Boncz Hajnalka - Kemény Mária (szerk.): Ybl Miklós, az Akadémia bizalmi építésze
Kiállítás születésének 200. évfordulója alkalmából - MTA Művészeti Gyűjtemény, 2014. április 8 - június 8.
MTA BTK Művészettört. Int., 2014.
Ismét építészet a Pável blogon, sőt még mindig a Széchenyi (Roosevelt) téren maradunk, ezúttal a tér északi oldalán, ahová az Akadémia építtette fel palotáját arra az ingatlanra, amelyhez egyébként telekcserével jutottak hozzá.
Alternatív történelem játék indul: képzeljük el, ha nem is itt állna, ráadásul egészen más kinézettel a mai MTA - például ilyen is lehetett volna:
Vagy ilyen:
Vagy ilyen:
De vissza a Földre: 1860-ben járunk, a tér neve, melyről szó van, ekkor még - ha jól sejtem - Lánchíd tér. (Nem tudom hogy beszéltek meg randit ekkoriban a pestiek, mert a túlpart, a mai Clark Ádám tér is ezt a nevet viselte. A magyarok kuruczos természetét ismerve aligha hívták még Ferenc József térnek, évekkel a koronázás és a kiegyezés nevű rendszerváltás előtt.)
Ja bocs, nem, ez is csak egy idea: rendezési terv 1870-ből (innen: timelord.blog.hu)
Szóval, Lánchíd tér, és az immár több mint három évtizede papíron megalapított Akadémiának még nincs hol rendszeresen székelnie.
Bár az MTA-elnök, Dessewffy Emil nyílt tervpályázatot szeretett volna hirdetni, Henszlmann Imre, akit az Akadémia megbízott az első építési tervezet lebonyolításával ("projektigazgató"?), elérte, hogy meghívásos legyen ("Love me, tender") - amin aztán ő is indult.
Henszlmann Imre (1813-1888)
Igazi polihisztor volt: művészettörténész, régész, építész
S ezzel kezdetét veszi a Gründerziet nem első, nem is utolsó mutyija: a három meghívott műhely egyikét õ maga alkotta két társával.
Ráadásul a másik két pályázót titokban rávette, hogy mindenki gótban nyomja. Az egyezséget persze már mint közös megállapodást kommunikálták. Mint a levéltárakból utóbb kiderült, Henszlmann bevédte magát: írásban nyilatkoztatta riválisait, Ferstelt és Yblt arról, hogy csak a (neo)gótika játszhat.
Henszlmann zsigerből berzenkedett a klasszicista stíl ellen: a fogalmazvány szerint ennek "megvesztegető idomai ... könnyű diadalt" ígérnek.
A fiatal, pályakezdő Emerich Henszlmann - még merte vállalni önmagát.
Na jó, félre a tréfát. De kortársai művészettörténeti munkássága nyomán tényleg Gothicusnak becézték.
még egyszer, immár névvel: Henszlmannék triójának látványterve - ez sem csúnya éppen
H. Ferstel tervezete, ismét: - nekem bejön, bár nem épp akadémiának néz ki
Hármójuk mellé még egy pályázat beérkezett (hívatlanul, lévén meghívásos volt a pályázat), Szkalnitzky Antalé:
Ybl a maga pályázatát már másnap visszavonta, mert tervei mégis neoreneszánszosra, sőt eléggé vegyesre, eklektikusra sikerültek. Mint később kiderült: maga Henszlmann vonatta vissza Ybl Miklóssal a tervét. (Dávid Veron igazán kideríthetné, hogy ezt miképpen érte el...)
Henszlmann hiába biztosította be magát: az Építési Bizottság az ő "gótizáló" tervüket is visszautasította.
Szkalnitzky "berlini hatást mutató" tervét figyelembe sem vették.
Nyertes híján - titokban - két német építészt kértek fel, de kitudódott, lett is ribillió, nehogy már külföldi álmodja meg a magyar tudományos Panteont!
Az ezt követően kibontakozó két éves sajtóvita mondhatni termékenyítően hatott: eljutott arra a pontra, van-e egyáltalán magyar építészeti stílus, amely megfelelő lenne az Akadémiának.
A korszak építészeti tervei egyébként sokáig ismeretlenek voltak: elsőnek Ybl tervének egy része került elő az 1950-es években, a Bazilika egy elfalazott részéből. A többi is csak 1991-ben bukkant fel a Földtani Intézetben.
Ybl Miklós (1814-1891)
"Nagy fájdalma volt, hogy bár közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, az Akadémia nem választotta a tagjai sorába, szemben a ma már kevéssé ismert Szkalnitzky Antallal, akivel együtt dolgozott rajta"
(wikipédia)
Ybl ekkor már a túl volt a fóti templomon, már levetette "uradalmi építészi" korszakát, ízlése éppen változóban, a romantikától a reneszánsz felé tendált. Olyannyira idegenül, másképp: újszerűen hathatott ez akkoriban, hogy pl. a nem éppen provinciális Ipolyi Arnold szerint is "XVI-dik koraszázadi renaissancot negédelt" az Ybl-féle homlokzat.
Ybl látványterve a hagyatékból
Ybl első terveinek akadémiai palotája a mi szemünknek is szokatlan lenne: pl. a mai főbejárat a Duna felé esett, onnan, ahol ma a főkapu van, nem is nyílt igazi bejárat.
Ennyit a tervekről. Nézzük végre a nyertest:
A megbízást végül a berlini Friedrich August Stüler kapta meg 1861 tavaszán, de úgy, hogy közben végig módosítgatták a feltételeket s vele együtt a terveket is (szorult a büdzsé, így többek közt leszedtek egy emeletet is). 
Stüler végleges terve 1862-re készült el.
Igaz a mondás, hogy utolsókból lesznek az elsők: Stüler időközben maga mellé vette a pályázat során mellőzött Szkalnitzky Antalt.>>>
A székesfőváros részéről a garasoskodás nem csak a tervezés, de az építkezés ideje alatt is jellemző volt, sőt! Pl. kispórolták az emeleti vasszerkezeteteket, és fával pótolták. (Meg is lett az ára: a székház átadása után négy évvel tűz tört ki a tetőtérben.)
Yblt mint "tanácsadót" szerződteti le az Ép. Biz., gyakorlatilag építésvezetőnek és műszaki ellenőrnek.
A palotát három év alatt felhúzzák - Arany János "titkársága" (azaz akadémiai elnöksége) már 1865 tavaszán beköltözhetett.
A korábban kispórolt tetőtéri vasszerkezetet - rengeteg vesződség árán - végül csak 1874-75-ben építhette be Ybl. (Ybl nagy renovátor volt: a Hild József-féle Bazilika pár évvel korábban beomlott kupoláját is ő építette újra.)
egykor és ma
"Stüler, a porosz király építésze, aki hosszú vita után és sok tiltakozás ellenére a palota tervezésére a megbízást megkapta, az észak-itáliai reneszánsz építészeti elemeit a berlini neoreneszánsz tendenciákon átszűrve hozta Magyarországra."
(mta.hu)
Te melyiket húztad volna fel?
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)