[60 Years Later: Coming Through the Rye, 2009.]
Partvonal, 2010
ford. Etédi Péter
Csalódás. Zsonglőrködni akar, de mert a semmit markolja csak, nem is esik ki a kezéből semmi.
A per idején Californiának adtam igazat, hadd írjon bárki bármiről, de most már Salinger pártját fogom - még ha ő vaktában is támadta a fiatal írót, hiszen nem olvasta a regényt.
Lehetetlen kikerülni Salingert a könyvben, Salinger nélküli olvasata egyszerűen nem lehetséges (hiába próbálkoztak vele egyes bloggerek, talán jóhiszeműségük jegyében), és erről maga C. tehet, lépten nyomon Salinger nyomaiba ütközünk. Amikor pedig hősünket vendégül látja az író - amit talán megrendítőnek szánt California -, ez egyenesen nevetséges jelenet.
A Salinger-utalások nélkül egy középszerű - természetesen, jellegénél fogva zavaros - gerontológiai napló volna a kötet, Salingerrel viszont? Egy szintén közepes, de legalább helyenként érdemes regény.
Nem tudtam rájönni, mivégre az egész, nem éreztem ki Californiából, hogy Holden alakja ennyire izgatná, csak az a szándék lüktetett fel a sorok közül minduntalan, hogy magát Salinger örököseként tüntesse fel / ki.
A regény a könyvtári szabadpolcokon nem a szépirodalomnál vívta ki a helyét (Cutter szám: C 24), hanem a parazitológia polcán. (Cutter száma: 579.)
...Aztán mégis adtam neki még egy fél csillagot a molyon. Az az öreg, vén szívem, az.
J. D. California / Fredrik Colting
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)