Ritkán olvas ki az ember egy szakácskönyvet, de ha az a legjobb magyaros kajákról szól és olyan a képanyaga, hogy szinte olvashatók a fotói, akkor mégis... Így tettem én is, ezzel:
Pataki János, Patakiné Márkus Piroska: Székelyföld ízei
Székelykő Kft., 2006
Aztán kissé alábbhagyott a lelkesedésem... Az ötös a témának szól leginkább... Mert a receptek elnagyoltak, aki kezdő, az a mennyiségek, sütési idők híján csak hasra ütve készítheti el a finomságokat. És nem tudom, jót tesz-e a kötetnek, ha a fizetett reklámon túl a szövegben is csak egyetlen étterem, a bálványosi Vár-panzó neve hangzik el. Amúgy itt készültek a káprázatos ételfotók is, ami persze jó ajánló a helynek, az ember rögvest felkerekedne, egyenesen rohanna, toronyiránt a terített abroszok felé...
És most, a "csirke becsináltnál", jön a székely vicc, pontosabban a székely kajarecept vége: és "...vegetával, piros arannyal fűszerezzük". ÁÁÁÁÁÁ!
És később felbukkan a majonéz is... Khm. Autentikusság LOL!
De legyünk pozitívak. Íme: kajanevek, amelyek (na jó, nem mind) már a nevükkel is pavlovi reflexet váltanak ki:
Csalános bárányleves. Háromszéki agyas leves (elárulom: disznóaggyal). Lucskoskáposzta. Parasztcsorba. Rókagombaleves. Medveszalámi (tényleg...!) Csalánfőzelék tükörtojással. Rozmaringos nyúlgerinc. Tavaszi báránykorona (=b.gerinc). Nyamm.
S újabb kis kritika: a jobboldali szakácskönyvet (vagyis jobbra vannak a receptek, balra az erdélyi fotók - hehehe, annak, aki ugrott erre) zömmel skanzen Erdély-fotók illusztrálják, ezek már mindennemű szöveg nélküliek. Skanzenszerűt írtam, mert hamis, idili képek, sehol egy csorba (azok legfeljebb a jobboldalon bukkannak fel...), minden tüchtig rajtuk, a tájfotók is hibátlanok, sőt, még az urbánus képek is elő-gereblyézettek a szemnek... Persze, tudom, ínyeket csiklandó gasztrokönyvet tartunk a kezünkben, mégis, ezt picit túlzásnak éreztem. Miközben már elismertem: gyönyörűek a fotók.
Tamási Áron farkaslaki szülőházát pedig paradicsomlevessel illusztrálni pedig (avagy fordítva) szerintem, hmm, tréfás.
A textus is kínálja a helyi ízeket, felbukkannak a receptekben helyi kifejezések: ereszték, paszuly, csorba, givecs, felzöldségelni, lapító, zakuszka, fuszulyka, murok, nyakas karaj (tarja), pergelés (karamellizálás), stb. És olyan fűszerek, amiket mi itt idehaza keveset vagy alig látunk, kóstolunk: kapor, csombor (borsikafű), tárkony, rozmaring. Azért más ez, mint a mi mindennapi só-bors-paprika szentháromságunk...
Bizony mondom, summázatképpen: ha arra járnék, mégsem kerülném ki a panziót.
ibri.hu , székelykő.hu + részletek
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)