkatársai közül többen is ugyanott ebédeltek, de akadt kolléga az erkölcsrendészetről és a titkosszolgálattól is. – Ma remek a borjúbecsinált – jelentette a vendéglős. – Megfelel? – Tökéletesen. – Egy kis kancsó rozét? Maigret lassan evett; mindenfelől beszélgetés moraja vette körül, itt-ott nevetés. Aztán kényelmesen megitta a kávéját és a kis pohár calvadost, amivel a tulajdonos mindig megtoldotta az ebédjét."

 

Dugikonyak:

 

"Maigret háta mögött összekulcsolt kézzel fel s alá járkált az irodában, s gondolatban újra végigvette az előző napon, autózás közben kiagyalt összes hipotézisét. Sorban mindegyiket elvetette, egy kivétellel, amelynek azonban több variánsát is megtartotta. Közben többször az órára pillantott. Szinte szégyenkezve nyitotta ki a faliszekrényt, ahol mindig tartott egy üveg konyakot. Nem a maga számára; az ital más célt szolgált. Azokat a gyanúsítottakat kínálta meg vele, akik lelkileg teljesen összeomlottak a beismerő vallomás után. Maigret persze nem omlott össze. Nem neki kellett vallomást tennie. De ez nem volt akadálya annak, hogy férfiasan, pohár nélkül, jól meghúzza az üveget. De hiába: a konyak sem segített."

 

Csak pár pohár bor útközben:

 

"Könnyű szellő borzolta a Saint-Germain körút fáinak lombjait, és Maigret úgy lépegetett, mint aki csak levegőzik. A rakparthoz vezető egyik kis utcában egy régimódi bisztró akadt az útjába; bejáratánál éppen boroshordókat rakodtak le egy teherautóról. A főfelügyelő gondolt egyet, betért, és a pultra könyökölt. – Milyen bor ez? – Sancerre-ből való. Onnan származom, a bort a sógoromtól hozatom. – Adjon egy pohárral. A bor száraz volt, mégis gyümölcsös zamatú. A pult igazi bádogpult, és fűrészporral szórták fel a vörös kőpadlót. – Kérek még egy pohárral!"

 

Sört, vödörben!

"Várlak benneteket a Dauphine sörözőben, gyermekeim! Utólag belátta, tapintatlanságot követett el azzal, hogy a börtönbe készülő két ember füle hallatára invitálta kollégáit a sörözőbe; de akkor már késő volt. Öt perc múlva már az ismerős kiskocsma pultját támasztotta a bisztrónak kialakított részben, és rendelt: – Egy sört. kérek… A legnagyobb korsóban, ami csak létezik. Harmincöt év alatt egyetlen gimnáziumi osztálytársával sem hozta össze a sors. Hogy éppen Florentinbe kellett belebotlania!"

 

 További idézetek:

 "Maigret legszívesebben kirázta volna belőle az igazságot, mint perselyből a pénzt."

 

"A Maigret házaspár aznap este tévét nézett, és a főfelügyelő elszopogatott két pohárka eperlikőrt, amelyet Elzászban élő sógornőjétől kapott. – Hogy tetszik a film? Maigret az utolsó pillanatban szívta vissza: Milyen film? Pedig követte a képernyőn pergő képeket, a szereplők mozgását, de képtelen lett volna elmondani, miről szól a történet."

 

"Maigret Párizs minden nagyobb szállodájának a portását ismerte, némelyiküket még abból az időből, amikor egyszerű kifutófiúk voltak."

 

"Janvier halk kopogtatás után derűsen, lendületesen lépett az irodába. – Hogy van, főnök? – Rosszul… – Nem telt jól a vasárnapja? – Nem. Janvier önkéntelenül is elmosolyodott, mert jól ismerte a főnökét, és tudta, ha ilyen hangulatba kerül, az általában jó jel. A nyomozás során Maigret mindig szivacsként szívta magába a szereplőkre és történésekre vonatkozó információt, és a legapróbb részleteket is ösztönösen elraktározta magában. Mogorvaságából lehetett tudni, hogy már egészen megtelt, és hamarosan dűlőre jut."

 

"– Nem hittem volna, hogy rájössz… – Harmincöt éve dolgozom a szakmában – dünnyögte Maigret."

 

Iskoláskor, és a titokzatos Maigret père:

"– Utoljára húsz éve találkoztunk, a Madelaine téren, előtte pedig a moulins-i gimnáziumban…"

 

"Florentin egy pillanatig sem forgott veszélyben. Annak idején lejártunk fürödni az Allier-hoz; mindannyiunk közül ő volt a legjobb úszó. Folytasd, mi történt aztán?"

