Nyalókaszerelem
Cukorból vagyok, de ne hívj „édesnek”
mert azt azok szokták, akik már nem éreznek
sokat csak úgy a szájra jön ez a becéző szó
és mint a narancsos labelló
pár párc múlva lekopik
Úgyhogy a cukrok meg a csokik
kikérik maguknak
a pasik ne mondják ezt többé a csajuknak
meg egyébként is ha kóstolod a könnyet
amikor már nem vagy „édes” és titokban csöpögnek
ki a sós érzelmek amik nem váltak valóra
és csak csak hogy ellentmondj jövök most kapóra…
De mindegy. Már elfogytam azóta.
Írta ezt valaha egy szerelmes nyalóka.
Szalóczi Dániel: Csakrádfigyelős
ill. Győrfi András és Kaufmann Angie
K.u.K. K, 2010.[négy mórika]
Intimtorna a mosolyizmoknak. Felnőtt gügyeségek. szívfenékkotrás, piruLóságok.
Helyenként bravúrosnak mondható. Persze kizárólag a komolyság elvesztése mellett!
A zöme azért nem csak szerelmetesre pozicionálva gyermeteg, hanem valójában is. A molyon a 3 csillag fölé csak pár kivételesen aranyos verse miatt mentem. Szerencsére nem akar Varródani II. lenni, ahogy néztem a linkeknél, nem teszi-veszi magát a poétikai nyelv megújítójának, csak egy srác, aki szerelmes verseinek egy igen kedves, ovis nyelvezetet talált ki…
Ha dadogsz, mármint a szerelemtől, kiváló ajándékkönyv. Puszigaranciás.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)