Ulpius-ház, 2007 (1. kiad.: Szajnaparti kaland, Írás [1942])
A szerzőről: ő a bátyja a híres Monpti, A szőkékkel mindig baj van, a Hárman egymás ellen stb. regények írójának, Vaszary Gábornak.
János (1899-1963) vérbeli színházcsináló: írt, rendezett, játszott. Muráti Lili férje, II. világháború végi vesszőfutásukról vall Zörgetik az ajtót c. memoárja (V.J., a festő névrokon csupán).
A Szajna-parti kaland irodalmunk egyik legsikeresebb regénye, tele friss humorral, szerelemmel, világfájdalommal, és boldogsággal. Egy kis párizsi szálloda, egy lobogó szerelem, csontig hatoló éhezés, kalandok, minden hájjal megkent magyar tengerész, svéd vendégmunkás, menekült orosz herceg és egyéb nemzetközi szélhámosok. A háttérben pedig a Szajna-part, ahol minden kezdődik és végződik.
A regény története egyszerű, azt hihetnénk, a húszas években nyomorogni és reménytelen szerelmekért indultak világgá a fiatalemberek (vö. Rejtő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam). Hősünk alkalmi munkákból tengődik, közben egy titokzatos(kodó) francia lánnyal zuhan abba a bizonyos sötét verembe. Szellemes lektűr rejtői humorral, és ez nem csak rang: döbbenetes a hasonlóság egyes P. Howard-i poénokkal. (Párhuzamos a pályájuk is a színházi stúdiumok idején.)
A keserűbe forduló szerelmi szál mellett feltárul Párizs gyomra, s a többé-kevésbé kedves szélhámosok közt, ha nem is Vanek úr, de egy forradalmat szervező orosz herceg is fel-, majd letűnik…
A könyvtárak hajlamosak a testvérpár több művét – ezt is – is a ’szerelmes könyvek’ polcára helyezni, ez kérem, főbenjáró vétek!
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)