
[The Ventriloquist’s Tale, 1997]
Ulpius, 2003., ford. Kemenes Inez
moly.hu
“Minden történetet bosszúból mondanak el, vagy hódolatból.
Tessék választani.”
A guyanai származású angol írónő nem tudom, rokona-e a Moby Dick-es írónak, de mindegy is. (Az angol cím: A hasbeszélő meséje. Érdemes összevetni M. Varga Llosa: A mesélő c. kisregény-akármijével.) Ősi, misztikus intelem, több mitológiában is: a vérfertőzést napfogyatkozás kíséri. Napisten ’rámászik’ húgára, a Holdra… Erőteljes hangütés az előszóban – szinte proklamáció az irodalomról, majd a tulajdonképpeni mese kerete: a mában egy irodalmár nő, Rosa (Evelyn Waugh nyomait kutatja Dél-Amerikában) és egy vapisiana indián törzsbeli férfi, Chofoye heves viszonya – azt hinnénk ennyiből, ők a tesókák, csak még nem tudnak róla.
De nem, a könyv maga az indián őseinek 20. század eleji története: fehér telepes alapít családot a dzsungelben – menekül a civilizációtól – , az ő gyerekei közé üt be a ménkű (Beatrice és Danny). Játszik még egy jezsuita atya is, aki a szinte a lehetetlent ostromolja, de tisztességgel küzd a lelkekért – nehézségeire jellemző, hogy pl. a honos nyelvekben egyetlen szó sincs a Biblia kulcsfogalmaira, így pl. az ételért így ad hálát egy tanítványa a “köszönöm” helyett: “Ennyi elég, isten!”
Ő ered a két testvér nyomába, akik a napfogyatkozást sem veszik észre, még akkor is szeretkeznek a dzsungel sötét mélyébe menekülve, csak az állatok kushadnak el pár percre körülöttük (egyike a számos jó jelentnek). A könyv mintha elvesztené erejét a közepe táján, a fordítás pedig helyenként elég rázós: nem elég, hogy a jaguárból egyszer csak oldalakon át tigris lesz (a dzsungelben! - de lehet, ez az író tévedése), s olyan kifejezések is születtek, mit pl. “…a gyomra ökölbe szorult”… sőt a gyöngyszem: “…amikor elérte a vízesést, ahonnan minden hang származni látszott” (sic!)
Vigyázat, idén* tavasszal teljes napfogyatkozása lesz, a fél világról látható! Ja, és majd elfeledtem, az utószóban, ahol a szerző a köszönöm ennek, köszönöm amannak stb-t sorolja: írónőnk a Chofoye nevet saját fivérétől vette… Pikáns, nem?!
*(2005-ben írtam egy régi blogomon)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)