Na jó, csak beházasodott, de jókat ír.
Ari Behn (szül. 1972, Ari Bjørshol néven, még Dániában) norvég író pályája elég rendkívülinek mondható: beházasodott a királyi házba, majd Amerikába költöztek és a királylánnyal együtt közös gyermekkönyvet is írt. (A hölgy amúgy a kedélyesen hibrid Mrs. Princess nevet viseli…)
Ari Behn: Rohadt szomorú
[Trist som faen, 1999] Kovács katáng Ferenc grafikái, fordítása
Nagyvilág, 2007
A kötet a legkevésbé énpróza: ismerjük a szerző életét, a gyakran nyúlfarknyi szövegek szereplői pedig általában kétkezi munkából élők, a focizó kamaszoktól a nyugdíjas tengerészig. És igen, ebben végre egyetértek a neten (alig) fellelhető ajnározásokkal: főszereplő benne a globális kor családja, a magány, a kekec sors.
Az egzisztencializmus skandinávul azért egészen jeges lehelletű, nem?
További okoskodás helyett tessék, egy-egy mondatokban a kis novellák elmondható, narratív tartalma (cím, „tartalom”):
Vége
Pénzes biliárdmeccs után a narrátor (továbbiakban: N.) nyakán marad jóképű, vesztes játékpartnere, aki a nőjével fizettetné meg a tartozását, de az sem tud fizetni, és az újdonsült haver még szállást is kér N.-től…
A fater meg én
N-t bankrabláshoz invitálja a súlyzóteremből ismert cimborája, R., de még az sem biztos a nagyon laza szövésű történetben, hogy a „fater” nevű alak N apja-e egyáltalán, sőt… (Ugratás az egész?)
A Szörfös
A frissen kivágott, dőlő fa törzsén állni jobb mint szörfözni – tudjuk meg. Mígnem az ember le nem lép a szörfdeszkáról, bele a mélységbe… s ki tudja, miért.
Rólam beszélnek
Az üzem targoncása profi horgász, de egyszer leépítés van és állását veszti. Immár munkanélküliként áll a gyors sodrású folyómederben, egyre lejjebb hajol, mert ő úgy ’szimatolja ki’, hol lesz kapás – és egyszer csak meghallja, róla beszélnek a halak…
Az égbe fel
N. a norvég hegyekben utazik busszal, egy lány kólát kínál neki rosszullét ellen. Pár szó után már összetartoznak, de N. elég balsejtelmeseket gondol… (kétoldalnyi Roschard teszt?! )
Fiúk & lányok
„Buta fecsegés” a sípályán 2 srác meg Karoline közt. De a lassan feszülő húr elpattanása előtt vége lesz a szövegnek…
A fal
Talán a leginkább zavarba ejtő kispróza: N-nak felkínálkozik egy lány, aki mérnökként kudarcot vallott apja öngyilkosságáról faggatja őt: de közben kiderül, a lány ott, a várfalba túl nagy lyukat robbantott résben saját apjával is khm… pajzánkodott. (Valaki tréfálkozik, de ki?)
Záróra után
Öreg tengerész botorkál a pláza kávézójában és maga elé vizionálja fiatalkori, bronzbarna szerelmeit a délvidéki kikötőkből, és így morfondírozik: „anya vagy szerető a tenger?” Meg még azon is: miért nem ott van már, a végső nyughelyén, a tengerben?
Az úszómedence
Apa és fia kávézik, bár egyikük sem szereti. Később a fiú és Mathilde meztelenkedése a medencénél. Ami kellemetlen ajándék apjától? (Mintha ollóval vágná csonkára a szerző a terjedelmesebb szöveget, de ettől lesz titokzatos/kodó)
Három másodperc
Egy élsportoló a szakadékba zuhan. Ezt a cseppnyi időt ő másképp élhette meg – de azt sem tudjuk, milyen sportoló volt. A legrövidebb írás: féloldalnyi csak.
Be kell lőni
Kamaszok fociznak késő estig, válogatottságról álmodozva. És hogy mindig be kell tudni lőni.
A játéknak vége
N a pályára dobja a sörgőzös, őrjöngő szurkolás hevében a Veronikával készült esküvői fotójukat is, de innentől már csak hányni jár a stadion mosdójába.
Nagyon egyszerű
Egy norvég egy afrikai (?) kocsma előtt kővel zsonglőrködni tanítja a gyereksereget, majd továbbautózik - de már nem tudja, hová és minek is?
Győztesek és vesztesek
N. Las Vegasban csak kellemetlen tapasztalatokat nyer: egy kiskorú kurva, a heroin és egy pornóstáb markába kerül.
Rohadt szomorú
Alkalmi szex-jelenetet mesél N. (itt Kare néven) rendező barátjának. De „minden banális”.
- Mintha ezeket a szerző írta volna be noteszába, a szöveg megírása előtt, ötletként? Mindez persze csak szikár kis váza a történeteknek, lehet, másik olvasó egészen mást látna beléjük… Ezért is jók.
A kötetet Kovács katáng Ferenc magyarította – és illusztrálta is erősen absztrakt grafikáival.
+1link
+még 1 (nol.hu, Csrna-Szabó)
moly.hu
(2007)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)