Koreai napokat tartok.
Sajnos nem étteremlátogatást kell érteni ez alatt, hanem a frissen nálunk is megjelent Menekülés a 14-es táborból c. könyvet olvasom körbe...
Méray Tibor: Tanúságtétel
Riportok a harcoló KoreárólSzikra, Budapest, 1952
(onilne)
"…nem tud semmi mást, semmi pozitívat az elvetett és gyűlölt kapitalizmussal szembeállítani… Eladta újságíró-tollát…" – de semmi pánik, ez nem Mérayra vonatkozik, ezt még Kosztolányiról (igen, a Dezsőről) írta egy másik, éppen vonalas megmondóember, kb. ugyanekkor. * No de csapjunk a lecsóba kimcshibe.
Kedves nézőink, a szorítóban Észak- és Dél-Korea, a mikrofonnál kiküldött tudósítónk, a Szabad Nép munkatársa, a Magyar Írószövetség párttitkára, a kétszeres József Attila-díjas (nem csak egyszer költi át a valóságot, de még egyszer, ha ideje és a párt engedi!) Méray Tibor! Megbízható, jó elvtárs, ha hihetetlen dolgot hallunk a meccsről, fogadjuk el, bármi is az! A 12 menetesre tervezett meccs a nemzetközi bírók döntése nyomán életre-halálra szól, és bármilyen eszköz megengedett! Mi újság a szabadfogású állóháborúban, Tibor?
"Nincs ennél igazabb gyűlölet a földön."
Mármint amit a vörösök éreznek (meg ő) a leendő Dél-Koreát védő (és igen, olykor ellentámadást indító) amerikaiak ellen.
Nehéz csillagozni, mert ugye mindent a maga műfajában, és ha mondjuk a propaganda és uszítás műfajaiban Hitler Harcom-ját vesszük klasszikus alapnak, mi ugye ezáltal öt csillag, akkor ez legalább hat lenne.
"Ó, mennyire gyűlöli [egy északi] ezt a messziről ideszabadult idegen bandát, az emberbőrbe bújt állatoknak ezt a csordáját: az amerikai betolakodókat. Nincs ennél igazabb gyűlölet a földön."
Ifjú titánunk, a szerző ekkor már nagykorú, 28 éves, és az agymosásra még nem találták fel a mértékegységet. De még van talonban egy bocsánatkérése, ami mindenkinek jár. Már ha megbánják. Ehelyett újra közöltek belőle 2012-ben.
A magyar újságírás legalja ez (pedig van hová kotornunk), a magyar történelem egyik legsötétebb korszakából ad ízelítőt, mire képes az írástudók árulása, már csak azt nem értem, hogy amikor tavaly kiadták Méray életmű-válogatását, és ebből is szemezgettek bele, hogy volt képes elmenni és kiállni vele a pódiumra? Mintha (ezek jutnak hirtelen eszembe) Bajcsy feltámadna és életrajzában arra lenne a legbüszkébb, hogy segített kicsinálni egy országgyűlési képviselőt, vagy Szálasi arra, hogy még Antonescun is túltett Hitler fenekének tisztán tartásában, vagy – és ezzel elértünk a komancs érához – , olyan ez, mintha… nem, erre nincs se példa, se mentség, egy fiatal felnőtt úgy ugatja torkából az imperializmust és tart ki a kommunista Korea mellett, hogy arra a legfrappánsabb válasz saját életútja: ’56 után, mikor egykori kenyéradói ellen fordul a széljárás, és rosszul alakul a lapjárás az ő számára is, éppen Amerikába iszkol, oda, akiknek gyönyörűen körbeírt halálnemeket kíván ebben a szövegben.
"Harrison főhadnagy nem egyetlen személy, nem valami különös, egyedülálló jelenség. Harrison főhadnagy típus, amelyet a történelem termelt ki, a rothadó, végpusztulásába zuhanó imperializmus története. A neve lehet más is, Higgins vagy Callister, Smith vagy Henderson, jöhet Nevadából, South Carolinából vagy Ohióból, mindegy. De el kellett jönnie, meg kellett jelennie, mint ahogy a bomló testben meg kell jelenniök a férgeknek. Az az út, amelyre társadalma rálépett, elkerülhetetlenül hozzá vezetett.Megjelent, egyesítve a spanyolcsizmás inkvizitorok, a gázkamrás mengele-doktorok és a géppisztolyos alcaponék vonásait, és túltéve minden elődjén."
De a legszebb, hogy a textus, mint a Méray-életmű része, állami támogatással ingyen elérhető a PIM DIA oldalán. Mondhatni egy ösztöndíjas ex háborús bűnös uszító szarfaszú bértollnok. Én is onnan idézgettem, erre legalább jó, hogy kint van, nem kellett még át is gépelnem, bár úgy átérezhettem volna az ötvenes évek redakcióinak légkörét.
* Legalább olyan karátszámú ékköve ez a munka a magyar zsurnalisztikának, mint Heller Ágnes: Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában c. opusa.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)