 

"– Már Moulins-ban is pikkeltél rám… Az én szüleimnek jól menő üzlete volt. Mindig volt zsebpénzem. A te apád meg afféle cselédként szolgált a Saint-Fiacre-kastélyban. Maigret elvörösödött, és ökölbe szorult a keze; kis híján megütötte Florentint. Rosszul tűrte, ha megsértették az apja emlékét. Az öreg Maigret egyébként jószágigazgató volt a kastélynál, és több mint húsz gazdaság munkáját irányította. – Micsoda hitvány ember vagy te, Florentin…"

 

"Én visszamegyek a rakpartra. – De a kocsi…? Maigret ugyanis nem volt hajlandó megtanulni vezetni.
Fogok egy taxit.
(...)  
Végül vállat vont, majd levette a kalapját a fogasról. – A holnapi viszontlátásra, fiacskáim. – Viszontlátásra, főnök. Az esti tömegben elballagott a Châtelet-ig, és beállt a sorba, a buszra várakozók közé."

 

A busszal járó, de az autójukban az anyósülésről morgó Maigret CV-jéhez: bár van autójuk, ő elvből nem vezeti, és amikor nagy ritkán kimozdulnak vele a hétvégi telkükre, akkor is mindig csak az asszony vezet – ami persze nem gátolja meg Maigret-t, hog bele ne morogjon az asszony vezetésébe...

 

"Reménykedtek, hogy útközben találnak egy kellemes kisvendéglőt, ínycsiklandó kínálattal. De a jobb vendéglők rendszerint tele voltak, és sokat kellett volna várniuk, máshol pedig pocsék volt a konyha. Mégis újra meg újra nekivágtak a kalandnak. Úgy jártak ezzel is, mint a televízióval. Megvették, és ígéretet tettek egymásnak, hogy csak a legérdekesebb műsorokat fogják nézni. Két hét múlva már úgy ültek le az asztalhoz, hogy vacsora közben mindketten jól lássák a képernyőt. A házaspárok zömével ellentétben ők sohasem veszekedtek. De ha vezetnie kellett, Madame Maigret feszült volt, és ideges. Frissen szerzett jogosítványához még hiányzott a kellő önbizalom. – Miért nem előzöd meg? – Kettős záróvonal van… Ezen a vasárnapon Maigret alig szólt a feleségéhez, és szüntelen pöfékelés közepette, ülésébe préselődve, komoran nézett maga elé. Gondolatban a Notre-Dame-de-Lorette utcai lakásban járt, míg lelki szemei előtt lepergett a bűntény összes lehetséges variációja. A dráma szereplői sakkfigurává egyszerűsödtek, és Maigret a megoldást keresve ide-oda tologatta őket. Rövid ideig mindegyik változat hihetőnek tetszett; a főfelügyelő a legapróbb részletekig kidolgozta a jeleneteket, sőt elképzelte a párbeszédeket is. Amikor már-már azt hitte, megoldotta a feladványt, felfigyelt egy ellentmondásra, és az elmélet megdőlt. Akkor más bábukkal kezdte újra a játszmát. Máskor ugyanazokat a sakkfigurákat használta, de másképpen helyezte el őket a képzeletbeli sakktáblán. Útközben találtak egy vendéglőt, de a konyha körülbelül azt nyújtotta, amit egy pályaudvari söntés. Csak a számla végösszegében mutatkozott különbség. Később szívesen sétáltak volna egyet az erdőben, de a gyalogút reménytelenül sáros volt, ráadásul az eső is eleredt. Korán visszaértek Párizsba, hideg sültet és franciasalátát vacsoráztak; Maigret-nek nem volt maradása, csak rótta a köröket a lakásban, ezért inkább fölkerekedtek, és elmentek moziba."

 

Családi kör - egy este Maigret-éknél:

 

"Madame Maigret egyetlen pillantással felmérte, hogy a főfelügyelő lelkében ellentétes erők tusakodnak, így aztán önkéntelenül is kérdő tekintettel nézett rá. – Bosszantó história! – dörmögte Maigret, és a fürdőszoba felé indult, hogy kezet mosson. Azután levette a zakóját, és meglazította a nyakkendőjét. – Nyakig ül a slamasztikában egy gimnáziumi osztálytársam. És a tetejébe még nem is álmodhat róla, hogy valaki a pártjára áll… – Gyilkosság? – Revolverrel. Egy nő az áldozat. – Féltékenység? – Ha ő húzta meg a ravaszt, akkor nem. – Miért? Nem biztos, hogy ő volt? – Üljünk asztalhoz! – sóhajtott fel Maigret, mintha már így is túl sokat beszélt volna az ügyről. Az összes ablak nyitva volt, a lenyugvó nap aranyfényű sugarakkal búcsúzott. Spárgával körített tárkonyos csirkét ettek, Madame Maigret szárnyaló konyhaművészetének újabb remekét.Az asszony apró virágmintás vászonruhát viselt. Rendszerint így öltözött, ha nem kellett elmennie sehová, és ez az otthonos öltözék még bensőségesebbé tette a ritka közös vacsorát."

 

"Amikor autót vettek, megfogadták, csakis akkor használják, ha Meung-sur-Loire-ba kívánkoznak, ahol volt egy kis nyaralójuk, vagy ha nyáron el akarnak utazni szabadságra. Kétszer-háromszor jártak is a nyaralóban, de Meung bizony messze volt, és sokat kellett autózni, úgyhogy mindössze néhány órát tölthettek ott. Madame Maigret-nek többnyire csak annyi ideje maradt, hogy letörölgesse a port a bútorokról, és összeüssön valami egyszerűbb ételt."

