Patrik Ouředník: A megfelelő pillanat, 1855
[Příhodná chvíle, 1855, 2006] ford. G. Kovács László
Pozsony - Kalligram, 2006.
cseh, regény, kortárs
"Egyszer Umberto is váratlanul eltűnt, nyoma sem volt sehol, öt nap után azonban visszatért, s két indián nőt hozott magával.Hazavitte őket magához, és senkinek nem akarta kölcsönadni őket."
"A méltán világsikert aratott Europeana szerzője, Patrik Ouredník ezúttal egy kalandos utazás groteszk krónikáját nyújtja át olvasóinak. A megfelelő pillanat, 1855 utazóit nem a meggazdagodás vágya vagy ismeretlen világok fölfedezésének szándéka, hanem a korlátlan szabadság és az abszolút egyenlőség utópisztikus ábrándja készteti arra, hogy hazájukkal, korábbi életükkel gyökeresen szakítva útnak induljanak Dél-Amerika egyik távoli zuga felé.
Miközben feltárul előttünk az európai kivándorlók hányatott sorsa, újra és újra alkalmunk van eltöprengeni afölött, vajon mi valósult meg az 1789. évi francia forradalom patetikus jelszavából, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hitvallásában kifejeződő ideálokból? A vonzó(nak tűnő) eszmékről és botladozó szabadságkeresőkről szóló regényt lebilincselő története, szellemessége és iróniája, stílusának közvetlensége és elevensége, a visszaemlékezés és a napló ötvözésén alapuló kompozíciója olyan olvasmánnyá teszi, amely joggal számíthat mindazok érdeklődésére, akik az elmúlt években felfedezték vagy most szeretnék felfedezni maguknak korunk egyik legeredetibb (és legfontosabb) cseh íróját."
És most lássuk hova utazunk vele:
1855: nem sok világrengető dolog szerepel ebből az évből az annálékban: zajlik a krími háború… de történetünknek ehhez semmi köze.
Településünk négy nevezetessége a nyomor, az irigység, a gyanakvás és az alkoholizmus.
Ez egy eléggé fura, összetett story, mégis, egyetlen regénynek tekinthető, de határozottan 2 külön részre oszlik: az 1. rész egy tkp levél vmilyen Juliához, a levélíró pedig vmi titkos anarchista szervezet feje, a neve nem derül ki, de a 2. részben is utalnak rá. A levéljelleg fokozatosan feloldódik egy anarchista kiáltványban…
2. rész:
A brazíliai Fraternitas telepre hajóznak mindenféle európaiak, maga a szöveg Brunno, egy olasz fiatalember naplója… a telepesek cívódnak, hosszú az út, anarchistaként mindjárt szervezetekbe tömörülnek a hajón... :) Pl. a kapitány két néger matrózának felszabadításáért is megy a szájkarate.
"A szlávok elmentek, hogy aranyat keressenek a magyarok elleni felkelés céljaira."
Aztán megérkeznek, kapnak földet, valami piti munkát, de amint szárazföld van a seggük alatt, még inkább frakcióskodnak, van miről írnia a legénynek… a végére kész a káosz. Már ha ez volt a cél.
P. O.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)