gyermek-pszichoterápia és bestseller találkozása a boncasztalon
Almond, David: A vadóc
ill. Dave McKean
[The savage, 2008.] ford. Rindó Klára és Szabados Tamás
Pongrác K., 2009.
Maugli 2.0 Egy kisrác titkos naplót ír szívbeteg apja halála után. Nem akar meséket, üres tündérmeséket hallani, ő "vért akar és kiforduló beleket..." Azt mondják neki, írjon. De miért ennyire frusztrált?
"...akármit is mond a világ összes Mrs. Molloya, nem lehet az ember érzéseit pontosan papírra vetni. Csak annyit mondhatok, hoyg az egész rohadtul rettenetes volt. És elnézést, de ha az ember ilyenkor nem káromkodik, akkor mi értelme van egyáltalán a káromkodásnak?"
A sztori (most talán meglepem azokat, akik már olvasták, de ők mit is keresnének itt :-) ) lehetne akár a Harcosok klubja 2 zsenge ifi változata, afféle gyerekkiadásban, gyerekhősökkel. Mármint abban az értelemben, hogy hősünk megkettőzi magát, és egy önmagából gyúrt hős- (vagy inkább ős)alteregóval száll szembe az ellenséggel. Aki szintén egy kisfiú, hogy azért fair legyen a küzdelem. (Naná, brit a szerző.)
Vadócot ez a kisfiú, Blue Bakes teremti meg magából, hogy apja halála után legyen segítsége egy nagyarcú-nagyszájú utcagyerek, Hopper ellen: írni kezd egy pszichológusnő, Mrs. Molloy ("tanácsadó") javaslatára, de ezt a mesét már nem mutatja meg senkinek (kivéve majd egyvalakit). A vékony kis kötetben felváltva tekinthetünk bele Blue naplójába és a Vadóc történetébe. A kettőt aztán idővel egyre nehezebb lesz különválasztani...
Persze a Vadóc világa szintén gyerekes: egyik felbukkanásakor pl. éppen nyers csirkét eszik és Fantát iszik rá... És persze a szándékosan rontot hejesirás is ezt a világot szolgálja.
A Vadóc, khm, erősen természtközeli lényének ellenfele persze Hopper lesz, a felvágós, agresszív fiú, aki Blue apjának emlékét is megyalázza bunkó viselkedésével.
Blue nem csak írja Vadócot, vele is álmodik a kisfiú. Vadóc tkp. ősembergyerek. Mégsem Maugli 2.0. Nem beszél, csak artikulátlanul hörög, nem ismeri a tűzet, nyers húst fal és csontokat egy nagy gödörben gyűjti... De az az erdő, ahol Vadóc él, ott van Blue-ék háza mellett, lassacskán beleírja magát is, meg a húgát. Meg belekerülnek a szomszédok is... Kérdés, melyik világ nyeli el kisgömbőcként a másikat?
Vadóc bár vérszomjas ösztönlény, ő is annyira kisfiú még, hogy orrának a legjobb illat az anyák szaga, és "érthetetlen", irritáló bűz számára a cigarettafüst. (E tekintetben szerencsére páran máig nem nőttünk fel...) Ez a Blue lelke mélyének őserdejében élő vadember egyszer csak elindul megölni Hoppert, átsétál a meséből a kisvárosba, belopózik hozzájuk, de amikor már magasba emeli a baltát Hopper ágya felett, visszakozik, nem öli meg, csak puszta kézzel jól elcsépeli.
Hopper észhez tér, Blue pedig együtt él bensejének vad lakójával, a vége szerencsére nem a skizoid feleszmélés lesz, mint az említett filmben, a kis Tyler Durden nem kel önálló életre. A fiú a könyv végére feldolgozza a kettős traumát: apja halálát és kekeckedő kortársakat.
"Legyél csak gyerek, fiam - mondta. Egyelőre erre van szükséged"
- mondja hősünknek az özvegy anya. Mert csak így lehet. Álom és valóság, mesélő és mesélt oldódik egymásba - de reciben nem lövünk poénra, itt a sztorizásom vége, fuss el véle.
A rajzoló munkájára dícsérő szavakat találni pedig egyszerűen nem lehet. McKean vadóc-rajzai lenyűgözőek, ahogy visszadja az erdőmélyi sötétet a zöld tónusokkal, vagy ahogy a vadságot felskicceli pár vonással a kölyök arcára, az pazar:
(És éljen a Pongrác kiadó! Sokáig.)
P.s.
Rokon könyvek:
A gyermekben lévő vadócról: Ahol a vadak várnak , a halálélmény gyermek-lélekkel történő feldolgozásáról pedig Jostein Gaarder: Tükör által homályosan c. regényét ajánlom.
David Almond számtalan díjnyertes történet és színdarab írójaként ismert. „A Vadóc” a második, fiatalabb olvasók számára készült regénye.
David Almond egy angol bányászvárosban nőtt fel, a Tyne-folyó mellett. Blue-hoz hasonlóan, ő is ismeri a történetek hatalmát: „Mintha csak rám várt volna a történet, egyszer elkezdtem, és mintha csak önmagát írta volna meg.”
(pongác.hu)
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)