Pécs, Victoria, 1990; 1998
[négy és fél kufirc]
A történet a közelmúltban, egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a munkán és a házasságtörésen kívül mást nem nagyon lehet csinálni. A párok – mindenki a másik párjával – kényelmes ágyakban űzik szeretkezéseiket: van akinek ez csupán játék, van akinek igazi szerelem, van akinek hódító és bódító érzés, van akinek csak pajzs a halálfélelem ellen.
A nyers szókimondás és a filmszerű, briliáns stílus egysége a mű, az amerikai házasság – és házasságtörés – kegyetlenül őszinte ábrázolása.
(fül)
Négy (4!) éve jegyeztem fel ezeket róla, talán igaz sem volt…:
Keresztbe-kasul dévajkodó házaspárok a hatvanas évek USÁ-jában. Mindenki mindenkivel megbeszéli, majd csinálja is…
"Nem kapott levegőt, hogy elmagyarázza, hogy ha most folytatják a viszonyukat, az már bűn, annál inkább, mert a múltban annyira jó volt. Bebocsátást nyertek Isten játékszobájába és boldogságban úszva együtt töltötték a padlón az egész délutánt, de most eljött az idő, amikor vissza kell rakni a játékszereket a dobozokba, és a székeket vissza kell állítani szép sorban a falak mellé."
Olykor azért mellbevágó mondatok is felbukkannak a teleregényszerű hétköznapok áradatában. A Kennedy- és Johnson-éra prüdériájában még lázíthatott – bár írónk valószínűleg most sem akar tőlünk semmit, csak teleobjektívvel kukkolta saját olvasóit. :)
"A házasságtörés lehetőség egy jelentéktelen ember számára egy másik jelentéktelen ember élvezetére."
R.I.P., te vén kölyökróka.
(1932-2009)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)