David Gilmour: Filmklub - peregnek a kamaszévek
[The film club, 2007.] ford. Gellért Marcell
Athenaeum, 2010.
"David Gilmour kanadai filmes szakember, kritikus, tévés személyiség és ebben a könyvben arról mesél, hogy alakult a kapcsolata a fiával, annak kamaszkora idején. Jesse Gilmour-nak nagyon nem ment az iskola és az apja gondolt egy merészet, felajánlotta a 16 éves srácnak, hogy nem kell suliba járnia feltéve, ha hetente megnéz vele 3 filmet."
Lobo olvasónaplója
Olyan filmbuzi leszel tőle, hogy a melegtől meggyulladnak a közeledben a kópiák. Szigorúan 18 éven alattiaknak. (De később sem árt…)
Filmkalauzként remek, a legtöbbet sajnos még nem is láttam, bezzeg a fia… A cím ellenére azt mondom, jó lett volna így felnőni, ebben piros pont az apukának. Szóval, filmes könyvként 5 csillag [betévedőknek: a moly-hu-s értékelés csúcsa], de ez valójában mégis egy apa memoárja kamasz fia nála eltöltött éveiről (évéről?), és belső vívódásaikról: a srác a kamaszszerelmek közt őrlődik, az apa saját nevelési rendszere felett aggódik folyton, de ha minden igaz, nagyon jól csinálta, igaz kissé életveszélyesen hosszúra engedte a "pórázt"… Ez a része a könyvnek bár érdekes, annyira még sincs jól megírva, ezért az értékelés átlaga kissé gyengébb lett. A drogos történetek azért baljósabb irányba is fordulhattak volna, az apa semmiféle cáfolatát nem adja annak a bennünk automatikusan felmerülő gondolatnak, hogy csupán szerencséje volt a srácnak, hogy lejött a szerről. (Vagy legalábbis önmegtartóztató lett.)
"Régebben azt sem vettem volna észre, ha egy stukkert elsütnek a fülem mellett, annyira lekötött mindaz, ami a filmvásznon történik. Részben ezért is szeretem újra megnézni a régi filmeket – titkon abban reménykedem, hogy újra átélhetem azt az érzést, ami akkor rabul ejtett, amikor először láttam őket."
Ja, és keress rá a fiú zenekarára, az a nevük hogy Corrupted Nostalgia. Nekem tetszik.
Még a zenéjük is:
(Főszereplőnk, ifjabb Gilmour benne az énekes, szövegíró és a klip rendezője is.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)