Makine, Andrei: Lehet-e még szeretni Franciaországot?
[Cette France qu'on oublie d'aimer, 2006] ford. Jakabffy Imre és Jakabffy Éva
Háttér, 2007
kello.hu , wikipédia , háttérkiadó
(megjelent: Reakció, 2007.)
(...)
A Besült szerelmek könyvcsokrának harmadik kötete kakukktojás-féle: a szerelem tárgya maga Franciaország – ’aki’ egy szál megkopott glóriájában áll előttünk az orosz származású író miniesszéiben. Ez a félig kívülállás jó rálátást adott a szerzőnek ahhoz, hogy bár csak töredékesen, de megírjon egy előtanulmányt a jelenkori francia nemzetkarakterológiához. Ám több ennél, s itt hivatkozni kell Raymond Aron alapművére: Az értelmiség ópiumára, amely könyörtelen tükröt mutatott a francia szellemi elitnek saját téves, önámítóan balos, struccos magatartásáról. A francia entellektüel még mindig „inkább együtt téved Satre-tal, mint hogy igaza legyen Raymond Aronnal” – diagnosztizálja évtizedekkel később is. Emellett boncolgatja a széteső nemzetállam, a franciaság mibenlétét, nyíltan beszél a mélyen gyökerező rasszizmusról, valamint a kisebbségre és a többségre egyaránt vonatkozó felelősségről. Előbbinek ezt üzeni: „Ha nem vagytok franciák, legyetek méltók arra, hogy azok lehessetek”. Nem tette, de ekképpen írhatta volna át a hármas jelszót: Közösségvállalás, Felelősség, Áldozathozatal. Magyarul hét regénye olvasható, köztük A francia hagyaték a világsiker előtt elsőként magyarul jelent meg fordításban.
Andrei Makine
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)