Főurak a monarchia nagykávéházból
a bev., szerk. Buza Péter
Budapest könyvek
Bp. Városvédő Egyes. - MKVM, 2014
"A főúr: hungaricum pestiensis"
Főúr, fizetek! - ki gondolná, hogy az első ilyen felszólítás még egy főrangú pincérnek szólt, 1912-ben? Nem mert főpincér volt, hanem mert egy herceg fia. Egy Habsburg főhercegé (Erzherzogé), és az illető a nemrég újranyitott nagykörúti New York kávézóban volt fizetőpincér.
Hogy teljesen rejtői legyen a történet, ha nem is hercegi, de bárói keresztlevele mellé némi sikkasztó múlttal is rendelkezett, de fél esztendő múltán nem ezért kényszerült távozni jól fizető állásából, hanem mert nem bírta a strapát, naphosszat tartó talpalást, no meg alighanem elege lett a magyarokból, akik előszeretettel ugráltattak, netán aláztak meg csekély borravalóval egy Habsburgot.
Kötetünk főszereplője, Wallburg Ernő – mert mégsem nevezhették Héjaffynak - egy Habsburg főherceg morganatikus, rangon aluli frigyéből született.
Szerzőnk, a szerényen csak szerkesztőnek feltüntetett, művelődéstörténet-írásunkban óriási érdemeket szerzett Buza Péter hosszas, szinte már mikrotörténeti precizitással valamint a keresd a nőt-jelszavával írja össze a nem mindennapi családtörténetet.
Minden út a pesti korzóra vezet
Már a főúr édesanyjának élete sem hétköznapi: Skublics Lujza elszökik otthonról, Zalabesenyőn hagyva férjét, de nevét még megtartja egy ideig: Holleymayer Ignácné – őrajta akad majd meg a főhercegi tekintet, s lesz édesanyja főszereplőnknek.
Lujza a házasságkötés utáni időkből
(külön jelzés híján a képek forrása a kötet)
Passzív ellenállás
1850-es évek: az ország a passzív ellenállást választotta, s mondhatni Lujza sem állt ellent az osztrák titszteknek olyan aktívan. Pestre kerülve elvileg a pesti divatiparban dolgozott, de nyugodtan mondhatjuk, inkább tisztek kitartottja volt. Ekkoriban a mai Kuplung nevű műintézmény helyén lakott (Király utca 46.), közös albérletben – kicsi az ország – Feszl Frigyes nővérével. Ide kísérgethette őt haza a korzózások végeztével Habsburg Ernő ezredparancsnok, aki amúgy az Arany János utca 33-ban lakott, de hát oda ugye nem volt illő nőt felvinni, pláne őfőhercegségének. Talán nem áll távol a valóságtól feltételezni, hogy hősünk, Ernő, éppen itt, a Kuplung területén fogant.
Vigyázat, sok lesz az Ernő:
Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg
(wikipedia)
Mikor szerelmük gyümölcse beérett, Ernő a Nagymező u. 17. szám alatt (ma 20.) bérelt lakást Lujzának, s ide született első gyermekük, a kis Laura, akinek keresztanyja a korábbi albérlőtárs, Feszl Anna lett. A szülés után, titokban házasodtak össze Laibachban (Ljubljana), a helyőrségi kápolnában. Az anyakönyvekben mint báró Wallburg Károly és Hugonay Laura szerepelnek a szülők. Egy évre rá, a mi kis hősünk, Ernő – Mária Terézia ükunokája - már itt, Laibachban születik, 1859-ben. Lauránál nem mondtam: keresztapja neki is Henrik főherceg (Ernestus Henricus Carolus) lett.
Míg Lujza a Habsburg sarjakkal foglalkozik, mi tegyük tisztába a rengeteg Habsburg ivadékot, kezdjük az apukával: a leendő főűr, Ernőnk apja teljes nevén Erzherzog Ernest, felmenői közt II. Lipót a nagyapja, apja pedig Rainer főhg., Lombardia és Velence alkirálya, édesanyja pedig Erzsébet savoyai hercegnő. Főúr Ernőnk nagybátyjai (Rainer testvérei) is magyar történelmi személyek: Lipót illetve József nádor, illetve későbbi II. Ferenc.
