Hideg nyalat és spanyol tekercs - a fagylalt, a jégkrém és a parfé története
2007. június - szeptember : időszaki kiállítás, a kiállításvezető szövegét írta, a kiállítást rend. Rédey Judit
M. Keresk. és Vendéglátóip. Múz., 2007.
moly.hu
Olasznak gondolnák a fagylalttörténet első hittérítőit - ők is voltak, csak éppen Franciaországban: már a 17. században olyan sikeres munkát végeztek a párizsi előkelők közt, hogy később a forradalmárok is mind ezt nyalták - már ha megvolt még a fejük a nyakukon.
Mondani sem kell, már az ókorban volt valamiféle proto-fagylalt, hókásával készült frissítő, ez még a jégkására hasonlított inkább. Annyira üdítő volt, hogy az ókori orvosok gyógyszerként ajánlották - és ebben követték őket újkori kollégáik is.
Magyar nyelven az első ilyen recept Apor Zsuzsa cukrászkönyvében bukkan fel (1753), bár ez még inkább csak afféle törökös szorbet-féleség egyelőre.
Magyarországon az 1760-as évektől lehetett "fagyizni", ekkor került fel egyes hazai kávéházak kínálatába.
A (18.) század végére már a Duna parti limonádés sátrakban is nyalható a "fagyos", és bekerül az első, fővárosunkról szóló versezetbe is. Gvadányi József tollából az Egy falusi nótáriusnak budai utazása 1790-ben jelent meg. Főhőse, a peleskei jegyző a hajóhídon átsétálva tér be az egyik hídfőhöz kihurcolkodott kávéházi sátorba:
"Ez hídon sok ezren napnak lementével
Sétálnak, és telnek örömök kedvével.
Sok Pyramus játszik rajta Thysbéjével,
Enyhűlnek fagyossal s mandola tejével.(...)
Elmentem, s megálltam a híd túlsó végén,
Ahol egy szép sátor állott a bal felén;
Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén,
Eggyik lémonádét, másik fagyost kérvén."
Fagylalt szavunkról az első feljegyzés 1775-ben született, az első hazai - pesti - fagylaldánk pedig már 1840-ben megnyitott (hiába, reformkor!), a Szervita téren (két év múlva a mai Vörösmarty térre költözik) egészen különleges, pl. gránátalma ízben is árulták.
Sokáig csak fém- vagy üvegedénykébe, kehelybe adták, elegánsabb helyeken kagyló alakúba mérték ki. Az ostya használata elég későn született meg: a 19. század végén, pláne az ebből tekert tölcsér terjedt el lassan, ez hozzánk csak a nagy háború után érkezett meg, egészen addig annak, aki az utcai mozgóárustól vette, egy kis fémtányérról kellett lenyalnia, majd utána következett a sorban mögötte álló. Képzelhetjük...
A modern fagylaltgépek természetesen amerikai fejlesztésűek. Még a gépesítést nem, csak egy ötletet igénylő fagylaltadagoló kanál is az óceánon túlról érkezett Európába.
Kugler Géza 1900-as monumentális cukrászszakkönyve rengeteg ízben kínál fagyireceptet, csak néhány a különlegesebbek közül: pezsgő-, jázmin-, szőlő-, tea-, vaj-, szarvasgomba... De nincs okunk panaszra,
(paprikásfagyi, via Malackaraj)
a fagylaltevolúció nem áll meg: manapság sóska-, szalonna- paprika-, ééééés: dohányfagylaltokat kóstoltatnak Budapest kulináris oázisaiban! Beépített szakértőnk szerint
A bodza nem volt egy nagy szám, a rebarbara olyan volt, mintha útszéli bozótba törölték volna az arcod, a szalonna paradicsomlekvárral, főtt és sült szalonnadarabokkal zseniális volt, azok nélkül sima vanília, a dohány szuperfinom volt, mint mindig, a paprikás kurva jó volt: a színe a frissen kiontott véré, leginkább a Peppadew-ra hasonlított, de szépen kijött alóla a málna/eper valami, szóval zseniális volt, na.
(TonyCaviar kommentje)
Aki további bizarr fagylaltkölteményekre vágyik: viagra-, répa- vagy éppen polipfagyik itt!
Befejezésül egy kis hűtőgéptörténet:
1748 - az etil-éteres hűtés laboratóriumi kikísérletezése
1842 - az előbbi első gyakorlati alkalmazása Amerikában: sárgalázas betegek kórteremeit hűtötték vele
1850-es évek - hűtőházak építése a hús- és söriparban
1867 - az első vasúti hűtőkocsi (az eperkereskedők használták)
(via)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)