- a mai spanyol meccshez, másképp (2008. júl. 14-)
Ma a spanyol bika és a svéd oroszlán csap össze, ennek alkalmából rendhagyó módon köszöntjük a spanyolokat - nem állítva, hogy nekik drukkolnánk, mert posztírónknak kb. ez a véleménye a bajnokságokról (meg ne verjetek), de azért ma este pár sörrel szurkol egyet a tévé előtt. (Egy kis nyelvlélektani közbevetés: drukkolni muszáj valakinek, na de szurkoni is? Azt nem lehet csak úgy ok- vagy céltalanul, tárgyas ragozás helyett csak sima alanyival?
Szóval, egy kis potya országimázs a foci és a literatúra nyelvén.
Javier Marías: Amikor halandó voltam
Elbeszélések
[Cuando fui mortal, 1996] ford. Kutasy Mercédesz
Modern könyvtár
Európa, 2008.
Javier Marías spanyol író novelláskötetének A bizonytalan időben c. írásában felbukkan egy Szentkuthy nevű magyar válogatott focista (meg persze Puskásék, Kocsisék). A történet szerint épp egy diszkóban forgatja meg sorban a lányokat Kentucky - mert így ejtik arrafelé ezt a furcsa nevet. Sőt, ha a becenevén: akkor Sültcsirke.
A kötet címlapján már ez a mondat csalogat bennünket: (csak a hazai kiadáson persze): „Szentkuthy cipőtalpával néhány centit előretolta a labdát, és amikor az átért a gólvonalon, ismét megállította.”
Egy Szentkuthy Miklóshoz (1908-1988) illő dendy tűnik elő a diszkógömb fényében az olvasó szeme előtt: aki már gólok tucatjait lőtte csak az adott idényben, és a gól nem más számára, mint... nővel lenni: 'rohamozni, és üvölteni a végén'. Ő egyik előtt sem szereti a hajcihőt (és utána sem): csak azért tanulja meg a világnyelveket, mert a nők azt igénylik, hogy beszélgessenek velük előtte - meg persze utána... - mondja Kentucky, mikor belehallgathatunk a narrátorral folytatott beszélgetésbe.
„Minden gól után egy új nő, így ünneplem meg őket.”
„Sültcsirke” a kimerítő tánc másnapján is lő három gólt - apró jelzés a női olvasóknak: micsoda fizikum...!
És egyszer csodát művel, megmutatja a láthatatlan falat a gólvonalon - lásd az idézetet fent. Olyan stílusban kapja az olvasó a következő jelenetet, ahogy Darvasi László vagy EP is ritkán ír a játékról, átadnom ezt, ízelítőt adnom belőle lehetetlen lesz. A Szentkuthyba bújtatott válogatott lefut és kicselez minden hátvédet, még a kapust is, majd megáll a kapuban -természetesen nincs lesen -, az idő is megtorpan mögötte...
Lába a labdán, és éppen a labda alatt a gólvonal. Bevárja a nyomában lihegő játékosokat. Aztán beteszi a labdát a kapuba, úgy, hogy csak meggördíti a talpa alatt, majd visszahúzza. Csak ekkor érnek oda a védők. A stadionban robban a csönd. Ezrek ugranak fel és éljeneznek. Hogyan alázz alázattal.
A novella még folytatódik: visszaesik, kis klubokban játszik, és 33 évesen épp csak pár kis nekrológ jelenik meg róla: mellbe lőtte a neje, az a fiatal lány, akit a narrátornak is bemutatott egy meccs alatt. A női kéz ujjai éppúgy játszottak a pisztoly ravaszával, mint Kentucky lába a kapuban...
Alaposan átírt írói „életrajz”, de azért az említését köszönjük, Hispánia!
[első megjelenés: 2008. júl. 14., mandiner.hu]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)