A morganatikus házasságok, a szerelmi botrányok nem voltak épp teljesen idegenek a Habsburgoktól: például a stájer herceg, János egy postamester lányát vette el, Ferenc Ferdinánd az arisztokrata származása ellenére is rangin alulinak számító Chotek Zsófiát, s aki emiatt előre kénytelen lemondani gyermekei trónigényéről, így lesz majd császárrá a nagy háborúban Károly, akinek apja Ottó, Ferdinánd testvére.
De hőseink a keresztapja, Henrik is rangon alul nősül: Hoffmann Leopoldina színésznőt vette el – bár ő kivétel lesz: miután sokáig álnéven, mint Waldeck gróf és grófné élnek Luzernben, 1872-ben a család visszahelyezi főherceg státuszába.
De ezeknél jóval hangosabb botrányok is akadtak a családban: jól ismert Rudolf és Vetsera Mária szerelme, majd öngyilkosságuk 1900-ban.
Herceg gyámság alatt
De mit keresett főúr Ernőnk apukája Budapesten? Hát először még biztos nem Lujzát: mint minden férfi családtag, katonaként szolgál a birodalomban. Ő Itáliában harcol, először éppen Garibaldiék ellen, 1849-ben, Tassanonál. Később hadbíró lesz, veronai székhellyel, és még később már csak hivatásos kalandor: rengeteg utazik és egyre botrányosabb életet él, értsd ez alatt a botrányos nőügyeket. Talán Budapesten akarja eldugni a család: 1856-ban vezénylik ide.
Ernő főherceg házassága után is szabados életet él, minden járandóságát elmulatja, így esik meg – újabb rejtő elem -, hogy egy igazi főherceget gyámság alá helyeznek. Ekkor már megint nyugaton él, pl. harcol Könnigraztnél, majd Gratzban él, végül a cseh Hrabinban telepítik le, „családjával” ekkorra már teljesen megszakadt a kapcsolata.
Ernőnk anyja, mit említettük a házasságkötésnél, Hugonay Lauraként szerepel a morganatikus házassági anyakönyvben: e név áll majd sírján is, Bécsben. Ernő után még kétszer szült. A kicsik Lujza testvéréhez kerültek, akik igazán kiérdemlik a mostoha nevet: Skublics Gyula Mödlingből addig csak pumpolta húgát, de most teljes gőzzel ráhajtott maradék vagyonkájára s persze nem a gyerekekre költötte.
Ernő főherceg ugyanis mindent fizetett, de csak amíg volt miből: kincstári jussából maga is sokat elvert, s egyre kevesebb jutott a „gyerektartásra”. Annyi becsület volt még Ernőben, hogy szembesülve a gyerekek körülményeivel, visszaveszi őket Skublicséktól, akik hazamehettek Dörögdpusztára, és titkára, Rudolf Skall felügyelete alatt – mert a főherceg persze nem vehette magához – különböző nevelőintézetekre bízta őket.
[Hogy a Skublicsok renoméját mentsük kissé, ideidézünk egy katalógusban talált munkát, mely a tágan vett zalai család néminemű műveltségének bizonyítéka lehet:
Fülöp Géza: A vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a XVIII-XIX. század fordulóján - a Skublics-család zalaszentbalázsi könyvtára
Akad. Ny., 1974.]
A félvér főherceg
A kis báró, „Wallberg” Ernő apjáról már csak egy kis zsebpénz képében értesül. A sors tréfája, hogy katonasorba kerülve a nagyapjáról elnevezett ezredhez kerül, Pozsonyban. Elég botrányos életet él, igazi aszfaltbetyár (lenne, ha már létezne aszfalt), pl. egyik hecce az volt, hogy háziállatok garmadájával vonult fel-alá a promenádon, nem éppen a szolid dámák és urak megelégedésére. Le is szerelik, ami nagyobb baj: ezzel elveszti a kicsi de biztos apanázsát nagyapjától, de vele veszik a lakrész is a herceg palotáiban.