 

Egy kis evo' - filológ filé:

"Azt hinné az ember, olvasta Edgar Allan Poe műveit. Hiszen egyszerűen becsúsztatta a bankjegyeket az újság lapjai közé…"

  

"Maigret nem tévedett, amikor azt gondolta, hogy Page vizsgálóbírót csak nemrég helyezték át Párizsba. Az irodája az Igazságügyi Palota legfelső emeletén volt, ott még nem újították fel a berendezést. Mintha évszázados díszletek közé csöppent volna az ember: Balzac-regények hangulata áradt belőle."

 [4]

(jy.depoix.free.fr)

 

***

 

Georges Simenon: Maigret és a csapodár közjegyző
[Maigret et Monsieur Charles, 1972] ford. Ertl István
Park, 2007.

 "Maigret ablakán kissé még fázósan pillantott be a márciusi nap. A főfelügyelő játszogatott. Persze nem építőkockákkal, mint kisgyerekkorában, hanem a pipáival. Mindig öt-hat pipát tartott az íróasztalán, hol az egyiket, hol a másikat tömte meg. Gondosan választott, mindig aszerint, hogy melyik illett a hangulatához."
(első sorok)


"– Foglaljon helyet, asszonyom.
A nő mereven bámult rá.
– Ön Maigret főfelügyelő?
– Én vagyok.
– Kövérebbnek képzeltem.
 

 

Egy irigylésre méltó (jómódú és életvidám) közjegyző és érthetetlen, pocsék házassága egy magát hol sajnálatraméltóvá, hol gonosszá ivó nővel, aki ügyesen blöfföl de ügyetlenül hazudik a múltjáról és aki miatt Maigret egy időre leszokik a konyakról, amit a nő literszám vedel – majd éppen amiatt szokik vissza rá, hogy átérezze, milyen ködökben is tántorog naphosszat az özvegyasszony (ezzel egyben el is árultuk, kiből lesz a hulla).

 

"A nő nem szólt semmit, ivott egy kortyot. Nem érezte jól magát. Zákányosak lehettek az ébredései, és csak a szesz tudta úgy-ahogy talpra állítani. Az arca püffedt volt, az orra most hosszabbnak, hegyesebbnek tűnt."

"– Vannak a férjének ellenségei?
– Tudtommal senki. Rajtam kívül.

Maigret - mondani se kell, munkája közben - nem csak egyik kocsmából jár a másikba, de átmegy gyakorló pszichológusba is, próbálja megfejteni a mérgezett életű házaspár titkát. Annyit elárulhatunk, a végére másként érzünk az áldozat és gyilkosa iránt is. Nem könnyű Maigret szakmája: nem is csak a nyomozás folyamata, de folyamatosan szembesülni a szemünk előtt feltáruló sorsokkal, embert próbáló munka.

 

 

Itallap és Maigret CV-jéhez:
Megtudjuk (biztosan nem először) Maigret-ről, hogy 3 dl erős kávéval kezdi a napot. A menü: többek közt borjúmirigy, pacal. A számolatlanul fogyó konyak éhgyomorra megy (az özvegynél), színre lépnek még: sör, martini, ánizslikőr és kökénypálinka.

 

"Minden nyomozás egy-egy új világot tárt fel előtte. Hiányzott volna, ha nem álldogálhat el olykor a kis bisztrók pultja mellett, hol egy korsó sörrel, hol egy pohárka calvadosszal a kezében."

"Maigret megint fölnevetett. – Szép kis alakok vagyunk mi ketten, itt ülünk, és spekulálunk, miközben az alapvető tényekkel sem vagyunk tisztában. Ezúttal nem kért konyakot a kávéja után. Jó időre elment tőle a kedve, amióta látta, hogy a közjegyző felesége úgy dönti le a torkán, akár a vizet."

"Nem konyakot kért, mert attól hosszú időre megundorodott, inkább egy nagy korsó jó hideg sört."

"Mit adjak? – Két sört. – Sajnos sörrel nem szolgálhatok. – Akkor vizet. – Komolyan beszél? – Komolyan."

"A Dauphine sörözőbe belépve Maigret először is a telefonhoz sietett, és a lakását tárcsázta. – Tudom… – mondta Madame Maigret. A férjének ki se kellett nyitnia a száját. – Nem jössz haza ebédelni. Sejtettem, nem is főztem semmit, úgyhogy be kellett volna érned egy kis sonkával, salátával. Maigret szívesen elkortyolgatott volna még egy ánizslikőrt, de eszébe jutott Pardon barátja figyelmeztetése, és inkább lemondott az aperitifről. Az étlapon caeni módra készült pacalt látott, ezt se ajánlotta volna neki Pardon doktor, mégis jól belakmározott belőle."

 [4]

 

(via brothersofbriar.com)
  Simenon, Georges
(1903, Liège, Belgium -1989, Lausanne, Svájc)

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr546556415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása