moly.hu , litera.hu(részletek)
[négy pötty a nadrágon]
'[A kavics / a szó] A súlyából annyit veszt, amennyi kimondható'
(Objektív)
Gratulálok a 26 évesen elsőkötetes szerzőnek, mert bátor: mer őszinte és kitárulkozó lenni, kiadta magát, ha ez a húsban vájkálás kell, akkor ő vállalta, nem finnyás. Mi se legyünk (és gondolok itt a fehér foltokkal pettyezett nadrág megéneklésére, például.)
"a két-három szó, / ami nem lenne mellébeszélés, nálad maradt"
(Objektív)
És nem csak ősztinte, de kollegiális is: mindjárt a kötet első versében megtolja a többi kortárs fiatalt: "Itt ugyanis van jövő: előszezon van." (Előszezon, 5. o.)
"a szív, mint egy lufi, leheletekkel, szuszogásokkal tele"
(Mint mindig, utoljára)
Na jó, legyünk komolyabbak. Nyelve egyszerű: hétköznapi, nem afféle nagylászlói, tünde szómágiával teremt minden verse egy-egy újabb világot, hanem inkább mint egy szobrász, az agyagot pacsmagolva, koszos kézzel, valami nagyszerűt.
"de most már mindenütt vagy, nincs hova félrenézni"
(Dal a magasföldszintről...)
A téma persze a lányok, a szerelem... Humorral, érzékenyen, semmi pattanásos-kamaszos, dacos ál-macsósság, érett férfi szerelmei ezek. És szabados, de csak versben: szabadversek, a szerelem viszont nem béklyó bennük.
Hanem: őrláng (Fehér zaj), sőt el tudja hitetni, hogy Petőfi híres bevásárlólistájának két első tétele (szabadság, szerelem) együtt jár. S nem kizárják egymást.
"Anyámra gondolok és tejport eszem"
(Életünk napjai)
A téma persze nem csak a lányok, de ő még az anyaversekbe is becsempészi őket, mint szobánkba szoktuk őket a szülők elől. (A Sokáig fehér anyja halálról szól. Idézhetetlen.)
"egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban"
(Szeretnék lenni, de nem)
Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben
egy-két szóval elengedem a fényt is.
Halogatni kéne ezt, mert például az őszt
megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható
bármi. Vagy csak nekem mindenem. De most
tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit
hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.
(Jó esetben a dél)
"fakul, lassan már csak ez a vers leszel"
(És ez kettő)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)