Kerékgyártó István: Hurok
Pénzmagyar
Kalligram Könyvkiadó, 2014
"... engem az embereknek ez az egymás iránti rosszkedvű hatalmaskodása izgatott, miközben persze ez nagyon sokszor kapcsolatban áll a pénzzel." (Könyvesblog)
Arthur Schnitzler és Kornis Mihály nagy hírű művei után most - a már elég sok műfajt kirpróbált - Kerékgyártó is futott egy körmagyart. Napjaink rettenetes fesztültségű, halálra frusztrált társadalma remek terep ehhez a különleges műfajhoz, a haláltáncszerű körmagyarhoz, melyben a helyszíneken mint kútgyűrűkben egyre alább szállunk, hogy aztán a végén visszatérjünk a legelső szereplőhöz, anélkül persze, hogy úgy éreznénk: fellélegezhetünk, sőt.
Nehéz innen kitörni: a basáskodó minisztertől kezdve egészen a családját is nincstelenné tevő drogos fiúig mindenki csak futóláncon él, egyre beljebb szorul élete kis patkánylyukába, mondhatni territóriumába, még ha az az egyiknek puccos palota, a másiknak meg koszvadt egyszobás a nyóckerben.
Az elbeszélés nyelvét a szleng és a mindennapok trágársága uralja, mégsem kell kitenni rá a 18-as karikát, hiszen ilyesmit bármikor hallunk a villamoson is.
"- És, ha akarom, államtitkárnak szólítalak, ha akarom, kisfaszomnak.
- Értem, miniszter úr."
Most abba nem is megyek bele, mennyi de mennyi reális élethelyzet bukkan fel a kis regényben, mennyinek lehetett maga is szem- vagy fültanúja a szerző: jó régen, még mielőtt - szerencsénkre - írásra adta a fejét, maga is eltöltött egy jó időt az államigazgatásban, sőt helyettes államtitkár is volt. Szóval van betekintése ezekbe a kútgyűrűkbe is. Persze a regény nem az államigazgatás nagykutyáiról szól, arról talán majd egy másik -, hanem inkább emberetológia: a miniszteri tárgyaló a konyakosüvegekkel éppen olyan kellék csak, mint a Kispiszkos becenevű ábécé a csótányaival vagy a drogos srác lerohadt lakásában a szerteszét heverő tűk.
(A Kalligram egy korábbi kötete, Kötter Csaba Cápái hasonló indíttatású, a menő faszfejek kisállat-határozója akart lenni, kár, hogy annak szerzője azt hitte, ő maga kilóg ebből a világból - pedig nem.)
Lelkiismereti darab, nem az esztétikai szöveggyűjteményekbe fog majd bekerülni, de annál precízebb látlelete korunknak - és szerencsére nem aktuálpolitizál, bármely érában játszódhat, bármely évtizedében a közelmúltnak. És alighanem a jövőnkben is, ahogy körbenézek, szinte bármikor.
a Nyitott Műhely-beli könyvbemutatón - a szerző ugyebár középen
(1953-)
Bónusz:
Marci, az író kutyája (ugyanott)
*
Egy rokon könyv:
"Az 1989 és 1997 között játszódó történetben úgy tárul szemünk elé a rendszerváltás legtitokzatosabb jelensége „ egyesek igen gyors meggazdagodása, az új tulajdonosi réteg létrejötte ”, hogy láthatóak lesznek a leginkább rejtett mozgatórugók is. Így az olvasó az egyik szereplővel együtt elmondhatja:"évek óta a lelátóról kísérhettem csak figyelemmel ezt a páratlanul izgalmas vagyonszerzési játékot, s most egy váratlan szerencse révén a küzdőtér mögötti öltőzőkbe, a taktikai megbeszélésekre, a gyúrószobákba és a zuhanyzókba is bepillanthattam." A szerző egyszerre avatja be olvasóját a fölemelkedés és összeomlás különös fordulataiba, hősei mindennapjainak hétpecsétes titkaiba. Kerékgyártó István különös, fordulatokban gazdag életanyagának, és sodró lendületű mesélőkedvének találkozásából érdekfeszítő olvasmány született a fikció és a tényregény határán. A szerzőről: Kerékgyártó István dolgozott egyetemi oktatóként és privatizációs tanácsadóként, volt már al-, közép- és főhivatalnok, valamint kis-, közép- és nagyvállalkozó. Negyvenhét évesen viszont „ látszólag minden előzmény nélkül ” hátat fordított korábbi „versenypályáinak”, és megírta ezt a könyvet."
(2001)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)