Fekete Sas, 2019
Nem életrajzi, de nem is történelmi regény. Inkább színes portréfüzér a reformkor dicső emlékű , ám a valóságban annál sokkal emberibb: azaz nyomorult, kekec, áskálódó, törtető – és közben mégis nemes ügyekért bajmolodó férfijairól. Akik persze ittak rogyásig és kurváztak, de közben megírtak a fél érettségi tételsort.
Köztük a korszak Sorosa: Széchenyi, meg a sok pártoskodó zsurnaliszta és szerkesztő, tudós és leendő államférfi, vagy épp futóbolond csodabogár: Bajza, Döbrentei, Deák, Fáy, Helmeczi, Schedel… Kissé túl részletesen is talán, elénk tárul a kora 1830-as évek irodalmi élete, hopp, még a niklai remete, Dani úr is színre lép, de főszereplőnk mégiscsak: Vörösmarty. Akit elborítanák a kéziratok és néha, a nők.
Szándékosan frivol korrajz, erősen csapong, s nem lehet nem észrevenni a Tudós Társaság ügyeinek aktualitását, s mindenekelőtt az ügy törékenységet: hogy majdnem hamvába holt ügy lett az a palkovicsok nélkül is.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)