Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk
Helikon, 2007.
Novellák és memoár. Pl. saját kéztöréséről, Gérecz Attila fiatal '56-os mártír költőről - és Lázár Ervinről. Ezért nincs "osztályzat".
Sírni lehet a könyvvel. Mert Vacskamati férje haldoklását is megírja, a kórházbeli agóniát, ahol egymást váltották a csodaként megélt reménykedések a hazatérésről vagy éppen a már magatehetetlen beteg íróra ráripakodó nővér... Szívszorító.
És számomra megmagyarázhatatlan, miért volt "jó" az özvegynek, hogy a család egy barátja boncolta... (Ez a doktornő meséli utóbb: a patológia ablaka előtt mindvégig egy feketerigó ugrált és füttyögött...)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)