Attila kollégám nem csak sört tesztel, de olvas és ír is néha:
Erőss Alfréd háborús naplója, Kolozsvár, 1944. szeptember 15 - Zirc, 1945. április 23.
Közzéteszi, a szöveget gondozta, a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Lisztóczky László
Eger, Dsida J. Baráti Kör, 2009.
Jó tíz esztendeje bukkant fel az egri antikváriumban a jeles költő, műfordító, esszéíró és teológiai tanár, Erőss Alfréd háborús naplójának ez a részlete egy régi, nagyalakú kockásfüzetben. Az 1949-ben Márton Áron javaslatára titokban erdélyi római katolikus püspökké szentelt naplóíró nevével legkorábban a Benedek Elek által kiadott Cimbora hasábjain találkozhatunk. Ő is – Dsida Jenőhöz hasonlóan – a „Cimbora-unokák” közé tartozott. „Elek nagyapó” válaszait a tehetségesen verselő és rajzoló kisdiák leveleire megőrizte a család. 1927. augusztus 1-jén kelt soraiban a költészet terén tapasztalható előmeneteléért dicséri: „Nagy benned az örömem, mert szemem láttára repülsz fölebb és fölebb. Különösen az utóbbi esztendőben nagyot röppentél fölfelé. Hát csak tovább fölfelé, édes fiam!”
Valószínűleg Elek apó tanácsára hallgatva kötötte össze a papi hivatást a tanárival. Fiatal paptanárként egyre tudatosabban váltotta valóra a papi magatartásról korábban megfogalmazott elképzeléseit. Elvegyült a hétköznapi életben, a legegyszerűbb emberekkel is szóba elegyedett, sok emberrel kereste az ismeretséget, mindenki barátja akart lenni a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. „Vissza a néphez, vissza a néphez!” – ez volt legtöbbször hangoztatott jelmondata.
„Mindenkor az igazi krisztusi apostolkodás és lelkipasztoráció ismertetőjegye: pauperes evangelizantur – pauperes amantur [a szegényeknek vinni az evangéliumi örömhírt – a szegények barátjának lenni]. Hitt abban, hogy a huszadik század nagy megpróbáltatásai, a világégések nyomán is a nép őrzi még a „szent hagyományt”, Szent István katolikus hitét. A „theologia perennis” [örök teológia] csodálatos módon, eleven erőként él a magyar nép többségében: a székelységben, a szegedi halászoknál, a palócoknál, a magyar és katolikus Dunántúlon. De a kálvinista falvakban is él, mint parázs a hamu alatt. „Nagyon hiszem, hogy e szörnyű pergőtűzben csak az pusztul el, ami sallang, külcsín, ciráda (...) De marad a lényeg, az igazi, a «klasszikus katolicizmus». Marad és szabadabban teremt új világot.”
A naplórészlet a gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye ezredik és Erőss Alfréd születésének századik évfordulójára a felfedező, Lisztóczky László gondozásában és részletes bevezető tanulmányával jelent meg.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)