
Carthophilus, 2002
Orwell az angliai csata előestéinek egyikén kezd noteszpusztításba, és rendszertelenül, de éveken át látleletét nyújtja a churchilli szónoklatok korszakának. Egy felkészült elemző kritikus reflexiói és az együgyű, háborút már annak kitörése előtt letudni kívánó utcaemberek hangja, abszurd háborús plakátok szövege és nagyívű világpolitikai fejtegetések egy nagy vegyesfelvágottban. Pl. a történelem pikantériája: mivel a BBC rendszerint leadta minden szövetségesének himnuszát is, az etiópoké után azon morfondírozik, mikor kerül sor arra, hogy Anglia-szerte a az Internacionálét is sugározzák (megfejtés és magyarázat a könyvben!)
Bár Orwellt szinte mindennek beállította a kommunista propaganda, a klerikalizmus ügynökének hiábavaló lett volna: pl. kritikusan megjegyzi, míg 1942-re a Vatikán minden tengelyhatalommal kiépítette diplomáciai hálózatát, ez épp a szövetséges hatalmak egyikével sem történt meg.
Apró nüanszok a világnagyságok tájékozódási képességéről, tisztánlátásól: megtudjuk pl., hogy Gandhi épp az „angliai csata” idején szólítja fel a briteket az erőszakmentességre…
Akit érdekel a korszak és egy lényeglátó író szemével nézné az ostromlott, hátországbeli Angliát, ne hagyja ki.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)