Jól lecsúszik: többször is börtönbe kerül, mígnem 1890-ben elveszi egy bécsi tisztviselő lányát, Schaden Máriát.
Ernő testvéreiről dióhájban: nővére, Klotild egy "Szimics" nevű horvát tiszt felesége lesz, s velük él fogyatékos húguk is. A negyedik testvér, Henrik, ügyvéd lesz, de sokat betegeskedik, végül az öngyilkosságot választja 1888-ban.
Ernőnek, talán családalapítása hírére, állandó apanázst utal az udvar, de hamar ezt is elveszti, amikor Budapestre költözik (a segély előfeltétele volt a bécsi lakcím). Egy ízben összefut az utcán apjával, de csak egy kézfogásra futja köztük.
Klotild már nem kap semmit: az ő juttatása abban kimerül, hogy férjének eltörlik a kötelező házasodási kauciót, mely nagy terhet jelentett még a jómódúbb tisztek családjának is.
A négy gyerek úgy nő fel, hogy csak sejtenek, alig valamit tudnak valamit igazi származásukról, a a zalai nevelőjük ezt le is tagadja nekik, a Habsburgok meg érthető okból igyekeznek távolságot tartani – előre ugrunk - , pl. amikor apjuk már halálán van, még akkor sem engedik oda hozzá Klotildot.
Kalauz kontra császári udvar
Felnőtt fejjel persze a kevés nyomon elindulva kutatták a családtörténetüket, Klotild és Ernő még Magyarországra is utaznak e célból. Azután jön az évszázad pere 1901-ben: a gyerekek, felnőve, kárpótlást követelnek az Udvartól! Az eset tele van botrányos, ugyanakkor érthetetlen részletekkel: Ernő ekkoriban éppen bécsi villamoskalauz, meg csupa efféle alkalmi munkája van (lótenyésztés, stb.)
Ernő portréja a közös családi fotóról nagyítva
A pert elkerülendő 200 ezer Ft-t kínálnak fel nekik, de ezt Ernő és Klotild elutasítja (rokonaik náluk sokkal sikeresebb döntéseket hoztak Bécsben az idők során), nem elvi okokból: ők ennél sokkal többet, ennek többszörösét követelik az Udvartól (mai árfolyamon sok milliárd Ft-t). Merész húzás ez egy egy kalauz kontra császári udvar perben!
Justizmord!
A Habsburg-ház elleni perben egyébként nem akárki a segítségük: Gászner Béla királyi jegyző, Falk Miksa veje – gondolom, az előbbi tanács azért nem tőlük ered. A pert komolyan veszi Bécs, nem tréfálnak, pl. az egyik bizonytalannak ítélt anyakönyv miatt a felperest, a mi Ernőnket négy hónapra börtönbe is küldik okirathamisítás vádjával. Mint sejthető: elvesztik a pert, de ők csak fellebbeznek, zsigerből, mint korunk maffiavezéreinek sztárügyvédei – csak éppen nem akkora sikerrel. Sőt, hivatalosan még a „báró Wallburg” nevet is elvesztik és csak a Skublics nevet használhatják, származásukhoz pedig a „törvénytelen” bejegyzés kerül utólag.
Ernő maga is feljegyezte kálváriáját: németül írta, és Lipcse-Bécs-Budapest közö kiadásban jelent meg az Ein Justizmord! Enthüllungen des Erzherzogs-Sohnes Ernst Wallburg über die morganatische Ehe seines Vaters Erzherzog Ernst”, 1904-ben, 224 oldalon, a szerzői név: Wallburg, Ernst.
(
Szóval később a New York kávéházban, mégis csak egy Skublics szolgált fel gyakorlatilag, de a korabeli marketing jól meglovagolta a származását (mely mára biztosra vehető, ne dőljünk be a bécsi udvar terelésének).
Mindent megfizetni a Habsburgnak
Ernőnek a már említett Schaden Máriától hét gyermeke született, alkalmi munkákból, szegényen éltek. (A (fő)pincérkedést csak fél évig bírta, otthagyta a New Yorkot).
