Kárai Petra (szerk.): Depero, a futurista
...és a futurizmus hatása a magyar avantgárd művészetben
Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2010.
A kötet két részben mutatja be a futurizmus képzőművészetét és egyik fő alakját, a Monarchiában született, de olasz Fortunato Depero festőművészt - az albumnyi kiállítási kalauz második felében pedig egy magyar kutató mesél ezeknek a furaisztikusoknak a hazai fogadtatásáról - itt támad egy kis déjà vu érzése az embernek, mert a kései századfordulón már volt egy nagy tárlatuk Budapesten a Szalonban, természeten vegyes fogadtatással...
A több mint száz Depero-művet bemutató budapesti kiállítás anyaga a művész hagyatékát őrző Trento és Roveretói Modern és Kortárs Művészeti Múzeum (Museo di Arte Moderna e Contemporanea) gyűjteményéből érkezik.
Ennyi fura fazon csak képregényekben jön össze... Nézd csak meg a mellényeskedésüket:
Depero és Marinetti "futurista mellényben" (Torinó, 1925)
...és színesben:
A gyűjtemény olasz része tulajdonképpen vándorkiállítás, Tokió, Miami és Szófia után Bp.-en, a Múzeumok éccakájára nyílt meg, és még ez sem a végállomás.
Depero: Fejek és csövek
1.
Gabriella Belli: Depero mágikus-mechanikus futurizmusa
Enrico Prampolini: Portrait of Marinetti, 1925
Persze kezdjük a tojástól. Amin Marinetti kotlott, és ő kissé bolond volt, sőt, de ítéljétek meg ti. Ilyeneket ír híres, irodalomtankönyvekben is megemlített kiáltványában (a Le Figaro hozta le, 1909-ben):
"A háborút akarjuk dicsőíteni - a világ egyetlen megtisztítóját -, a militarizmust*, a patriotizmust, a felszabadultak destruktív magatartását, azokat a szép elveket, melyekért meghal az ember, és a nő megvetését.
...
Múzeumok: temetők!…Valóban azonosak, hiszen itt, is szerencsétlenül vegyülnek össze olyan testek, melyek nem ismerik egymást. Múzeumok: nyilvános hálótermek, amelyben örökké gyűlölt vagy ismeretlen emberek mellé kell letelepedni! Múzeumok: a festők és szobrászok lehetetlen vágóhídjai, ahol a pályabérül kitűzött falakon színek és vonalak ütésével vadul egymást öldösik! Hogy valaki évente egyszer, mint halottak napján a temetőbe, ide is elvándoroljon… azt még megengedem. Hogy évente egyszer ajándékul virágokat tegyen a Gioconda elé, azt is megengedem… De azt már nem tűröm el, hogy naponta sétálva vezessék a múzeumokan keresztül szomorúságainkat, törékeny bátorságunkat, beteges nyugtalanágunkat. Miért kell megmérgeződni? Miért kell megposhadni?"
Ez áll az első futurista kiáltványban és erre fel múzeumban mutogatják őket... Szegény félreértett futuristák! :)
*A militarizmus Deperotól sem áll teljhesen távol,
bár meg sem közelíti ebben Marinettit:
egyik 1924-es reklámplakátján fő helyen szerepel egy tüzelő ágyú...
Alig pár évvel a 'Nagy háború' után... Azért merész.
Depero: Ciklisti
Mellesleg így folytatódik a manifesztum:
"Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk az erkölcsösködés, a nőmozgalom és minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen."
Lássuk be, Marinetti programja nem más, mint egy szabadvers.... (Ebben Babits is egyetért velem - na jó, ő ezt előbb leírta, de csak a kötet végén találtam rá, szóval a szubjetkív időszemlélet értelmében ő ért velem egyet...)
Deperoék kiáltványa már a józan észről is tanúskodik: "plasztikus dinamizmus és szimultán látvány" - még költőien, de már konkrétabban fogalmaznak -, "hús-vér testvériséget akarunk adni a láthatatlannak, a megfoghatatlannak". "Mi, futuristák arra szövetkeztünk, hogy az univerzumot derűs formában alkossuk újjá és teljesen felfrissítsük" - áll 1915-ös manifesztumukban.
