
[The tourist, 2009.] ford. Nagy Gergely
Athenaeum, 2010
amerikai irodalom, kémregény
Írói siker és kudarc egy könyvben: ha ennyire emberi egy kém, akkor már kevésbé kémszerű. (Hősünk túl antropomorf: zsírpárnák, „túl szoros” kapcsolat a családjához, stb.) Vagy túl sok kémfilmet néztem..? Ez persze szubjektív ítélet. Azért élvezetes és színvonalas kémtörténet.
A Turista fedőnév egy különleges CIA ügynököt takar, aki a világ különböző országaiban folyamatosan úton van, és felettesei parancsát fenntartás nélkül végrehajtja. Milo Weaver azonban olyan "turista", akit ez a nonstop készenlét, az állandó utazás és a vak engedelmesség lassan felőröl, és már senkiben sem tud megbízni. A paranoiából a CIA New York-i főhadiszállására, egy íróasztal mögé menekül. Megházasodik, s családjával évekig biztonságban és nyugalomban él Brooklynban. Amikor azonban egy bérgyilkos elfogásakor a nyomozás szálai régi jó barátjához és kollégájához vezetnek, nem tehet mást: vissza kell térnie a terepre, hogy megtalálja a felelősöket, és szembesüljön hazugságra épített életének mindent romba döntő titkaival. A 2001. szeptember 11-ével induló, izgalmas kémtörténet hat év történéseibe ágyazva meséli el a háttérben szövődő titkos történelmet.
(kello.hu)
Néha viszont túlbonyolított, volt pl. trükk, amit nem is értettem (egy ruhavásárlásos jelenet egy plázában – mire volt jó?), kissé sok az álnév – ez persze a műfajjal jár, nem is panaszkodom inkább, elég izgis végig, pláne hogy a kortárs világpolitika a háttér – CIA, Szudán, Kína, oroszok, muszlimok, olajkérdés.
1 rokon könyv –
egy sokkalta valóságos(abb) kémtörténettel:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)