Liang, Diane Wei (1966): A jáde átka
[The eye of jade, 200?] ford. Gálvölgyi Judit
Ulpius-ház, 2007
a kiadó ajánlója , kello.hu , moly
Szok ócó regény! Szok, ócó!
„Diane Wei Liang a kortárs kínai irodalom új csillaga. A kínai diáklázadás résztvevőjeként szemtanúja volt a Tienanmen téri vérengzésnek, ezért el kellett hagynia otthonát. Világnyelveken megjelenő regényei eleddig hazájában cenzúrázott, „puskaporos témákat” dolgoznak fel, miközben a modern kínai nő ideálját leplezetlenül tárják elénk.” - írja a hátoldalon az Ulpius - hát a lófaszt. Szokott tőlem pontokat kapni a kiadó, de most megkérem TótaWét, keresse fel őket egy méretes faszkorbáccsal! (Még a szerző nevét is rosszul írják! A fél „keresztnevét” betördelték családnévnek…)
De először a néniről: talán a kínai Janet Evanovics akar lenni, hősnője fiatal szingli nyomozónő, már csak az a baj, hogy se írni nem tud nagyon, se humora nincs. Ugyanis ez utóbbi mentette meg az alázástól Evanovichot is, hogy nem gondolja magát vérkomolyan, sőt. Helyette teremtett egy kedves, bohó főszereplőt, akin lehet nevetni. Stephanie Plum messze felette van ennek a Meinek, aki ebben a szerencsétlenkedik. Liang emigrált, de nem tudom, minek. Talán küldték… Mert ez a szerecsenmosdatás, amit ő művel, nagyon gáz egy politikai emigránstól. Hiába említi fel még a maoista rendszer tömeggyilkosságait is, mégis a borítsunkfátylatamúltra-elvű, elnéző elv(telenség)et követi. És stílusa sincs, erőlködő, sőt, zavaró magyartalánságok „színezik”… nem is érdekes, hogy Mrs.Gálvölgyi hibái-e ezek, a regénynek már mindegy.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)