Ulpius-ház, 2009.
Kéki Kata megírta a szerzője életét… És jobb, mint az „első kötet”. Tényleg.
Bár érzésem szerint ezzel sem kerül fel Tóth Kriszta, Rakovszky és más komoly „nőíróink” mellé (huhh, veszélyes terep!), de igen tetszetős „csajoskönyv” (na ezt tényleg magyarázom: arra utalok, hogy zömmel női olvasói lesznek. Bár tévednék.) Ami elszórakoztatja, sőt, nevelheti egy kicsit a férfiolvasókat is.
Tkp. nem is annyira regény: szerintem inkább egy szívfacsaróan őszinte, ugyanakkor (főleg az első felében) bő humorral megírt memoár a Terézanyu sikere utáni évekről: kudarcok pasifronton, hajsza munkaügyben, és főleg: gyönyörű, megható és fájdalmas fejezetek a nagymama*, de főleg az Apa „elmenéséről”. A szeretni nem tudó Apa végigkísér(t)i az életét - ha (?!) tényleg önéletrajzi az egész, akkor nagyon becsülöm az őszinteségét…
"Miért van az, tűnődtem, miközben kapkodva szedtem össze a holmimat, hogy éppen azok a férfiak kurváznak le, akikkel le sem fekszem?!"
(* a nagyi igazi könyvmoly volt – molytársak! őt kötelező elolvasni. (A könyvekből épült vár c. fejezet), pl. amit és ahogy ő mesél Tolsztojról. De Rácz másokat is „lemolyoz”: öccse barátnőjét, később pedig, Amerikában, egy gingantikus molyba is belefut…)
"Arra a rengeteg nyálra gondoltam, ami a csókolózással jár, és rögtön szomjas lettem."
Mellesleg, azt hiszem, (jó sok éve már, de a könyv „idejében") láttam "Indiánt” (aki még nem olvasta, spoiler nélkül: egyik nagy szerelme a kötetben – és asszem a valóságban is) : a Terézanyu sikere után egy buszon, a hetes viszonylaton egy böszme, szép darab pasival bazsalygott a szerző, talán ő volt az – RZs pedig igen boldognak tűnt. Megérdemelte. (Ha pedig fikció az egész, akkor nagyon jól becsapott és ez esetben ugyanennyi csillagos regény.)
"Azok a csajok jönnek be általában a férjnek való férfiaknak, akik halk szavúak, finomak, mint egy csésze a nagymama porcelánkészletéből, valamilyen szelíd hangszeren játszanak (ami pedig a lábuk között van, mondjuk hárfán), és sose használnak csúnya szavakat."
Ja, és minden normál pasi ilyen nőt álmodik magának, mint Kata. Akarom mondani, Zsuzsa.
[És asszem csinálok listákat azon írókról, kik 1. miskolciak, 2.bunkó katonatiszt volt a faterjuk (csak rémlik, de mintha Bukowski és S. Plath is ide tartozna…?). Tanulságos lenne…]
Kiegészítés, utánaolvasva:
Mindenütt hangsúlyozzák, hogy (annyira azért) NEM Rácz életéről szól… (miközben arra is ejtenek el infókat, hogy azért részben de bizony.) Lehet hogy Rácz nem iratkozott be főzőtanfolyamra, lehet, hogy az Indián, sőt, az azt megelőző nagy szerelem sem konkrétan az ő életéből, lehet, hogy nem is most járt Amerikában – ha járt egyáltalán, de a többi… alighanem életrajzi indíttatású. Bár tévednék – de ilyen apafigurát csak az tud legyártani, aki ismert is ilyet… Ha engem is becsapott (pardon az arcoskodásért), az is csak a művet dicséri.
Kisztihand.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)