Méretes balta az attribútumuk, mégsem rémületesek, sőt, talán ők a legszexisebbb rendvédelmisek a nők szemében. A legnagyobb macsók, akik fémrudakon siklanak a legmelegebb helyzetben. Mindegyikük egy izomgyurka a képzeletben, pedig még orruk hegyét sem látjuk, ha felöltik munkaruhájukat, azt az ormótlan szkafandert. Folytathatnám közhelyekkel: oda mennek, ahonnan más menekül.
Magyarországon minden kicsit másképp van.
Sokuk nem egy leányálom jó egzisztencia, elvált vagy agglegény, a sok túlóra miatt egyre rosszabb egészségi állapotban, és koravénen mennek nyugdíjba. Nem biztos a rúdon siklás sem, mert ha éppen olyan rossz statikájú a garázs épülete, hogy nem bírná el a felszereléssel együtt bőven mázsás súlyok ugrándozását a tetőszerkezet, akkor inkább a garázshoz tapasztott szűk lépcsőházban futnak le a kocsikhoz... ahol 20 éves Rábák várják őket, vagy új, de valami magyarosch tender nyomán beszerzett, állandóan bekrepáló Reanultok...
Moldova György: Harcolj vagy menekülj!
riport és dokumentumok a tűzoltókról, I.-II.
Urbis Kvk., 2010
[három és fél fecskendő]
A derék, öreg komancs talán utolsó kötete végre hisztériamentes, nem politizál, ám éppúgy középszerű alkotás, mint az utóbbi években, évtizedekben a tollából született szociográfiák, riportok zöme. A tűzoltóság mint téma nagyon jó választás, régóta megérett egy riportkötetre az a darázsfészek, amiben élnek és dolgoznak a nem ritkán balkáni szintet alulmúló körülmények között.
A szöveg nem éri el az ún. oknyomozó-újságíró szintet, nagyon nem. Leginkább abból a több hónapnyi élményanyagból válogat a szerző, melyet köztük töltött el, főleg 2010 első felében. De nagyon életszagú, megtudjuk még azt is, milyen hangeffekt kíséri a riasztást a laktanyáikban.
Amíg erre bóklászol, vándor, hadd szóljon, jó aláfestő zene lesz:
Igen, a kötetben megszólalók szerint hazánkban a riasztott tűzoltók zöme az Egy maréknyo dollárért (!) dallamaira ugrik fel a pihenőben és vágja magát a "szerre", hogy 120 másodpercen belül elnyomja a zenét a sziréna.
Riasztáskor a fényjelzést egy dallam is kíséri általában (nem világos: a szirénahang után?), állítólag az alábbi háromból választhat a személyzet, ezek: a már idézett Morricone, Dvořák Új világ szimfóniája, vagy a Csillagok háborújának egyik betétdala. (1.kötet/22. o.)
Ja, és semmi sem úgy van, mint a filmekben. Főleg az amerikai filmekben. Ahol sorozatok is futnak geil arcú lánglovagokkal, akik még a házimókus elejtett rágógumijáért is visszaszaladnak a Tűzbe - hát egy fenéket. (Fenekekért már inkább.)
Amerikában zömmel mindent hagynak leégni, csak körbelocsolják, a biztosító majd mindent elrendez, az emberélet a legdrágább - legalábbis a biztosításuk szerint.. Idehaza? Na itt, tényleg kihívják őket még a háztetőre felszaladt kismacskákért is, és menni kell, mert rossz vért sajtót szülne, ha nem...
A jelenlegi belügyminiszter szerint csak akkor látnak tüzet, ha cigarettára gyújtanak - ebben a nem kevés lenézés mellett annyi igazság azért van, hogy a szakma legalább annyit dohányzik, mint az átlagmagyar (ami magában sok), másrészt tényleg inkább lakatosként, alpinistaként, stb. van rájuk szükség, kivonulásaiknak kis százaléka csak a fecskendős meló. És most erre a hívószóra egy újabb illusztráció - most női olvasóink kedvére:
Sztrájkolni is tudnak, ha kell (in Spain)
Szóval életszagú szociográfia-féle, riportkötet ez napjaink "lánglovagjairól", akiknek a politka nyakába ültette a Katasztrófavédelmet, alóluk meg kirúgta a biztos finanszírozást, de legalább meghagyták nekik a hivatástudatot - az egyetlent talán, amiért még vannak, akik felveszik a 105-ös telefont. Nem egyedi eset ez, kb. ezt tette a politika a rendszerváltás egészében a tanári, az orvos-nővéri és még ki tudja hány szakmával. Hivatással. Mindezért a korai (és sokaknak egész jó) nyugdíj a fizetség.