Costumes by Fortunato Depero for his ballet 'Machine of 3000' (1924)
Depero kulcsszavai: irónia, játék, mágia. Képzelete minden ajtót szélesre tárt - írták róla, talán nincs is olyan műfaj, amiben nem próbálta ki magát - a festészet mellett: építészet, szobrászat, színházi belső- és jelmeztervezés, reklámgrafika és turizmus-martketing... Utóbbiak már Amerikában, ahol kétszer is éveket töltött el.
Számomra a futurista esztétika kissé - természeténél fogva - anarchistának tűnik, eléggé furcsállom a kiáltványaikat - fura, hogy sebtiben öntőformákba akarják tuszkolni az értetlen világ arcát. Mert ez a kubizmussal szorosan összenőtt stíluskavalkád mintha az ősi öntőformákat szedné elő valahonnan az istenek sírjainak oldalkamráiból, és azokat - mint tervrajzokat - hol mérnöki precizitással, hol részeg mérnöki slampossággal gyúrná egybe a képeiken.
És azt sem értem, miért húzza alá a szövegszerkesztő a futurista szót?
Még mindig nem érték utol magukat az időben..? :)
Depero: Automatic Reader and Embroideress
Igazán jól megérteni csak a környezetével együtt, az első világháború körüli évtizedek rendkívüli nyüzsgésű művészeti élet alapos ismeretében lehet, szóval erről tegyünk is le, de azért csapongjunk bátran! Egyszer majd csak összeáll a kép - már csak Boccioni, Balla, Prampolini, Marinetti, Gyagilev, Exter, Goncsarova, Massine, Larionov, Clavel, Chirico, Schlemmer, Léger és mások művészetét kell mellé megismerni...
Mikhail Larionov: Önarckép
Umberto Boccioni
2.
Gergely Mariann: A futuruzmus hatása a magyar avantgárd művészetben
Szerintem ez még érdekesebb része a kiadványnak, és a magyar avantgárd festészet miatt feltéltlenül érdemes ellátogatni a kiállításra. Tudomásom szeeint mintegy hatvan magyar kép társul az olasz kiállításhoz.
Scheibert Hugó: Munkanélküliek, padon
Anno 1913-ban, a progresszív Nemzeti Szalon már fogadta a korabeli futurista vándorkiállítást (a szabadelvű (kényes, de nem finnyás) Déry Béla igazgatónak hála (maga is festő). Kiállításuk után zabálta őket - vagy éppen okádott rájuk a művészélet: oda és vissza volt érte például Szabó Dezső ("hadizenet" - írta rajongva Marinetti kiáltványáról). Kassák és az aktivisták később az avantgardra úgy emlékeznek vissza, hogy "letépték a szemellenzőt". A kiáltvány az ő szemükben "artikulálatlan csatakiáltás". Maga Kassák is írt egy 12 pontos programot.
Babits már fintorgott: "affektált költemény, Whitman gyenge utánzata" - írta. Ady szerint pedig "nem nagyon tehetségesek, de nagyon programosak". Berény Róbert modernista festőnk is dilettánsnak tartotta őket, Kernstok Károly pedig egyenesen kigúnyolta őket - igaz, nála már a meg nem értésről árulkodnak a mondatok... Szerinte a futurizmus képzőművészet nyomtalanul el fog tűnni, "és még irodalmuk is kétes".
De ők csak hangok, a lássunk még többet a magyar avantgard festészetből:
(némelyiket a netről "szereztem", sajnos nem találtam meg mindent, ami megtetszett az albumban.)
Tihanyi Lajos: Önarckép
Schadl János: Vihar
Bortnyik Sándor: Vörös mozdony
Uitz Béla: A Vaszilij Blazsennij székesegyház
Réth Alfréd: Párizsi fűszerkereskedés
Mattis Teutsch János
Kádár Béla: Anya gyermekkel
A kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2010. június 4-től augusztus 22-ig látható.
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)