
Az világinfluenza helyett végül a spleen dönti le lábáról hősünket, erre a gépezet is megmozdul, a történet végére eldől: a Baltikumba helyezik a Bem térről. (Ásít.)
Na, és te mire vagy jó, Mátrai?
Nézd, valamire én is jó vagyok.
Egy tizennyolc fogásos vacsorára,
Ha tószt után a harmadik világ
Éhezőiről patakzik a szó...
Na arra jó vagy. Igen, ez a szakmám.
Mint partitúra a zenét, a szabályzat
Irányít, és én alkalmazkodom,
Amíg csak egyetlen okot találok,
Mely mozgásban tart idelent a földön.
A címe, s egyben műfaji besorolása: "regény versekben". Tulajdonképpen se nem próza, se nem vers: az oldal majd kétharmadát elfoglaló margók közé préselt dikció, amely azonban nem is alig metrikus, főleg nem rímes, még jó. Az általában 10-11 szótagos, drámákba illően veretes - olykor archaikus - sorok hömpölyögnek, kissé túl sok tajtékot vetve, épp mint a Duna. (A regény másik tulajdonképpeni főszereplője Mátrai mellett: Budapest.)
Kiderül Téreyről, hogy ínyenc, megtudjuk, melyik bor illik leginkább a kaviárhoz, a szlovákok Tokaj-perénél ínycsiklandozóan írja le a Shirazt, amúgy meg sorba veszi Budapest éttermeit. (Ásít.)
Olvasni egyáltalán nem nehézkes, de élvezetesnek sem mondanám. Semmi örömöt nem nyújt sem a belső fülnek, sem a szemnek, sem a képzeletnek. (Ásít.) Humora még csak-csak, nyelvi leleményei igen szórványosak, egy kocsmában nagyságrendekkel többet hallasz annyi idő alatt, mint amit a kötettel eltöltesz.
Irodalmi "ínyenceknek" áthallások is akadnak, Homérosztól (epiteton ornans a titkárnőnek, stb.) Bánk bánig és tovább. A majd' 400 oldal legnagyobb vigasza a már említett széles margó, regénybe tördelve kb. a fele lenne (mennyi papír, károgom bele a Térey-sznobok orcájába, hadd sikkantsanak újabbat). Csak azért olvastam végig, mert ha már pechemre belekezdtem, hadd kapjak tisztább képet arról, miként ülepedik a posztmodern zsíros ösztöndíj bizottságainkban és rangos kiadóinknál, egyáltalán: mi marad a kortárs magyar irodalom derítőjének fenekén. (Ásít.)
*
ps.
Aki laudációt várt volna, annak ajánlom a ma estét:
November 23-án 18 órától Térey János Protokoll című verses regényének a bemutatója a Nyitott Műhelyben. A kötetet György Péter esztéta laudálja. A szerzővel Török András budapesti helytörténész beszélget. (A litera.hu később talán be is számol majd az eseményről.)
Sőt, mazohistáknak: December 3-án 11:00 - 22:00-ig nonstop felolvasás!
Az irodalom befogadási lehetőségeinek tágítása érdekében: a TÁP színház, a HoppArt és a KOMA színészei olvassák fel az egész regényt délelőtt 11 órától este 8 óráig a KLAUZÁL13-BAN. Az utolsó mondat után a szerzővel Dunajcsik Mátyás beszélget. A
felolvasást élőben lehet követni a Negyed6Negyed7 honlapján.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)