
Ad Librum, 2008
(Kepes Júlia =/= Képes Júlia műfordítóval!)
Habos versikék szerelemmel gőzölve.
Néha azért egész jó részekkel. Máskor meg igen gyermeteg (szó)képekkel. És nem tudom eldönteni, némelyik borzalmas elválasztás tördelési hiba-e, netán direkt?
Olcsó szójátékokért beáldozza a vers hitelét, pl.:
„Hiszti. Nyüssz. / Mikor gyüssz / már?”
(Vasárnap…)
Egy másik példa az elcseszett ill. remek képekre, mind2 egyazon strófán belül:
"(…) és szép madár a főnix,
pallosodra fészkel,
otthonvágyad sodra
karjaimba vackol,
barackot bűvölök neked,
vagy vackort."
(Egy napnyi vallomás)
Egy szigorú szerkesztő kellett volna (de persze hol van ilyen a tomboló szerelem idején? pláne hogy magánkiadásról van szó, hiszen az adlibrum nem igazi, hanem afféle fizetős - magánfinanszírozású - kiadó), szóval egy szigorú szerkesztő kellett volna, hogy kigyomlálja ezeket:
„Verscseppekben meggyűlök / sorsüstöd alján”.
Azért ugye érezzük, hogy ha bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, az még nem kocsihajtás?
A Hazavárlak című vers pl. hitelesen és nagyon kedves bájjal írja meg a szerelmét hazaváró lány aggódását – pasijáért, ill. azért, hogy egyáltalán hazajön-e még…
A kötet címadó versét nem idézem, mert vattacukorszerűen ragacsos, mázas (a köd benne szó szerint vattacukorrá lesz, stb.)
Végezetül: nem tudom mennyire komoly, mennyire direkten játékos, de tetszett:
Szó-nett
Az vagy nekem, mint hajónak a tenger,
Máknak a guba, kalácsnak, hogy mézes,
az vagy nekem, mint Szundinak a szender-
gés, mint égszínnek, hogy világoskékes.*
Az vagy nekem, mint angyalnak a szárnya,
szárnyaid helyét, lám, őrzi is a hátad,
Az vagy nelem, mint Gogolnak kabátja,
s Pumuklinak az, hogy eltűnhet, ha fáradt.
Az vagy nekem, mint szonettnek a Shakespeare,
múltunknak az emlék, üveggömbbe zárva,
Az vagy nekem, mi levélnek a kézír',
órának az éjfél, paplannak a párna.
Emlékszem, vagy rémlik, felhőn kuporogtunk,
Mikor ezer éve még egy testben dobogtunk…
——–
*ez minden bizonnyal az év enjabement-ja… :o)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)