Cs. Szabó Sándor: Prón - a programozott klón termék
tudományos-fantasztikus kisregény
Kiskunfélegyháza, KEPE, 2003.
moly.hu , Kollárik P. blogja , szerzői honlap
" – Keresztyén prón??? – nyögte még egyszer Lez.
– Igazi áldás, nem? – merengett az elnök. – Oda megy, ahova küldjük. S profi: a lelkészképző teljes anyaga ott van a fejében, és nem úgy, mint a magukéban, hogy szigorlat után egyből elfelejtik, hanem mindenre emlékszik. És úgy viselkedik, ahogy viselkednie kell. Keresztyén módra. Még ha akarná, se tudná megszegni a Tízparancsolatot, hiszen arra van beprogramozva, hogy megtartsa. Ideális lelkész. Akire mindig is vártunk."
Mivan? - kérdezik biztos sokan* a címet látva, majd ismerve az én (félre)gépelési technikámat, azon kezdenek filózni, mit akarhattam ehelyett írni? Nos, keresztény sci-fit! :)
*haha, önirónia, a sok olvasó kifejezés ebben a blogban már-már sci-fi-elem.
Tótawéisták ne gondoljanak holmi bárgyú, zsolozsmás nyammogásra, a hívők pedig szektás baromságokra, amelyeknek minden sora ütközik az ún. történelmi egyházak hittételeivel. A szektásak meg fussanak, amerre látnak: ők úgyanis el lesznek kalapálva egy Jupiter-hold űrállomásának imatermében...
Nagyjából a 30. évszázaban járunk. És még van vallás! (Ha ez a Tótisták szempontjából mégis elkeserítő, úgy elnézést.)
"– Voltaképpen szolgálati szempontból rossz az, hogy nincsenek bűneim. – mondta a prón. (…) -Nem programoztak belém bűnt, tehát nem vagyok képes vétkezni. Non posse peccare, ahogy Luther mondaná… (…) – én nem vagyok ember.
– De azt mondtad, lelked van.
– Van. Másképp nem lehetnék keresztény. (…)
-Tehát te tökéletes vagy.
– Tökéletesebb vagyok. De szolgálati szempontból rossz az, hogy nincs bűnöm (…)"
A fiatal szerző (szül. 1979-ben) már sokféle műfajban kipróbálta magát (vallás, pedagógia, elbeszélések, gyerekkönyvek - valamint olyan írók fordítója, mint pl. Richard Morgan). Jelen könyve egy rövid kisregény, amelynek egyik** főszereplője egy pap. Lez egy nagy keresztény egyház*** különc papja - mely egyház ugyanúgy kétfrontos harcot vív, mint a maiak: egyrészt a közöny/ateizmus ellen, márészt a szekták ellen. Csak már nem Afrikába meneszti misszionáriusait, hanem messzi-messzi csillagrendszerekbe. És ugyanúgy vannak vagyont harácsoló, főffeszkedő főpapjai, valamint szegény, mellőzött, a lelküket is kidolgozó kispapok a "gyarmatokon", mint ma.
** felmerül a kérdés, egy biorobotot tarthatuink-e szereplőnek egyáltalán?
*** A szerzőt nincs szerencsém imserni, de kifejezései ("keresztyén"), stb.
alapján protestánsnak gyanítom.
Paphiány van, és az egyház technokrata vezetése , amely a "lelkeit" úgyanúgy tartja számon, mint a tőzsdés a szelvényeit, él egy forradalmian új technikai fejlesztéssel: a mesterséges intelligencia alkalmazásával - egybekötve egész emberi test klónozással. Csakhogy ezt még törvények tiltják - kivéve egy helyen, az Ió-galaxisban. Ez lesz regényünk színhelye, és a prónokat gyártó vállalat egyik legelső ügyfele (hősünk, az ember-pap felháborodására) az egyház lesz: tesztpéldányt rendelnek és éppen Lez-re bízzák, kísérje el egy messzi, bányászbolygó-övezetbeli misszióba, és jelentse, hogy vált be.
De mi is az a prón? Klónozott emberi testbe ültetett mesterséges inteligencia, "PRogramozott klÓN". Afféle superman: igénytelen, szívós, és bármire megtanítható (a "tanulás" épp annyiból áll nála, mint a Mátrixban: csak feltöltenek neki egy újabb programot). Így a mi pap-prónunk minden tud a Bibliáról, vagy amit csak tanítanak a leendő papoknak az egyetemen. De az életben nehezen boldogul - ezeket a helyezetet finom humorral ábrázolja a szerző. És bár gyorsan tanul, elég kockafej marad - pl. mindenre van egy biblia idézete. Hősünket, Lezt ezért (is) a legrosszabb, kenetteljes papokra emlékezteti.
"A prón rendelkezett az összes tulajdonsággal, amit ő ki nem állhatott. Főleg a keresztyénekben."
Több mint humoros, amikor a prón arról vitázik Lez-zel, hogy neki igenis van lelke. Tudja, hogy ő nem ember, s közben komoly hitvitákat folytat az egyre őt jobban győlölő ember-pappal.
– Végül is az emberi agy is egy számítógép. Felfoghatjuk úgy is. Isten teremtette, és adott bele egy programot. Tudja, az édenkerti dolog. Aztán ez a program megsérült. a bűneset. A bűnt felfoghatjuk egy számítógépes vírusként. S amikor az Úr kegyelme magához fogad valakit, lényegében kijavítja ezt a programot. Erről van szó.
– Ez a prón teremtéstörténet, mi?
A sztori végét nem mesélhetem el, bár nem krimi, és nagy poénokat sem lőnék le, mert a lényeg már itt van ezekben az idézetekben, mégsem tartom illőnek.
A szerző egy remek kisregényben ötvözte a legelemibb vallásos (keresztény) gondolatokat (ember, lélek, teremtés, sors mibenléte) az űrhajós sci-fi műfajával. Kissé nehezen indul, de úgy belejövünk, hogy a végén még annál is rövidebbnek érezzük a könyvet, mint amilyen.
*
Már csak egy "rokon könyvet" kéne ajánlanom, szokásom szerint, de most bajban vagyok: nem tudom, sci-fit vagy vallásos könyvet olvasok-e kevesebbet...
Legyen hát a nagy vitákat kiváltott "keresztény krimi": A viskó. Hátha valaki még nem ismeri. Szerintem irodalmilag nagyon egyedi és helyenként igen színvonalas módon nyúlt a kereszténység lényegéhez (Szentháromság, bűnbocsánat stb.), és bár sokan bárgyúnak vagy szimplán hülyeségnek tartják, mindenképp érdemes megismerkedni vele.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)