Kalligram, Pozsony, 2017
Köszönöm ezt a könyvet a Szerzőnek. Nem csak azért, mert hónapok óta nem volt a kezemben ilyen jó kötet. Nehéz dicsérni, mert nem tudni, hol kezdje az emberfia. Mélyebb bugyrai vannak, mint a Soros szeme alatti táskáknak.*
Hogy regénynek, életrajznak, szociográfiának, sportdokumentumnak vagy férfi-lélektannak (Kétfélidők a vidéki poklokban heti háromszor) vegyük-e elsősorban, azt döntse el majd a Mennyei könyvtáros, mivel csak neki lehet olyan olyan költségvetése, hogy minden érintett szakpolcra – kortárs irodalom, próza; sportélettan és sportszociográfia; Magyarország szociográfiája; nemek lélektana – kihelyezhessen egy-egy példányt belőle – persze csakis miután minden NB III-as szertár is megkapta a magáét.
De mindegy is, milyen műfaj, mert valamennyi rétegében aranytelérekben gazdag szöveg, felütheted bárhol, mint a kiskocsmák pillepalackos törkölyei, nem ereszt, csak amíg törlöd a könnyeidet. Együtt fájnak ezek a férfikönnyek, akár a nevetéstől, akár a férfibánattól, e ritka állatfajtól, amely- hiába az ún. férfiuralom az irodalom szafarijában – oly ritkán kerül eléd, talán mert bujdosik, éjszakai életet él, s vigyázz, ha szembetalálkoznál vele, hiába gyámoltalan, veszélyes nagyvad úgy is.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)