Szóval manapság kb. egy százast visznek haza, a kezdők még kevesebbet, és abból élnek, mint a viccbéli kohn bácsi, "aki vasárnap zárva tart": ők meg (legtöbben) a 24-48 órás munkarendnek hála meszekolnak még valahol, pl. mentősöknél sofőrködnek, vagy elmennek annak, amit előtte csináltak, lakatosnak, de Moldova spontán felmérése szerint minden szakma művelői előfordulnak körükben, még egy mentőorvost is talált, aki előrébbvalónak találja a tűzoltó munkát, és a mentős hajszába is csak az adrenalinért vág bele.
A képhez: nőkre nem bukkant "terepen" a szerző, meg is magyarázták neki, miért: nő lehet traktorista, katona (?), bányász, miegymás, de a súlyos felszereléssel még falat áttörni és embereket kimenteni, cipelni őket stb., nos, biztonsági kockázat inkább. "Vonulósok" közt (ez a szakszó) nem is találkozott egyetlen nővel sem.
Moldova "hagyja", hogy riportalanyai előhozakodjanak kényesebb témékkal, pl. hogy a politika a nyakukba emelte - felsőbb, szakmai szervként - a Katasztrófa- védelmet, lett is ebből egy-két botrány, de csak céges berkeken belül, egy átlag médiafogyasztó szerintem nemigen emlékszik olyan esetekre, amikor a két szervezet parancsnoka mint két bagzó kandúr fújt egymásra. (Ehhez csak egy utalás a könyvön kívüli valóságból: lásd a szakszervezetük honlapján a Nehezen tanul a Belügyminiszter úr! c. írást.)
Mint napi hírfogyasztók hallhattunk viszont mindenféle intimebb botrányokról, melyek ráadásul még a szakma elit csapatát, a Roham csoportjait is érintik - ám Moldova mindezekről hallgat. Írónknak is akadtak apróbb konfliktusai, miközben bejárta az ország laktanyáit, kivonult velük terepre, stb., de úgy emlékszem, soha nem a frontvonalbeli állománnyal, inkább csak az irodistákkal (pl. szakmai pszichológusokkal) tűzött össze. Jellemző rá, hogy a "kisember" pártján áll, és biztos talált rossz arcokat is a "vonulós állományban", de inkább jóhiszeműen elhallgatta ezeket - gyanítom én. Az évek óta elmaradt túlóradíjakért indított perekről pedig egy szó sem esik.
Az átlagolvasón túl valószínűleg a hétköznapi tűzoltók kezébe szánta a kötetet, és nem akart nekik csalódást okozni. A magasabb szintű problémákat pedig talán a szervezet parancsnokaitól kapott jóindulatért cserébe kente el - igaz, a Katasztrófásokkal szembeni rivalizálásban hangsúlyosabban állást foglalt, persze a Tűzoltóság mellett.
Moldova György, Dobson Tibor és dr. Bende Péter főparancsnok egy könyvbemutatón
TűzLinkfal
http://www.langlovagok.hu
http://www.tuzoltosagbp.hu
http://www.magyar-tuzolto.hu
http://htfsz.hu
http://www.katasztrofavedelem.hu
M. Gy.
A könyvről még:
http://www.tuzoltosagbp.hu/reszlet.php?mit=5267&tabla=hirek
http://bekesmegye.hir6.hu/cikk/46212/100910_harcolj_vagy_menekulj
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/09/10/17/Most_a_tuzoltokrol_rantja_le_a_leplet_Moldova.aspx
címkék
k:urbis r:moldova_györgy riport l:magyar szociográfia
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)