Az imént kedvesen (de tényleg!) felszólítottak a Moly.hu részéről egy levélben, hogy ugyan töröljem vagy írjam át véleményemet erről a kvázi szemétről. (Pedig, esküszöm, még csillagot is kapott, meg egyáltalán, kézbe vettem, mi kell még?!) Amit könyvnek aposztrofálva az Ulpius-ház nevű vállalhatatlan vállalkozás adott ki, és bizonyára számos konzumidióta fogyaszt jóízűen, köztük a moly.hu törzsközönsége - és egyben mostanában jól láthatóan fókuszba állított célcsoportja, a még csupán formálódó, de gyorsan visszavágott ízlésű tinilányok, tüncibabák, barbibloggerek.
Ha úgy nézzük - fejen állva, vagy örkényesen, terpeszben a lábunk közt hátranézve -, ez az adjunk feljelentő linket minden lobotómiás Lolita keze ügyébe - molyos projekt akár érdekes szociológiai kísérletnek is felfogható: bízzuk rájuk a közízlés formálását, meglátjuk, mi sül ki belőle. Mert a vélemény szabad, de inkább tartsd meg magadnak. És mert "A Közösség Erő"! Ez már akár egy hullámzást is megérdemelne.
Szerintem még visszafogtam magam.
Hogy látszódjon, eddig éppen 29 olvasónak (olvasni képes és az értő olvasásra érdemes molynak tetszett a gúny és a kritikus hang - de a moly.hu-nak egy ostoba ám magabiztos tüncibarbi feljelentése számít. (Ehhez a picsákok kedvéért egy gyorsgombot applikált a gondos rendszergazda már jó rég minden könyv mellé). A kommentek miatt két részletben, fotóként őrzöm meg az utókornak és a molyos smasszerek unokáinak ezt a valójában csekélységet:
ps.
A rebellisek Tatuinja, egyelőre háborítatlan bázisa a Facebookon (klikk a vezérmolyra a képen) - de csak óvatosan! A cukiság mindent elsöprő inváziója ott is bármikor várható!
Aki még szabad kisbolygót tud, kérjük jelezze.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)