Bizonyára sokszor megbánták, hogy eljöttek Bécsből. Sokat költöztek – ez is a szegénység jele ekkoriban -, Ernő 1920 elején bekövetkező halálakor a címük Aréna út 63. alatt laktak (ma: Kassák L. út – Dózsa György sarok), halálnak oka tbc volt. Halotti anyakönyvében apja neve mint Wallburg Károly szerepelt. Életében ő is mindvégig bárónak nevezte magát.
az utolsó fotó Wallburg Ernőről, 1917-ből, oldalán két fiával
(Mária Terézia dédükunokáinak sorsáról már nem ír a kötet)
*
A tartalékos arisztokrata
A félvér főherceg leszármazottai közül többük nevével is találkozhatunk itt-ott: pl. Skublics Ida orvos-biológiai szakkönyvek grafikusa lett. Mária lányát egy román tiszt vette el, Aurel Păcurariu, aki írónak állt később, egy darabja magyarul is olvasható (Fáraó álma, Lippa, 1929.), de nem erről jegyezte fel őt az irodalomtörténet, hanem arról az esetről, mikor egy román fasiszta lap plágiumváddal beperelte miatta Thomas Mannt - talán nagyobbat szólt volna, ha nem még Mann Nobel-díja előtt teszik ezt...
És a legérdekesebb utód: Wallburg (Henrik) Egon műgyűjtő, Zórád Ernő barátja és kollégája.
Zórád Ernő, Wallburg-Skublics Egon (és Kapitány József)
„A képügynökök királya, egy valódi Habsburg-sarj fedezte fel magának a tehetséges fiatal festőt, így Zórád gyárthatta báró Wallburg Egon neve alatt a vadászjeleneteket ábrázoló tájképeket az úri kaszinók falára.” (Zórád Ernő életrajza)
„Wallburg Egon jól ismerte fel Zórád tehetségét, immár közös megélhetési forrásuk lesz, hogy Zórád futószalagon készíti a Wallburg neve alatt futó műveket, amelyeket a nagypolitikai kapcsolatokkal rendelkező Wallburg értékesít. Fregoli festő lettem, mondja Zórád.” (agt.bme.hu)
Egon az 1945-ös ostrom idején, a Népszínház utcában lelte halálát. A grafikusnak és festőnek is pazar tehetségű, de tollforgatóként is rejtői tehetséggel bíró Zórád így emlékezik rá: „tartalékos arisztokrata, tényleges rablólovag” volt.
Egonról nem csak Krúdy és Kóbor Tamás írt, de ő maga is tollat ragadott – sajnos a főváros ostromában sajnos elveszett az Egy ember, aki nincs is c. kézirata.
Egon, ahogy Zórád látta
Wallburg Egonnak Zóráddal számos – ismeretlen mennyiségű - közös munkájuk volt, nem ismerjük még ezeket pontosat, de annyi tudható: Zórád még Egon halála után is szignózott a nevében.
*
De van ám még tovább is: W. Egon lánya, Éva, akinek férje Pados Ferenc lett, fiúk pedig az a Pados István, aki a Korál együttesben dobolt - és aki később Oslóba költözött:
ezt találtam róla (meg ezt)
Ma körülbelül 50 leszármazottja él világszerte Habsburg-Wallburg-Skublics Ernőnek, az első „civil főúrnak”.
„Pados Istivel” búcsúzunk: Pados odakint felvette az útlevelébe a Wallburg-Lothringen nevet.
*
Aki még olvasgatna a témában:
Főpincérek lapja: a Főpincérek Országos Egyesületének hiv. közl., Kávéházi és éttermi magazin
fel.szerk. Hajdu Antal, Budapest : Főpincérek Országos Egyesülete, 1928-1935.
Schäffer Erzsébet (1948-): Ómama és a főpincérek
Sanoma Budapest, 2007.
[nem épp róluk, de szépen felveheti a fonalat]
[A blogger megjegyzése: a linkelt wiki stb oldalakon elég több adat nem egyezik ,eg a kötetből idézettekkel, én természetesen ennek a kötetnek ill. forrásainak hiszek, nem a szinte bárki által szerkeszthető netes oldalnak.]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)